Beköszöntött a tél Párizs utcáira. Bármerre tekintünk mindenhol friss hómezőt láthatunk. A felhőkből csak úgy zúdulnak le a fehér hópelyhek a szerelem városára. Mindenki a hideg évszakhoz alkalmazkodik az öltözékével, nehogy elkapjanak valamilyen betegséget. Bár sokan bármennyire is bebugyulálva járkálnak az utcákon, míg így is elkapják azt a fránya vírust, amivel a főszereplőnk is küzdködik. Ő pedig nem más, mint Bridgitte Dupain-Cheng. Egy nagyon kedves, aranyos és segítőkesz lányról van szó, bár néha ezt egy kicsit eltúlozza. A haja kékes árnyalatú, ami egészen a derekáig ér. Általában két coffban hordja, de persze volt már rá példa, hogy kiengedte. Szokásos ruhája egy farmer rövidnadrág, egy hozzá illő felsővel és dzsekivel. De ezt az öltözetet le kellett cserélnie valami melegebbre erre az időszakra. Akár mennyire is próbálkozott még így is megfázott. Bár lehet hogy nem is a ruha az oka ennek az egésznek, hanem Hawk Moth. Ha nem küldené Párizsra az idióta akumáit, akkor nem most nem fázott volna meg miatta. Brigitte a város egyik védelmezője, Ladybug. Pedig most boldogan tölthetné titkos szerelme bámulásával az időt. Igen, ő neki is tetszik egy bizonyos fiú, akit Félix-nek hívnak. A lány szörnyen bele van esve a fiúba, de őt Bridgitte közeledése teljesen hidegen hagyja. Sőt, legtöbbször eléggé bunkó szegény lánnyal, viszont Bridgitte ezzel nem foglalkozik. Ez a fajta viselkedés nem illik egy modellhez, apja a város leghíresebb divattervezője, Gabriel Agreste. Mondjuk ő se valami ,,hű se kedves lélek", de azért nevelhetne a fiába némi jó modort. Lehet, hogy a föld alá kívánná a lányt csak hogy hagyja végre békén, de azért bánhatna vele kedvesebben. PTitokban pedig ő Chat Noir, a város másik szuperhőse. Nem értem hogy kaphatta meg így a talizmánt, de inkább nem is érdekel. De azért neki is van szíve. Chat-nek teljesen elvette az eszét a pöttyös ruhás társa. Szerencséjére a lány ugyanúgy nem viszonozza a szerelmét, mint ő Birdgitte-nek. Ha tudnák az igazságot! Na de nem is húzom tovább a szót, mert az ő történük legjelentősebb része még csak most következik.

Végre Bridgitte számára eljött az a nap, amikor kilábalt abból a fránya náthából, ami napokig kínozta őt Nehezen tűrte már az otthon létet. Mint minden reggel kiszáll az ágyból, mosakszik, eszik, fogatmos és még sorolhatnám a reggeli teendőit. Mielőtt elindulna a suliba, az édesanyja homlokára nyom egy puszit. Persze a kwamija mindig vele tart. Kitudja mikor kell egy újabb gonoszt jól seggbe rúgni. Nem is kell sokat menniük, hisz alig pár ház választja el őt az iskolától. Amint megérkezik, egyből a szőke hajú fiút keresi, de hiába. Még nem érkezett meg. Szerencsére a legjobb barátnője, Alya már vár rá. Lelkesen mutogatja az újonnan szerzett képeit Bridgitte-nek Félix-ről. (De persze erre is Bridgitte kérte meg, hogy keressen képeket a modell fiúról...Nem mintha nem lenne neki.)

-Ah,, Hogy lehet valaki ennyire...Ennyire...Tökéletes?-A lány teljesen rátalál a telefon kijelzőjére.-Jut eszembe! Csak nem lett valami baja? Hisz már ilyenkor itt szokott lenni. Alya! Ugye nem történt vele semmi rossz?-Idegeskedik.

-Nyugi Brit, nem. Semmi baja sincs. Attól még hogy pár percet késik, az nem azt jelenti, hogy baja esett.-odanéz az ajtóhoz.-Látod, már ott is van.

Bridgitte megkönnyebbült. Tátott szájjal figyeli a szőke lépéseit, ahogy az épületbe lép. Már rohan is oda hozzá, hogy lebombázza a kérdéseivel.

