Figyelmeztetés: Ezeket a dalokat csak és kizárólag az hallgassa meg aki bírja a hülyeségeket. Fülbemászó dal és én két napig ezt hallgattam egy másik dallal együtt. Úgyhogy ha valaki nem akar elgondolkozni az életén hogy miért hallgatta meg az inkább ne tegye! Jó olvasást! ☺

Marinette szemszöge♡:

Ép Adriennel aludtam, (mármint nem úgy) amikor hirtelen lelöktek az ágyról.
-Mi??-pislogtam.
-Jó reggelt álomszuszék!-keltett fel...
-Luna! Hány óra?
-Pontosan hét óra múlt hét perccel.-mondta az ágyamon ülve.-De puha az ágyad!
-De..akkor még tudtam volna aludni!-álltam fel.
-Igen. De arra gondoltam hogy esetleg beérhetnél a suliba időben,miközben én szórakoztatlak-vigyorodott el.
-Ööö. Azt majd még meg látjuk.-azzal bementem a fürdőbe. Jól esett a meleg víz teljesen felfrissített. A szobámban viszont nem a megszokott ruha volt kikészítve. Egy fekete nadrág egy kék arany hímzéses pólóval. Fölé meg ugyan az a blézer?(Nem tudom,most blézer vagy kiskabát?írói kérdés)
A cipő meg egy kék kis balettcipő volt. A táskát viszont felvettem. Úgy mentem le a lépcsőn. Amint le értem megpillantottam Lunát az étkezőasztalnál. Egy bögre kakaót szürcsölt, hozzá pedig csokis croassant evett.
-Hát te?-kérdeztem.
-Feltaláltam magam.-vonta meg a vállát.-Amúgy tessék. -nyújtott egy ugyan ilyen croassant és kakaót nekem.-Ezt nyugodtan megeszed és indulunk az iskolába.
-De..hogy?
-Mi hogy?-kérdezett vissza szórakozottan.
-Ááá mindegy.-legyintettem.-Korán van még ahoz hogy ezt megfogalmazzam. És te hogy keltél fel ilyen korán? Egyáltalán mikor keltél?
-Engem fölkeltettek pontban hat óra nulla nullakor.
-Hogy tudsz akkor kelni?
-Mi? Én és a hatkor kelés?-nézett rám furcsán.-Mondom fölkeltettek. Az egyáltalán nem jelenti azt hogy akkor keltem. Még visszaaludtam egy fél órát mire sikerült kiszállnom az ágyból. Aztán mire leértem a lépcsőn már volt ötven. Kocsival idehoztak hét óra kettő percre. Úgyhogy egyáltalán nem kelek korán. Sőt. Legfőbb ellenfelem a korán kelés. És ahogy látom neked is.-fejezte be mondandóját.
-Háát igen. Nem szeretek korán kelni.
-Ki szeret?-kérdezte.
-Igaz.
-Na. Ezekszerint tényleg mindig igazam van!-jelentette ki.
-Mi?-rökönyödtem meg.
-Jaa te még nem tudod. Mindig igazam van. Nekem már annyi ember adott igazat hogy nekem mindig igazam van.-jelentette ki büszkén.
-Kivéve amikor nem.-tettem le a bögrét.
-Olyan nincs. Nekem mindig igazam van.
-Egyszer csak nem lehet igazad.
-De nekem mindig igazam van. Mindig.
-És ha nincs?
-Mondom olyan nincs. Nekem mindig igazam van!
-De mindig nem lehet igazad!-tiltakoztam.
-Mari,Mari,Mari. Te még újonc vagy,neked elnézem. De jegyezd meg. Nekem mindig igazam van.-mondta mosolyogva.
-És erényed a szerénység.-tettem hozzá.
-Igen.-mondta és befejezte a regelijét. Gyere a tiédet is elmosom.-vette el a tányérom és poharam.
-Köszi.
-Viszont most indulás a suliba!

