Mivel páran már szóltatok,hogy szeretnétek folytatást,akkor gondoltam,megérdemlitek és hozok egy részt.Mint ahogy azt már párszor elmondtam nektek,most 5 könyvön dolgozom...és igy nehéz részeket feltenni.Remélem megértitek. Puszikaa: Betty

Lassan feláltam,és megszólaltam:

-Marinette,hozdd vissza Emmát!

-D..de....Miért Mari? Mit akarsz egy 7 éves gyerektől?-kérdezte elcsukló hangon Marinette.

-Tudom mit kell tenni,de ahhoz Emma is kelleni fog!-értettem meg vele a szitut.

-Rendben-adta meg magát a copfos-,addig vigyázz Adrienre.

-Feltétlenül és megigérem.

-Sietek vissza!

Akaratlanul is lenéztem a földre.Láttam mozdulatlan,vérbe fagyott testét,s már megint elkapott a sirhatnék...Körülbelül 20 perc mulva visszajött a lányunkkal..izé...az ő lányukkal.

-Itt vagyunk.

-Remek.Add nekem Emmát.Leültetem ide a csillag közepébe.Maradj itt,kicsim,rendben?Fogd kérlek ezt a gyertyát,ok?

-Mi?De miért és...-kérdezte az aggódó anya-és hol van Adrien?

-Mögötted.-válaszoltam.

-Itt vagyok,Marinette.-hajolt meg előtte.

-T-te...de te...mit?...akkor...?!

-Igen,Marinettenek látomása van,én pedig látok mindent.Norbert segített egy kicsit,és így idejöhettem én is segíteni.Nos,akkor...mit is segítsek?

-Latin...-váaszoltam halkan,közben a földet bámulva.

-Tessék?-kérdezte Adrien fiatalabb verziója 

-Semmi...

-Ööö...OK...ÉSSS...Ki ez a férfi?-mutatott az általam rajzolt csillag mellé,s közelebbről szemügyre vette-E-ez én vagyok?

Nem válaszoltam,csak bólintottam.Adrien csak a szája elé tette a kezét,s meg sem merte kérdezni,hogy vajon mi történhetett vele.

-Akkor mit fogunk csinálni srácok?-kérdezte Marinette.

Ismét nem válaszoltam.

-Mortalinne! Focus de la Vie!-kiálltottam.

-Mi...?....-kérdezte Adrien és Emma.Jövőbeli énem sejtette mit akarok.

-Tudod mi a dolgod!-kiálltotta Marinette.

Bólintottam.

-Pöttyöket Fel!

-Karmokat Ki!

-És most együtt!-mondtuk egyszerre.

-Macskajaj!-s ezzel megérintette a szilánkokat Adrien testében.

-Szerencse Talizmán!-Egy kép egy lányról? Vajon mire kellhet?

-Kezdjétek!-hallottam Norbert hangját a fejemben.

(Írói megjegyzés: gondolatok(* abc* )jövőbeli Mari,kántálások(abc)jelen Mari)

*...Halál fókuszálj az életre...*

...Borban van az igazság...

*...Megtudják mind...*

*...Mi történt ha elmész...*

...Ezért kérlek...

...Ébredj szerelmem...

*...Borulok testedre...*

...Lelkedet hívom vissza...

*...Gyermekünk is könyörög...*

...Légy enyém örökre!...

-Hallottad?! Légy enyém örökre! Ébredj! Ébredj,te mihaszna Macska! Hallod? Ébredj! Adrien...ÉBREDJ!-Marinette könnyezve ráncigálta gallérjánál fogva azemlített személyt.

-Marinette...MARINETTE! NYUGODJ MÁR LE!

-É-é...bredj...fel...kér-kérlek...ADRIEN!!!!!!!!-kiálltott fel Marinette-Szeretlek,érted?! SZERETLEK!

Marinette ráborult férje testére,s hangos zokogásban tört ki.

Mari pedig ránézett a jelen Adrienjére,s mindketten egymás arcát kezdték el fürkészni.Mindkettejük szemét akaratlanul is elhagyta egy-egy könnycsepp.

-Ébredj már fel! ÉBREDJ!-s ezzel a mondattal kísérte erősen küldetett,Adrien szívére erőltettett ütést.

Emma lehajtotta fejét,s mondanivalóját,mi mardosta szívét s lelkét, kibökte végre:

-Ha már semmit sem lehet tenni...Anya,itt az ideje,hogy e...elmondjam...ÉN VAGYOK FEHÉR FARKAS!

-Mi a csuda-mondta Adrien.-Fehér Farkas?

-Igen,én vagyok,és már van is egy tervem!