-Szia Félix! Hogy vagy ma? Milyen volt eddig a reggeled? És a tegnapod hogy telt?-kérdezi őt lelkesen.

-Áh...Már megint te?-Mondja semmi érzéssel. Bridgitte nem veszi észre, hogy a fiú nem örül a jelenlétének, ezért folytatja.

-Igen! Tudod, Bridgitte vagyok. Egy osztályba járunk.

-Ja, már emlékszem. Bocsi, csak a számomra jelentéktelen kis senkiet hamar elfelejtem.-Hátat fordít a lánynak. Bridgitte elszomorodik.

-M-most miért vagy velem ilyen?-Az arcáról eltűnik az előbbi lelkes tekintet.

-Komolyan? Még magyarázzam is meg neked? Te tényleg ennyire idióta vagy, vagy csak megjátszod? Oké. UTÁLLAK. Jobb lenne ha végre felfognád azzal a bolhányi méretű agyaddal. És nehogy azt hidd, hogy beléd vagyok zúgva. Nem érdekelsz, és soha nem is fogsz! Vedd már észre! De azért mégegyszer elismétlem, hogy végre megérted! Gyűlöllek!-Amint ezt a lány tudtára adta, mintha mi sem történt volna ott hagyja. Mindenki a távolodó fiút nézi, majd a lányt.

Bridgitte-nek összetört egy világ. Az a gyönyörű, káprázatos világ, ahol ő és Félix hatalmas boldogságban élnek. De úgy látszik ez csak egy álom volt és az is marad. Nem tudta, hogy a fiú ezt gondolta róla. Sokszor mondták a lányra, hogy idegesítő, de azért ez durva volt. Sírva rohan haza a suliból. Amint hazáért ledobja a táskáját, majd belesüpped az ágyába. Tikki próbálja őt vigasztalni, de hasztalan. Csak egyre rosszabb. Valaki kopog az ajtón. Az anyukája az. A kwami gyorsan előbújik, nehogy észrevegye őt. Az anyja kérdőre vonja a lányát, hogy miért jött vissza az iskolából, hisz az előbb ment el. Bridgitte ezt letudja annyival, hogy nem érezte jól magát. Ezt el is hiszi, majd kimegy, hogy tudjon a lánya pihenni. De nem tudja, hogy valójában mi is történt.

Pár óra telt el az incidens óta, aki Bridgitte lelkében óriási sebet hagyott. Tikki minden erejével azon van, hogy felvidítsa a lányt, vagy legalább csak egy aprócska mosolyt csaljon az arcára. De megint kevés sikerrel jár. A lány telefoncsörgésre lesz figyelmes. Felveszi.

-Szia Bri! Ugye jól vagy?-Aggódik Alya.

-I-i-igen.-válaszol röviden, közben pedig a könnyeivel küszködik.

-Tudtam. Most lett vége a sulinak. Azonnal átmegyek hozzád!-Jelenti ki magabiztosan.

-Ne Alya! Légyszi ne! Most egyedül akarok lenni. Nem vágyok senki társaságára. De most inkább megyek. Szia!-Majd kinyomja a telefont.

Valahogy el kell felelnie ezt az egészet...És Félix-en is túl kell, hogy lépjen végre. Ránéz az éppen szunyokáló Tikki-re, aki az előbb aludt el és eszébe jut Ladybug. Hát persze! Ez az egyetlen dolog, ami talán kicsit kitisztíthatja a fejét a történtek után.

-Tikki, pöttyöket fel!-mondja, majd átalakul a már megszokott szuperhős ruhájába. Házról házra ugrál, majd egyszer csak meg áll az egyik épület tetején és nézi a tájat.

-Szervusz Ladybug!-köszön egy ismerős hang.

-Szia Chat!

-Még jó, hogy kijöttem ma éjszaka. Szerencsére nem csak Párizs tájképébe gyönyörködhetek.

-Ahj, akkor gyönyörködj egyedül.-sóhajt, majd mgfordulna, de Chat visszarántja a kezénél fogva.

-Maradj! Beszélgessünk kicsit. Olyan magányos vagyok és lenne szíved itt hagyni engem egyedül?-néz cicaszemekkel és lebiggyesztett szájjal.

-Most nincs kedvem beszélgetni senkivel.-gondol vissza a délelőtt történtekre, majd fel tör belőle a sírás.