Az iskola előtt Alya nézte a telóját. Luna úgy gondolta hogy ezt kihasználva megijeszti a lányt. Odament,és rá ugrott a hátára.
-Ááá!-kiáltott fel Alya.
-Gyite paci,Gyite ló,a többit meg nem tudom!-kiabálta Luna még mindig Alya hátáról.
-Luna,szálj már le rólam!
-Most te vagy a paci! Én meg lovagolok rajtad. Gyiteee!-kiáltotta. Eközben megérkezett Nino és a szőkeherceg is.
-Miért játszanak koalásat Alyáék?-kérdezte Nino.
-Ő lovagol rajtam te szerencsétlen.-nyögte Alya.
-Látom nagyon meg vagy terhelve.-mosolygott Adrien. Hasonlított Macskára. A vigyora,meg a fárasztó vicce.
-Segíthetnél neki ha már ezt mondod. Tudod most te is fárasztó vagy. Tehát te is megterheled.-forgattam a szemem.-Nem akarod levenni a terhet a válláról?-kérdeztem unottan. Pont úgy ahogy Macskának szoktam Katicaként. Adrien meglepődve nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi,semmi.
-Akkor jó.-vontam vállat. Eközben sikerült Alyának ledobnia Lunát.
-Au! Ez fájt!
-Ìgy jártál. Legközelebb kétszer is meg gondolod hogy ráugorj-e a hátamra.
-Úgy látszik a lovacska megbokrosodott.-Vigyorodott el Adrien. Teljesen olyan volt mint Macska. Nem tudom pontosan miért,de tarkón ütöttem.
-Au!-mondta.
-Bocsi. Csak egy légy volt.-vigyorogtam én is.
-Nagyon csípős vagy ma.-hajolt kicsit közelebb. Automatikusan elhajoltam.
-Tudod nagyon fárasztó vagy.-vágtam vissza.
-Naaaa ez nem volt szép her...akarom mondani Marinette.
-Tudod kölcsön kenyér vissza jár
- De én nem adtam kenyeret.
-Tudod ezt nem úgy értettem.
-Ezt még visszakapod.-mondta majd elkapta a kezemet. Meg akarta csókolni,ám én reflex szerűen elkaptam és eltoltam őt az orránál fogva. Ezen nem kicsit lepődött meg.

Adrien szemszöge■:

Ép azt álmodtam hogy Katica és én egy háztetőn ülve beszélgetünk. Katica ment volna,de én elkaptam a kezét.
-Katica. Én.. szeretlek.
-Tudod Macska hogy én mást....
-És ha nem lenne ő?-vágtam a szavába.
-Akkor is. Van. És nem tudom elképzelni az életem nélküle.
-De én meg nélküled nem tudom elképzelni az életem.
-Sajnálom.
-Ki ő?
-Nem. Nem mondhatom meg.
-Ha összetörted a szívem legalább azt mondd meg hogy ki miatt.
-Adr.......
-Adrien.-keltett föl Natalie.
-Mmmm.-nyöszörögtem. Natalie kiment én meg próbáltam visszamenni Katicához. Ám nem ez történt. Álmomban párnával dobáltak. És még csak nem is Katica! (sadrien) Aztán felébredtem. Kiderült hogy Luna dobált.
-Pálinkás jóreggelt!
-Mi? Ki vagy?
-Luna. Csak gondoltam fölkeltelek. Én elmegyek úgyhogy ne keress. Köszönöm hogy itt aludhattam,de ma este már Alyánál alszom. Szia.-azzal kiment a szobából. Legalábbis Plagg ezt mondta. Mert én visszaaludtam miközben beszélt.
Amikor beértem a suliba azt láttam hogy Alya a hátán Lunával nem tudom mit csinál. Közben megjött Nino is. Így mentünk a lányokhoz.
-Miért játszanak Alyáék koalásat?-kérdezte.
-Ő lovagol rajtam te szerencsétlen.-nyögte Alya. Majdnem összeset.
-Látom nagyon meg vagy terhelve.-mondtam.
-Segíthetnél neki ha már ezt mondod.-mondta Mari. Hazudnék ha azt mondom nem lepődtem meg.-Tehát te is megterheled.-forgatta a szemét.-Én ott dobtam egy hátast. Csak és kizárólag Katica szokott így beszélni velem és csak akkor ha Macska vagyok.-Nem akarod levenni a terhet a válláról?-kérdezte unottan. Mintha ezer éve ezt csinálná, úgy mondta felém se fordulva. Csak néztem rá.
-Mi az?
-Semmi,semmi.
-Akkor jó.-vont vállat. Közben Alya ledobta Lunát.
-Au! Ez fájt!
-Így jártál. Legközelebb kétszer is meg gondolod hogy ráugorj-e a hátamra.-mondta.
-Úgy látszik a lovacska megbokrosodott.-vigyorogtam. Erre Marinette megcsapott. Vagyis tarkón.
-Au!
-Bocsi. Csak egy légy volt.-vigyorgott rám.
-Nagyon csípős vagy ma.-hajoltam közelebb.
-Tudod nagyon fárasztó vagy.-vágott vissza.
-Naaaa ez nem volt szép her...akarom mondani Marinette.-javítottam ki magam mielőtt lelepleződök.
-Tudod kölcsön kenyér vissza jár.
-De én nem adtam kenyeret.
-Tudod ezt nem úgy értettem.
-Ezt még visszakapod.-mondtam,majd elkaptam a kezét. Meg akartam csókolni mint a Bogárkámnak,de ő eltolt. Nagyon meglepődtem ma már nem tudom hanyadszorra. Arra figyeltem föl hogy egyedül állok elbambulva. Gyorsan bementem és még pont csöngetés előtt. Kémiával kezdtünk.'De szeretem!' Órán ahelyett hogy figyeltem volna inkább gondolkoztam. És még csak nem is a Bogárkámról. Hanem Mariról. Nagyon furcsán viselkedett mellettem. Nem dadogott vagy esetleg mondott félre szavakat. Nem vörösödött el. Mintha a Bogarammal lennék. Csak nem Adrien ként hanem Macskaként. Arra kaptam fel a fejemet hogy csengetnek. Gyorsan lementem az udvarra ahol Nino-t pillantottam meg. Ép mindenféle dalról beszélgettek.
-Ki szereti Jacket Stone-t?-kérdezte Alya mire mindenki feltette a kezét csak Luna nem.
-Te nem szereted Jacket Stone-t?-kérdezte Marinette.
-Még nem hallottam.-vonta meg a vállát Luna. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonja. Mindenki lefagyva nézett rá. Ő csak elővette a telefonját.

