Vég, kezdett-1.rész.
Marinette szemszöge:
Összefoglalva aki csak most csatlakozott:
Gabriel Agreste a pillangó és a páva erejével átváltoztatta magát, én összegyűjtőttem egy csapatot, most jelenleg meg az van hogy egy fekete ruhás lánynál van a talizmánok doboza és az a ruha a macska ruha vagyis van nála egy talizmán és így védekezik három pillangó szörny ellen amibe én is becsatlakozok hogy válaszokat kapjak. Úgy ennyi lenne most.
- Ki vagy te? - Kérdeztem a lánytól miközben én is harcoltam a mothok ellen.
- Hogy került hozzád a talizmánok doboza? Komolyan, ki vagy?
- Egy pillanat! - Szólt rám miközben egy pillangót a földre taszítot és a botját beledöfve eltűnt az utána.
- Így már jobb. Tudom ki vagy Mari. Ismerős? - Mutatott nekem egy karkötőt, Kagami karkötőjét.
- Te... De hogy? Mikor? Miért? Haragszol?! - Kérdeztem Kagami-t zavartan és egy kicsit félve.
- Később beszélünk ez után. Hamar kilogikáztam mindent. Jobban is ügyelhetnél a titkos személyazonoságra. A tervbe inkább a kígyó talizmán kellene mint a majomé. Fogd! - Átadta nekem a kígyó talizmánt.
- De...
- Jó vagy, de Gabriel Agreste jobb. Több esélyt is meg kell ragadnod hogy legyőzd. A szobádba amúgy a pillangók betörtek. A dobozt elrejtem és győzzetek! Avval elment.
- De... Hé, várj! - Ugrottam utána VOLNA de egy pillangó elragadott.
Kagami tudja hogy ki vagyok, nála van a talizmánok doboza, Párizs veszélyben van. Miért velem történik mindez?! Te meg engedj el te pillangó gólem! Végül csak kiszabadultam a szorításából.
- Oké, egyszerre csak egy. Le kell pofoznom a többiekel a pillangó szörnyeket, elkapni Gabriel Agreste-t, valahogy semlegesíteni és helyreállítani Párizsban a rendet. Csak mindezt hogy csináljam meg? - Gondolkoztam el ezen. Úgy döttöttem hogy a katica talizmán erejét használom így átváltottam.
- Szerencse talizmán! Kiálltottam és egy könyvet dobot.
- Evvel meg mihez kezdjek, olvassam el?! - Kérdeztem magamtól és jobban megnéztem a könyvet.
- Entomologia encixlopédia? Tudom hogy olyan Sentimoth mint egy rovar de nem lehet benne a válasz. Vagy... - Belelapoztam a könyvbe.
- Azt írja lényegileg hogy a rovaroknak a hideg megárt. Ilyen egyszerű lenne? Kérdés hogy ezt hogy használjam fel? - Agyaltam újfent.
- Oké, megvan a terv. - Foglaltam össze magamban.
Kagami szemszöge:
- Engedj el te nagyranőtt bogár! - Próbáltam szabadulni egy pillangó szörnytől. Végül ledobot engem és a botomal landoltam.
Jelenleg a macska talizmán erejével rendelkezek. Miután megtudtam hogy Marinette az őrző magamhoz vettem egy talizmánt. A doboz jelenleg nálam van. Nem lenne jó ha Gabriel Agreste-hez kerülne. Hogy honnan tudom hogy ő az az most mellékes. Lényeg hogy a dobozt meg kell védenem Mari-nak. Kérdés hogy meddig bírom.
Marinette szemszöge:
A Louvreba tartok vissza a többiekhez. Sajnos néhány pillangó elállja az utat. Kis időbe telik de csak lenyomom ezeket is. Ez egy kész rajzás! Végül csak visszatértem ahol Juleka fogadott ott.
- A többiek hol vannak? - Kérdeztem őt.
- El-elmentek. Nem tudom hogy hová vagy hogy miért. Mintha lenne valami nekik, nem tudom. - Mondta kissé zavartan. Na igen, Juleka mindig izgul ha mással beszél.
- Hova mehettek vajon? Remélem nem Sentimoth-hoz. Ugye? - Kérdeztem őt de aztán egyből leesett.
- Az agyam elszáll, miért?! - Akadtam ki rájuk.
- Jól van, akkor később megkeresük őket. De most... -Nyúltam volna a kígyó talizmánért ami az jojomal volt oda kötve hozzám de...
- Vááh! Eltűnt! Eltűnt egy talizmán! Tudod hogy ez mit jelent?! - Ráztam meg Juleka-t kiakadva mire a fejét rázta.