-Rosszat mondtam? Mi történt?-öleli magához a lányt. Ladybug nem tolja el magától, mert ebben a pillanatban jól esik neki az az ölelés, amit más helyzetben biztosan elutasítana.

-Van...van egy fiú..-kezdi, de a hangja megcsuklik a sírástól.

-Ez már nem hangzik jól? Bántott? Vagy mit tett veled?-ijed meg.

-Elmondtam neki, hogy szeretem...De ő minden hülyeséget a fejemhez vágott. És még utál is!-fakad ki.

-Leüssem?! Ki tette ezt?! Ismerem?

-Nem fontos...és igen, ki ne ismerné?-szomorodik el Katica.

-Ki az? Legalább csak ennyit mondj el. Esküszöm nem mondom el senkinek.-könyörög neki Chat Noir. Ladybug megrázza a fejét, de aztán jobban átgondolja. Végülis úgy is mindegy.

-Hát jó..A neve...Félix...Félix Agreste..Tudod, a modell..-mondta ki végül. Chat Noir a név alapján teljesen ledermedt. Az egészetazzal próbálja magának megmagyarázni, hogy biztos egy másik ugyanilyen nevű fiúról lehet szó. De sajnos Ladybug azt is hozzá tette, hogy modell. És Párizsban még nem hallott másik modellről, akinek szintén Félix Agreste lenne a neve.

-B-bridgitte?-kérdezi félve. A lány odakapja a fejét és szóhoz sem tud jutni.-Te vagy az?

-Honnan..honnan tudod?!-ijedt meg.-Te ismersz engem?-kérdezi félve. Chat Noir nem tudta elhinni, hogy a lány, akit szeretett, az az a lány akit a civil énje nem kedvelt. Talán meg kellett volna hallgatnia Bridgitte-t, mert ezek szerint nem volt idegesítő. És ahogy ezt jobban átgondolta, csak akkor esett le neki, hogy Ladybug szerelmes Félix-be, azaz belé. Ettől a gondolattól lepkét lehetett volna vele fogatni, viszont ezt az érzést teljesen elnyomta a bűntudata. Ő nem akarta megbántani azt a lányt, akit már nagyon régóta csodál.

-Sajnálom. Nem akartalak megbántani.-kért bocsánatott, majd magához ölelte szorosan.

-Öhm...Chat, te nem is bántottál meg. De arra nem válaszoltál, hog honnan tudod kik vagyok.-tolta el magától a fiút.

-De az én hibám minden. Most MIATTAM sírsz.-vett egy mély lélegzetet, majd folytatta.-Én voltam! Én voltam az aki ma elutasított téged! De csak azért tettem, mert én Ladybug-ot szerettem. És nem tudtam, hogy a maszk mögött Bridgitte Dupain-Cheng van. Ha ezt tudtam volna, biztosan másképpen viselkedek veled kapcsolatban.-igen, ezzel a pár mondattal Chat Noir el is árulta magát a lány előtt.

-Félix?! Te vagy az??-kapta a szája elé a kezét. Chat levette magáról a gyűrűt, majd újra a civil énje állt a lány előtt. Ladybug is így cselekedett, levette magáról a fülbevalót, majd visszaváltozott. Bridgitte a földet nézte, mert nem mert a fiú szemébe nézni. Vajon most mit gondolhat róla Félix? Csalódott? Vagy szomorű? Ilyen gondolatok jártak a fejébe, de a fiú következő mozdulata mindent elárult. Közelebb lépett Bridgitte-hez, finoman megfogta az állt és megcsókolta. A lány kicsit (nagyon) zavarba jött, de természetesen viszonozta a csókot, eközben a kezével átölelte Félix nyakát. A fiú eltolta egy kicsit magától, majd mélyen a szemébe nézett.

-Szeretlek!-majd ismét mgcsókolta, Briditte pedig majd kicsattant a boldogságtól.

Sziasztok! Igen, még élek. XD Tudom, eléggé régen jelentkeztem, de ennek csupán csak annyi volt, az oka, hogy sajnos nagyon sok minden közbe jött, ami eléggé elvette az időmet az írástól. Remélem azért még emlékeztek rám. :) Most már tényleg próbálok aktívabb lenni és néhány új történettel is szeretnék kedveskedni számotokra kárpótlásul. :D