Marinette és Alya nagyban beszélgetnek, a kémia órát megelőző szünetben. Csacsognak minden féléről, de a két fő téma kihagyhatatlan: Alya állandóan a blogjáról áradozik, de persze Katicát se felejtsük el. És vajon Marinette miről? Oh! A kérdés az, hogy kiről. Ezen se kell nagyon sokat gondolkodni, hisz egyértelműen Adrien-ről locsog a barna hajú lánynak.

-Sziasztok!-köszön egy ismerős hang, amibe Marinette beleremeg.

-S-szia!-dadogja.

-Hali, Adrien.-mosolyog a kék hajú barátnője.

-Marinette, csak annyit akarok kérdezni, hogy nem-e tudnád megadni a telefonszámod? Tudod, a projekt miatt, hogy megbeszéljük mikor csináljuk is meg.-mondja zavartan, ám édesen a szőke.

-Öhm..ja a projekt.-jut eszébe a közös feladat, amit Mr. Bustier adott a diákok számára. És persze nagy mázlijára Adrien-t kapta.

-Ne! Teljesen kiment a fejemből! El kell kapnom Nino-t, hogy megbeszéljük. Sziasztok!-de mielőtt elindulna, oda hajol a barátnőjéhez és ezt suttogja neki:

-Remélem örülsz, hogy együtt lehetsz a te szőke hercegeddel, de ha lehet ne égesd le magad előtte.-már rohan is el, hogy utolérje a Nino-t. Ezt a mondatot Marinette csak egy mosollyal díjazza.

-Akkor megadod a számod?-szólal meg Adrien.

-P-persze.-válaszol idegesen a sötét hajú.

A szőke előkapja a telefonját, hogy beírja a lány elérhetőségét. Marinette dadogva, de végre nagy nehezen elmondja. Elmenti a névjegyzékbe, majd ő is megadja a telefonszámát Marinette-nek. A lány úgy tesz, mintha írná, de a számát már rég megtudakolta barátnőjétől. A sarkon egy fehér-szürke limozin fordul be.

-Bocsi, de sajnos jöttek értem. Majd felhívlak. Szia!-köszön el és beszáll a járműbe.

-S-szia!-integet utána, de még mindig nem fogta fel, hogy mi is történt az előbb. És arról sincs fogalma, hogy ez a telefonszám mekkor galibát fog okozni...

1 hét múlva

Hamar eltelik egy hét. Az osztály minden tagja jelest kapott a kiselőadásra, kivéve persze Chloe. Ő még most is azon hisztizik, hogy Nathaniel-t kapta, nem pedig Adrient. De szerencsére a vörös nem szívta meg, azon kívül, hogy a kényes fruskával rakták össze, de ő is ötöst kapott a prezentációjára, amit a szőke hajú helyett csinált meg. Marinette és Adrien is remekekül megoldották a feladatot. Nehezen telik ez a nap is. Töri, matek, biológia, földrajz, tesi, fizika, francia és kémia óra. Így telik az osztály egy keddi napja.

Az utolsó órán, ami a kémia, egy kísérletet hajtanak végre. Persze ez az óra sem telhet nyugisan Marinette és Adrien számára, mert egy sikoly szakítja félbe a kísérletet. De végül is a kémia mikor nyugis? A két fiatal ösztönösen kirohan a teremből, ahogy a többi tanuló is, csak a különbség az, hogy ők nem menekülnek. Kimondják a varázs szavakat és már Párizs utcáit szelik át, kutatván ki Halálfej újabb áldozata.

-Szép napot, My Lady!-csókol kezet a fekete jelmezes fiú, de Katica eltolja magától.

-Most erre nincs időnk.-magyarázza Katica, de már megszokta, hogy Macska állandóan flörtöl.

-Most nincs időnk erre.-a hangsúly a ,,most" szócskán van. A fiúnak egy perce felcsillan a szeme, majd megkérdezi:

-Akkor ez azt jelenti, hogy majd máskor folytathatom? Oh, hát hogyne! A Bogaramnak bejön a flörtölésem?-közelebb hajol, és az ajkuk már vészesen közel vannak egymáshoz. Katica megint csak eltolja magától Macskát. A maszk alatt egy kicsikét elpirult, de szerencsére ezt a fiú nem látta.

-Nem, ez nem jelenti azt. És amúgy is! A flörtöléseid eléggé fárasztóak.-kuncog.-De most inkább kapjuk el az akumát!

A harc hamar véget ért, mert eléggé könnyűnek bizonyult az ellenfél. Halálfej biztos fáradhat, gondolja Marinette.