- Elhagytam egy talizmánt! Miért nem a jojomba tettem?! Ketten leléptek, Sentimoth meg tombol, a talizmánok doboza nincs nálam, borzalmas őrző vagyok! - Akadtam ki teljesen.
- Elég volt! Hibáztál és?! Ki nem?! - Akadt ki Juleka majd gyorsan elszégyelte magát.
- Sajnálom, nem, nem akartam. Én...
- Nem, nincs baj. Ez kellett most nekem. Ne félj bátrabb lenni Juleka. - Mondtam neki.
- Én nem vagyok bátor. - Mondta alig halhatóan.
- Félsz, tudom. Én is félek most. De attól bátor valaki hogy szembenézz avval. - Miután egy kis lelket öntöttem belé összeszedtem magam.
- Oké, Róka úr és... Hmm.
- Vágtázó? - Javasolta a nevet Juleka.
- Mert ló, értem. Róka úr és Vágtázó nyílván Sentimoth elébe mentek. Ha megtaláljuk őket akkor Sentimoth-ra kell használnod az erődet és akkor a golemjeik eltűnnek. Vágtázó egy portált kell nyítni majd amit Róka úr elrejt és bele kell löknünk. Ha ez meg van akkor könnyebben hatástalaníthatom őt és utána helyrehozok mindent a katica erőmel és így könnyebb lesz majd a kígyó talizmánt megtalálni.
Elindultunk megkeresni a többieket akiket Sentimoth-nál találtunk. Róka úr már használta volna az erejét de a jojómal elhúztam onnan őket.
- Mit képzeltetek ti?! - Szídtam le őket.
- Ne már, jól elboldogultunk eddig. Lemerítjük és oda az ereje. Mondta Alya.
- De ő nem merül le ti... ti... mindegy! Aki felnőtt nem merül le, lényeg. - Mondtam nekik ezt a tényt.
- Ez nem igazság! - Durcizott Vágtázó.
- A vitára most nincs időnk, különben is, van egy tervem. - Amint leráztuk Sentimoth-ot el is mondtam nekik.
- Róka úr egy területet lefed illúzióval miközben mögötte egy portál lesz Vágtázó erejével nyítva amibe belelökhetjük valami hideg helyre. Talán az a gyengéje mint a rovaroknak, csak egy esélyünk van! Világos? - Kérdeztem őket.
- És mi lesz a monkey lady-vel? - Kérdezte Róka úr.
- Szükség lehet az erejére. Kezdjük akkor! - Szóltam rájuk. Elindultunk megkeresni Sentimoth-ot.
Írói szemszög:
Eközben a káoszban az elveszet talizmánt valaki megtalálta. A dobozkát kinyitotta és elő jött a kwami belőle.
- Üdvözölek, Sass vagy a kwami. Mutatkozott be a kwami.
- Át kéne változnom. - Mondta rezzenéstelenül a fiú.
- Hát persze, természetes. Csak annyit kell mondanod hogy Sass, pikkely csillan. - Mondta Sass.
Marinette szemszöge:
- Megtaláltuk Sentimoth-ot, vagyis inkább ő talált meg minket.
- Szánalmas hogy ti lennétek Párizs hősei! Ti csak kölykök vagytok jelmezben, nem többek! - Inzultálta őket Sentimoth.
- Mi van nagypapi, nem bírod a tempót? Eskü, a suliban is jobban megizzasztanak mint te a rovarjaidal. - Szólt vissza Róka úr.
- Ne szórakoz már és inkább menjetek! - Szóltam Róka úrra és Vágtázóra akik leléptek.
- Mi van, most már nem vagy biztos a csapatodban? Te nem vagy őrző, csak egy kölyök aki fél, míg én meg felnőtt. Te lemerülsz míg én akár örökké ilyen maradhatnék.
Nem veszem fel azt amit mond csak elcsalóm a helyére. Ennek műkődnie kell. Végül odaértünk és kitérve az illúzión át ment egy portálba amit rázártunk.
- Akkor megcsináltuk? - Kérdezte Vágtázó tőlem.
- Bezárult, onnan kizárt hogy vissza jöjjön.
- Hova lett küldve? - Kérdezte Róka úr.
- A sarkkör elég hideg? Amint feltöltödtem vissza hozom - Válaszolta.
Azonban történt valami amire nem számítottunk. Az égen suhant és utána lezúgot elénk. Visszatért Sentimoth!!
- Új terv? - Kérdezte Róka úr.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top