Sziasztok, ez az első történetem szóval még kezdő vagyok, de azért várom a kritikákat mert sokat szeretnék fejlődni :) remélem tetszeni fog nektek.

Fu mester némán, a gondolataiba merülve nézte Párizs utcáit. Már kezdett sötétedni és az Eiffel-torony fényei messziről is jól kivehetőek voltak. Fu mester a válla fölött hátranézett az asztalon heverő kis Tv-re, ami folyamatosan adta le a híreket. Katica és Fekete Macska ismét megmentették a várost a héten már sokadjára.

 - Aggódom Wayzz... Egyre több az akuma. Nem tudni, hogy a fiatalok mennyi ideig bírják ezt még - szólt a mellette lebegő kis zöld lényhez. - Segítségre van szükségük, de honnan? A Róka és a Méh talizmán eltűnése csak súlyosbítja a helyzetet. A kis teremtmény biztatóan gazdája vállara telepedett.

- Ne aggódj mester. A jó mindig győz. Bízom benne, hogy minden rendben lesz csak várnunk kell - mosolyodott el Wayzz, a teknős kwami, bár ő is aggódott. Fu mester rámosolygott a kis társára, majd visszafordította tekintetét az Eiffel-toronyra - Legyen igazad kis barátom.

Valahol máshol:

Két alak nézte egy panel lakás tetejéről, amint egy betörőt tuszkolnak egy rendőr autó hátsó ülésére. Egy közönséges bámészkodónak nem tűnt volna fel, hogy mások is nézik a letartóztatást főként az éjszakai fények miatt, de mindenki tudja, hogy valakik védelmezik New Yorkot. Nem tudták kik ők, hány évesek, hol laknak... csak azt, hogy egyikőjük fiú míg a másik lány és mindig álruhában jelennek meg. Három éve, amióta először felbukkantak rajongótáboruk egyre csak növekszik.

 - Újabb sikeres mentés, Párduc... Szép volt, de azért az ugrásért még számolunk - nézett társára a fekete ruhás, kék szemű lány.  Noha társak voltak mindig volt köztük egy kis egészséges versengés, de szigorúan csak annyi ami nem megy a csapatmunkájuk rovására.

- Köszönöm a bókot Fekete Farkas, de nem kell magadra venned, a macskáknak természetüknél fogva jó egyensúlyérzékük van - mosolygott kicsit komiszul Hópárduc, majd megfordult és a válla felett nézett vissza a lányra. - Ne időzz sokáig, a mester vár. - azzal eltűnt az éjszakában.

Fekete Farkas még nézte egy ideig a lent zajló eseményeket. Megnevettette ahogy a riporterek igyekeztek minél több képet illetve választ kapni. Emlékezett ahogy őt és társát vették körül ugyanezekkel a szándékokkal amikor a helyszínen várták meg a rendőrséget. Majd amikor már a piros-kék villogó fények alábbhagytak ő is elindult a mesterhez, pontosabban haza. Párduc a tetőn várta az oldalán feküdve. amikor meglátta a lányt nyújtózott egyet majd felállt és leporolta hófehér, szürke foltos ruháját.

- Csak, hogy ideértél már azt hittem el sem jössz.

- Nincs akkora szerencséd barátom - ugrott le a tetőről Farkas és elindult a házba. Párduc szó nélkül követte. Belépve az ajtón tekintetükkel a mestert keresték aki a könyves polcnál keresgélt. Nem nézett hátra mégis tudta, hogy tanítványai megérkeztek. A két hős helyet foglalt a nappaliban lévő kanapán, majd ismét az öreg embert figyelték ahogy levesz a könyvet és kanapé előtt lévő dohányzó asztalra teszi és helyet foglal egy fotelban. A fiatalok kíváncsian néztek a könyvre. Szokatlan borítása volt.

- Gyerekek, három éves szuperhősi pályafutásatok alatt figyeltem ahogy a kezeim alatt felnőttetek a feladatokhoz. Erősek lettetek és önállóak fiatal korotok ellenére. Sokat fejlődtetek
és igazán büszke vagyok rátok. De mint tudjátok a képességeitek, a Farkasszem és a Párducláng nem az ilyen bűnözők ellen való, mint akikkel itt küzdötök. - dőlt hátra a mester, majd a könyv felé intett. - Ez a könyv tündérmesének is mondható mert csak nagyon kevesen hisznek benne. rólatok, pontosabban a Fekete Farkas és a Hópárduc talizmánokról van szó. - ekkor felállt és az ablakhoz ment.

A két szuperhős kérdőn nézett a mesterre. Farkas ugyan már tudott pár dolgot, hisz a mester valójában a nagyapja és ő az egyetlen aki tudja a valódi kilétét, de ez még őt is meglepte. Kwamija Kylaar beavatta az általános dolgokba, mint például mit jelent szuperhősnek lenni, hogy senki sem tudhatja ki vagy és még hasonlók, de a talizmán történetéről nem mesélt neki. Úgy tűnik most megtudhatja az igazat. Szeme sarkából Hópárducra nézett aki ugyanúgy le volt döbbenve. Érezték, hogy a bűnözők elkapása nem az ő igazi feladatuk. Némán hallgatták tovább a mester mondandóját.