Marinette szemszöge♡:

-Halló anya. Majd beszélünk.-tette le a telefont.
-Mi az?-kérdezte.
-Mi volt ez a dal?(a fenti)-kérdezte Nino.
-A hotdog song.
-Hogy mi?
-Hát a hotdog song.
-Aham.
-Most miért?
-Ki énekli?-kérdeztem.
-A Google fordító japánul zenei aláfestéssel.
-..........
-Jajj ne csináljátok már. Alya?
-Tudod tetszik meg minden csak ez még mindig egy olyan dal amit ne eröltess az emberekre.
-Most miért? Jó nem?
-Dee,dee,nagyon jó.-helyeseltem.
-Nézzétek Adrien fejét.-mondta mielőtt elnevette magát. Mindenki rá nézett. Egy másodperc múlva már a földön fetrengtünk a nevetéstől. Adriennek a zene hatására olyan feje lett mintha maga az ördög lenne itt. Nagy nehezen Luna összeszedte magát, és felment az egyik terembe. Mi csak figyeltük hogy mit csinál. Odament Mylenhez és kért tőle valamit. Aztán odajött hozzánk. A barna lepedőt Adrien hátára tette és gyorsan összetűzte Mylen egyik ha jól láttam virágos kitűzőjével. Odament a táskájához és kivett belőle egy papírkeresztet. Kinyújtotta a 'szobor' kezét és belerakta a keresztet.
Mikor végzett kinyújtotta a kezét és ezt mondta:
-Tádáám!-Adrien mostmár mint egy pap,a barna lepedővel a hátán,és kereszttel a kezében úgy nézett ki azzal az arcal mint egy pap aki azt mondja:'Távozz sátán!' Az eddigieknél is jobban elkezdtem nevetni,de a többiek sem bírták sokáig. Hallottam ahogy Tikki is kuncog,de nem szóltam rá mert láttam hogy biztonságban van. Mikor már kissé lenyugodtam láttam hogy Adrien 'felébredt'.
-Már azt hittem hogy így marad örökre.-mosolygott Alya.
-Ha akarod megcsinálhatom úgy.-vigyorgott Luna.
-Ne ne ne!-mondta Alya de elkésett. A lány elindította a következő számát.

Síri csönd lett amint meghallottuk a számot. Amikor véget ért Luna megkérdezte.
-Na hogy tetszik?
-.....................
-Jaj ne csináljátok már!-szomorodott el.
-Tetszik csak fura. -mondtam.
-Látom rajtad.
-Figyelj.-vette át a szót Nino.-Mi ezeket még nem hallottuk,ezért nekünk még fura. Ettől függetlenül nagyon klassz dal,de meg kell szoknunk. Érted?
-Igen.-bólogatott a barna hajú.
-Remek!
-Meghallgatjátok a másik dalt is?
-Igen.-mondtam.
-Ezt sajnos nem tudjuk sokáig hallgatni mert már csak öt perc van a nagy szünetből,és ez tizenöt perces, (tényleg az) de nagyon jó.-mondta mosolyogva és elindította a következő számát.

Sajnos nem tudtuk végighallgatni,de Luna megígérte hogy a suli végeztével meghallgatjuk végig.

《A suli vége》

-Na,meghallgatjuk?
-Nem.-vágta rá Adrien.
-Ne csináld már Adrien. Élvezni fogod hidd el.-bíztatta Luna.
-Ahogy a többit is?
-Persze. Sőt,jobban.-vigyorgott a lány.
-Az baj ha félek tőle?-kérdezte Nino-tól.
-Csak akkor ha megtudja. Hidd el,ő maga a sátán. Ha megtudja,akkor véged.-mondta Alya.
-Szuper. Akkor most meneküljek el vagy majd itt halok meg?-kérdezte.
-Naaaa. Ne mondj ilyet. Jó számok. Csak... különlegesek. Igen ez lesz a megfelelő szó. Különleges.-próbáltam marasztalni. Bár 15 perc,háát meglátjuk melyikünk bírja jobban.
-Hahóó. Föld hívja a többieket.-zökkentett ki Luna.
-Mi? Tessék?-kérdeztem.-Bocsi. Elbambultam.
-Nem baj. Amúgy a többiek még bambulnak.-legyintett. Miután már mindenki figyelt,a lány ezt mondta.
-Tizenöt perc múlva a parkban. Senki se késsen.-mondta,azzal elment.

---------------vége-----------------