-Szép volt!-öklöznek össze. Katica fülbevalója pittyen egyet.

-Mennem kell Macsek, majd a következő küldetésen találkozunk.-kacsint, majd lecsatolja a derekáról a jojót, de valaki visszarántja.

-Mi az Macska?-vonja kérdőre.

-Kérlek, mondd el ki vagy a maszk alatt. Tudom már mondtad, hogy nem lehet, de nem kell megtudnia senkinek. Kérlek.-könyörög kiscica szemekkel. Szerencsére Marinette már nem dől be ennek a trükknek, hisz a kis Manon is rengetegszer eljátsza vele ugyanezt, és már megtanulta, hogyan is mondjon nemet.

-Sajnálom, de a szabály az szabály.-sóhajt Katica, pedig mi tagadás, ő is kiváncsi társa valódi kilétére.

-A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.-kacsint a szőke.

-Mondtam Macska, hogy nem lehet.-hajtja le a fejét.

-Oké, lássuk. Nem akarod elmondani, hogy ki vagy.-gondolkodóba esik. Eszébe jut egy nem is annyira hülye ötlet.

-Mi lenne ha telefonszámot cserélnénk? Így nem tudjuk meg ki a másik.-okoskodik.

-Nem is tudom. Nem hinném, hogy ez jó ötlet.-vakarja meg a fejét a lány, de végül belemegy. Számot cserélnek a fiúval, de most már tényleg mennie kell, mert a talizmánja merülőbe van.

-Na remélem most már boldog vagy, de most már mennem kell. Szia!-köszön, és eldobja a jojóját.

-Nagyon! Majd hívlak!-kiáltja utána győzedelmesen.

Ahogy a fülbevaló pittyen egyet, épp beesik az ablakon, hogy ne lássa meg senki. Ledobja a kistáskáját az ágyra, de ő is megy utána.

-Nagyon fárasztó volt ez a nap.-sóhajt Tikki.

-Igen, de Macska a legfárasztóbb. Úristen! Megadtam neki a számom! Hogy mekkora egy idióta vagyok! Most már simán megtudhatja, hogy ki vagyok.-csap a homlokára, és közbe kiveszi a zsebében lapuló telefonszámot.

-Ami megtörtént, az már a múlté. Nem lesz semmi baj, csak hívd fel.-bíztatja Tikki. A lány a kezében szonrongatja a papírt majd előveszi a telefont. Bepötyögi a számot, de egy olyan nevet ad ki a telefon, amitől majdnem sokkot kap.

-Adrien! Nem ez nem lehet!-értetlenkedve hadonászik össze-vissza.

-Pedig a kontakt már meg van erősítve és ő biztos, hogy Adrien.-erősíti meg a tényt Tikki.

-De ez nem lehet! Macska teljesen más, mint Adrien. Ő csak állandóan flörtöl, és a hülye poénjaival szórakoztat engem. Adrien pedig annyira visszahúzódó.-közli Marinette, de még mindig idegesen hadonászik. Tikki próbálja nyugtatni, hogy egyszer úgy is megtudták volna, hogy ki a másik, de ez Marinette fülén be és kimegy. Csak arra tud gondolni, hogy Adrien már lehet megtudta, hogy ki ő és hogy nagy csalódás érhette.

Macska sietve rohan haza egyik házról a másikra vidáman. Sose volt még ennyire boldog. Alig várja, hogy felhívhassa élete szerelmét. Amint meglátja a házukat egyszerre lepi el a félelem és boldogság. De félelem nem érdekli, már hozzá szokott. Mindig ezt érzi, amikor belép a házba. Beugrik az ablakon, majd visszaváltozik. A fekete kwami a kezébe esik, de persze azonnal nyafogni kezd.

-Ah! Teljesen ki vagyok ütve! Hol a sajtom!-hisztizik Plagg. Adrien kivesz a táskájából egy doboz camembert, majd átnyújtja a kis zabagép barátjának. Elégedetten majszolja a sajtját, és pár perc múlva az egész meg lett semmisítve.

-Hogy tudsz te ennyit enni?-rázza a fejét Adrien.

-Kifárasztottál, és ennek vannak következményei.-amint kimondta az utolsó szót büffent egyet. Adrien csak a fejét rázza, majd eszébe jut az előző győzelmük, de beugrik neki még valami. Belenyúl a zsebébe, és kiveszi a kicsit gyűrött papírt.

-Még mindig nem tudom felfogni, hogy Katica tényleg megadta a telefonszámát.

-Akkor végre fogd fel és hívd fel.-utasítja a kis lény.