- Mint tudjátok, 7 talizmán van  a tiéteken kívül, de a Fekete Farkas és a Hópárduc annyira ritkán talál hordozóra, hogy egyesek szerint nem is léteznek, csak legendák. Az elődeitek utoljára több ezer évvel ezelőtt éltek, épp ezért sokan akarták megszerezni a talizmánjaitokat és ez által dicsőséget szerezzenek. Párduc és Farkas a négy legerősebb talizmán közül kettő - fordult meg, majd mindkettejük szemébe nézett. - És most itt az ideje, hogy nyugodt szívvel levegyem rólatok a kezem és elutazzatok oda, ahol rátok van szükség.... Párizsba

Párduc és Farkas a történet alatt fél szemmel végiglapozták a könyvet, de az utolsó mondatra felkapták a fejüket.

- Mi?! - ugrottak fel egyszerre. Párduc jutott legelőször szóhoz - De mester, mi ide tartozunk... ez a hazánk, hogy hagyhatnánk itt mindent?

- Nyugodj meg fiam - intette le a mester. - Mérlegelj... Kinek van nagyobb szüksége rátok? Az itt lévőknek akiknek bűnözőkkel kell harcolniuk, vagy Párizsnak ahol egy rossz útra tért hős, Pillangó változtat át ártatlanokat szuper gonoszokká?

Hópárduc erre már nem tudott felelni. Igaza volt a mesternek. Beleegyezően hajtotta le a fejét és mintha párduc fülei is lekonyultak volna.

- Igazad van mester... - nézett fel az öregre - haza megyek és összepakolok. - a mester bólintására az ajtó felé vette az irányt. Mielőtt kilépett volna még visszanézett partnerére. - Viszlát Párizsban Farkas - majd eltűnt.

Amint kilépett Párduc még várt egy keveset majd visszaváltozott. Ahogy a fekete ruha eltűnt róla ő ismét Kimberly lett, mellette pedig egy kis farkasszerű fekete lény lebegett, a kwamija Kylaar. Kim felállt majd nagyapja mellé sétált vállán Kylaarral

- Biztos, hogy mennünk kell nagyapa? Nem szívesen hagylak itt egyedül

- Biztos, kisunokám. - mosolygott Kimre - Párizsnak szüksége van rátok, miattam pedig ne aggódj. - tette kezét a lány fejére.

- Hallgass nagyapádra Kim - szólalt meg Kylaar. - Nem itt van ránk szükség, megaztán... erősebb ellenfelekre vágyok mint az itteni rosszfiúk. Itt minden unalmas.

Kimberly szemei bánattól csillogtak, de tudta, hogy az itteni munkájuk véget ért. Felnézett a csillagokra és bár nem vallotta be, de kíváncsian várta a holnapot.

Közben Hópárduc is hazaért. Gyorsan bebújt egy sövény mögé, hogy senki se láthassa amikor átváltozik. Egész úton azon gondolkozott, hogy fogja beadni a szüleinek a költözést. Belépve a bejárati ajtón megcsapja a házi frissen sütött hamburger illata. A konyhaasztalnál megláttad édesanyját amint épp összeállítja a vacsorát, míg a család többi tagja már az asztalnál ült.

- Áh Brady, épp időben - köszöntötte az édesapja és az asztalhoz invitálta - ülj csak le, anyád fantasztikus hamburgereket készített

Miután leült már ott is termett édesanyja a vacsorával. Megköszönte majd neki is látott, de gondolatai még mindig a mester szavai körül keringtek.

- Apa, anya... Mondanom kell valamit - nézett a szüleire majd folytatta - Én... szeretnék Párizsban tanulni... holnaputántól.

Hallotta, amint édesanyja kezéből kiesik a kanál és már meg is érezte magán a döbbent tekinteteket.

- Brady.... te ezt jól meggondoltad? Párizs? Az jó messze van - nézett rá komoly szemekkel az apja. - Én mi lesz a húgoddal? Ki fog rá vigyázni? - csatlakozott a beszélgetéshez az édesanyja is.

- Anya... - csattant fel a fiú és a nőre nézett fekete fürtjei mögül - ő a húgom... nem a lányom. Én el akarok menni és ott tanulni, mi ezzel a baj? - látta, hogy a szüleit meglepte a kirohanása, de remélte, hogy határozottsága bizonyítja elszántságát. Apja csak sóhajtott egyet majd beleegyezően bólintott.

- Legyen fiam ha ez az amit igazán szeretnél. Menj és pakolj össze. - Brady nem tudta elrejteni meglepettségét és örömét. El se tudta hinni, hogy szülei beleegyeztek. Már csak azt remélte, hogy Farkas is hasonló sikerrel járt. Gyorsan felsietett a szobájába ahol pulóvere zsebéből előbújik Dhireen, a Hópárduc kwami.

- Pakolj Dhireen, megyünk Párizsba - kapta elő a bőröndjét majd amit csak tudott belepakolt.

- Na végre történik valami érdekes - ropogtatja chipsét a kwami, majd odaszáll gazdája mellé aki épp az ablakon néz ki mintha emlékeibe akarná vésni New York minden részét.

- Vigyázz Párizs, jön Hópárduc.