Már én is nevettem. Mikor abbahagytuk,Norbert felé fordultam,és megkérdeztem:

-Nos,Norbert,kösz,hogy ezt elmondtad,de,megmondanád,hogy...?

-Hogy mivel bántott meg apa,igaz?-kérdezte mosolyogva,ám szomorúan.

-Igen,Norbert.Kérlek mondd el!

-Rendben,de nem itt és nem most.-mondta,majd zavartan elfutott.-Majd még beszélünk,Adrien. Marinette,figyelj oda,mindjárt beszélni fogunk!

-O-ok.De hogy,hisz meg sem adtam a telószámom!-mondtam zavartan,mire Norbert ésAdrien nevetni kezdtek.

-Elmondanád végre,hogy min nevettetek?

-Nem.-mondta kisgyerekes hisztivel Adrien.

-Lécciiiiii!-mondtam én is hisztis kislányként.

-Nyem-mondta Adrien már engem utánozva.

-Nem is ilyen a hangom!-mondtam nevetve,majd hirtelen éles fájdalom ütött a fejembe.-Aú!

-Nyugi,Mari! Ez csak Norbert-nyugtatott Adrien.

-O-o-oké-é!-jelentettem ki.

-Szia Mari,ne félj,Norbert vagyok.Nos,a tárgyra térve:Ugye ismered Fu mestert?-hallottam Norbert hangját a fejemben.

-Igen-feleltem mentálisan Norbertnek.

-Kérlek hozd el hozzá Adrient,mert már én is itt vagyok.Fontos dologról kell beszélnünk,mi négyünknek.

-Rendben,máris megyünk.-azzal egy újabb szúró fájadalmat éreztem,majd Adrien felé fordultam.

-El kell mennünk Fu mesterhez!-adtam ki a parancsot,majd megfogtam a kezét,és húzni kezdtem.