-Oké. Remélem már haza ért.-keresi elő a telefonját, és beírja a lány számát. A névjegy már el van mentve, ez a mondat jelenik meg a képernyő. Adrien lefagy. A kontakt Marinette.

-Nem, ez nem lehet. Biztos elírtam a számot.-ellenőrzi, de jól írta be.

-Nem is örülsz, hogy megtudtad ki a nagy szerelmed?-vonja kérdőre Adrient.

-De nem hinném, hogy Marinette Katica. Marinette annyira félénk, de Katica bátor. Teljesen más a két személyiség.

-Pedig ő az.-okoskodik.

-De lehet, hogy rossz számot adott meg.-veszekszik a kwamijával.

-Jót adott meg.-idegesíti tovább Adrient.

-És ezt még is honnan tudod?-vonja kérdőre.

-Mert tudom, hogy ki Katica.-neveti el magát, majd a szájára teszi a kezét. Ezt nem kellett volna, gondolja magában.

-Hogy mit mondtál?!-kel ki magából Adrien.

-S-semmit. Inkább hívd fel.-tereli el a témát és rányom a zöld gombra. Adrien azt se tudja, hogyan nyomja ki, de már késő, a hívott személy felvette a telefont.
Egy olyasmi nézést vet rá, ami azt jelenti, majd később még számolunk.

-H-hallo?-szól bele a vonalba Marinette félénken.

-S-szia!-köszön idegesen a szőke. Egy perc néma csönd. Senki sem szólal meg, mert nem tudják mit is mondhatnának, de egyszer csak Adrien veszi a bátorságot, és próbál mentegetőzni.

-Figyelj, nem akarom eltitkolni, d-de -vesz egy nagy levegőt, mielőtt folytatná-megtudtam, hogy ki vagy, de nem direkt volt. Sajnálom, ez az egész az én hibám. Tudom, hogy nem szeretted volna, hogy megtudjam. Kérlek, ne haragudj rám.-hadarja el egy szuszra. Marinette a vonal végén csak hallgatja, amit a társa mond.

-Valójában, én is megtudtam, hogy ki vagy.

-É-és csalódtál bennem?-kérdezi meg Adrien. Fél a választól.

-N-nem! D-dehogy is! Legfeljebb te csalódhattál bennem, hogy a bátor, hősies Katica, egy szerencsétlen, béna lány.-hajtja le a fejét.

-Én nem csalódtam benned. Te egy csodálatos, nagyszerű, okos, szép és még sorolhatnám. Amikor először találkoztunk, meg fogadtam, hogy bárki is vagy maszk alatt én szeretni foglak. Bogaram, nem számít hogy ki vagy, én szeretlek!-önti ki a szívét a lánynak. Marinette se köpni, se nyelni nem tud. Adrien azt mondta, hogy szereti.

-Komolyan? T-te szeretsz engem?-kérdezi, még mindig félénken.

-Igen, nagyon. Csak azt nem tudom, hogy te érzel-e valamit irántam?

-I-igen. Mindig is tetszettél.-mosolyodik el.

-Akkor most járunk, My Lady?

-Ha te ezt szeretnéd, akkor igeeen!-Marinette ugrándozik a vonal végén.

-Hú..azt hittem már nemet mondassz.-nevet a szőke.

-Dehogy is, Cicus.-kuncog. Végre már nem dadog.

Már hajnali egy óra van, de Marinette és Adrien még mindig beszélgetnek. Igaz, holnap suli, de őket ez most nem nagyon izgatja. Csak az, hogy ők végre egy pár.

-Marinette, most már aludnod kellene, mert holnap suli, és dolgozatot írtok.-figyelmezteti őt Tikki.

-Oh, tényleg! A dolgozat! Bocsi Adrien, de mennem kell, mert nem tanultam semmit. És úristen!-ránéz az órára-Hajnali egy van. Na szia.-kap a fejéhez, majd elköszön a barátjától.

-Nekem is tanulnom kellene. Álmodj rólam, My Lady! Szeretlek!-Marinette az utolsó két szóra elmosolyodik és a szívét melegség tölti el.

-Én is, Chaton! Jó éjt!-rányom a piros gombra.

A két fiatal még sosem volt ennyire boldog. Végre beteljesült mindkettejük álma: egy pár lettek.

Amint láthatjátok megnyitottam a novellás könyvem. Ebben a könyvben ez az első, de lesz több novella vagy comic fordítás is. Ha tetszett hagyj nyomot magad után vote vagy komment formájában.
Köszi, hogy elolvastátok! Sziasztok! :*