A hegyre épült, várfalakkal körülvett mediterrán kisváros olyan volt, mintha egy középkori legendából lépett volna ki. Marinette és Zoé ritkán látott ilyen mesebeli helyet. Nyolc napos vakációra jöttek ide a tanítási szünetben - csak ők ketten, mivel évfolyamtársaik közül senki sem tudott velük tartani.

Mindössze egyetlen gond volt a várossal: autóval nem lehetett behajtani, így a két lány minden alkalommal gyalog kellett felkaptasson a meredek, köves úton a várkapuig, és onnan tovább az Antico téri panzióig, ahol a szobájuk volt. Marinette-nek lógott a nyelve a fél napos túrázás után, és már alig várta, hogy lezuhanyozzon és bebújjon az ágyba. Zoé ellenben tele volt energiával és ruganyos léptekkel haladt fölfelé a macskaköves utcán, vidáman rácsodálkozva mindenre.

- Nézd, Marinette, ezen a táblán azt írja, hogy... itt született Mario Andretti - libbent egyik magas kőkerítéshez.

- Aha... és az ki volt? - sóhajtott a feketehajú.

- Fogalmam sincs. Biztos valami színész vagy énekes. - A szőkének már más vonta el a figyelmét: egy kis, ódon tér közepén álló szökőkút. Odafutott, lerúgta túracipőit, majd fellépett a kút medencéjének a kávájára és kitárt karokkal fogadta a záporozó vízsugarakat.

- Gyorsan, csinálj egy képet! - kérte barátnőjét.

Marinette elővette telefonját, majd készített fél tucat fotót a szivárványos permetben álló lányról. Elégedetten szemlélte a képeket. - Jók lettek - mosolyodott el.

- Ugye? - Zoé leugrott a káváról és csatlakozott hazzá. - Lássam... aha, nem rossz. Te nem próbálod ki? Majd én fotózok.

A másik megborzongott. - Még csak az hiányzik! Ahogyan ismerem magamat, leesek és a nyakamat szegem.

- Oké...

- Meg nem is akarok elázni, mint egy ürge. Nézd meg, hogy rádtapad az a vizes póló. Minden pasi téged fog bámulni.

- És talán féltékeny vagy?

- Méghogy én? - Marinette elfordult, hogy társa ne lássa elvörösödő arcát. Magában azonban elismerte, hogy igen. Sokáig el sem tudta volna képzelni, hogy egy lány iránt is érezhet vonzalmat. Mikor pár éve Zoé bevallotta, hogy tetszik neki, nem tudta hova tenni a dolgot. De az évek során valami lassan átalakult benne, és fantáziáiban már nem csak szőke hercegek, hanem szőke hercegnők is helyet kaptak.

Szótlanul tették meg a maradék utat. A szobájukba érve - egy kis helyiség egy régi olasz ház második emeletén, sikátorra néző kis ablakokkal - Zoé már az ajtónál megszabadult vizes ruháitól, majd a fürdő felé indult. - Először én zuhanyozok, jó?

- J... jó - dadogta Marinette, miközben szeme a napbarnított, izmos combokra és a meztelen fenékre tapadt.

Miután barátnője mögött becsukódott az ajtó, a feketehajú ledobta átizzadt pólóját, utána hasra vetette magát az egyik bevetetlen ágyon és telefonján elkezdte végigpörgetni az aznap készített fényképeket. Ők ketten egy loggia mellvédjén, mögöttük dombos mediterrán vidék. Zoé, ahogy felmászik egy sziklára. Ketten egy kiszáradt tónál, ahol a turista-prospektus szerint egy vízesésnek kellett volna lennie. Szelfi egy elhagyatott romvárosban. Zoé a szökőkút peremén, átázott ruhában, ahogy nevetve élvezi a frissítő permetet. A fehér póló átlátszóan tapad a felsőtestre, semmit sem hagyva a képzeletnek.

Marinette kinagyította a fotót, letette a telefont az ágyra, ujjaival pedig mellét kezdte simogatni. Elképzelte, amint ők ketten a hűs záporban csókolóznak, karjaikat egymás köré fonva.

Zoé hangja riasztotta fel a merengésből. - Valami érdekeset nézel?

Marinette összerezzent és felsikoltott. Nem is hallotta, mikor jött ki a másik a fürdőből.

- Megnézhetem? - kapta fel a szőke csaj a telefont. - Ohh, ez én vagyok. Szóval... szexinek találsz? - pirult el. Marinette fölé hajolt és lágyan végighúzta ujjait az égnek meredő bal mellbimbón. - Úgy tűnik, igen.

A fekete lány válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán. Egyet azonban tudott: nem szalaszthatja el a lehetőséget, amely talán többször nem adatik meg. Átölelte Zoét és lehúzta maga mellé az ágyra, majd megcsókolta. A másik apró, megkönnyebbült sóhajjal viszonozta; ajkaik kezdetben alig érintkeztek, majd mind bátrabban simultak össze, miközben nyelveik egymást keresték.

Percekig csókolóztak, majd Zoé Marinette vállát, aztán mellét kezdte puszilgatni, miközben keze behatolt társa rövidnadrágja alá, apró köröket írva a combok érzékeny bőrére, majd mind fennebb haladva, amíg el nem érte a lábak közötti redőket. Mikor határozott mozdulatokkal masszírozni kezdte a gát izmait, Marinette összerándult és felnyögött. - Ne... ez nekem túl gyors.

- Jaj, bocs - húzódott el a másik csaj, vörös arccal. - Nem akartam, hogy...

- Semmi baj. Csak új nekem ez az egész... kis időre van szükségem. - Felállt és egy utolsó csókot váltott Zoéval, majd botladozó léptekkel elindult a fürdő felé.

---

A következő napok gyorsan és álomszerűen szálltak tova. A két barátnő felfedezte a környék túrahelyeit és kisvárosait, kézenfogva sétáltak ódon utcákon, vagy éjszakába nyúlóan buliztak. Egyre jobban rajongrak egymásért, azonban Marinette továbbra is félénk volt az új szituációban, és sosem jutottak tovább csókoknál és öleléseknél.

Az utazás utolsó estéjén Marinette éberen feküdt az ágyán. Fülledt idő volt, a kabócák pedig hangosabb koncertet rendeztek a csillagos ég alatt, mint eddig bármikor.

Hátára fordult és felfelé nézett. A sötétben alig tudta kivenni a mennyezet alacsony gerendáit. Keze lassan lábai közé tévedt. A meleg időre való tekintettel nem viselt ruhát.

- Te sem tudsz aludni? - szólalt meg a másik ágyon Zoé.

- Nem - sóhajtotta Marinette, majd feltérdelt. - Zoé?

- Mhm?

- Akarlak.

A másik lány felkelt, ledobta hálóingét, majd a szembelső ágyhoz sétált. Karjaik egymás meztelen teste köré fonódtak, ajkaik pedig olyan félénken találkoztak, mintha ez lenne az első alkalom. Marinette szorosabbra vonta az ölelést, és mindketten megremegtek, ahogy apró de kemény mellbimbóik egymásra találtak.

Zoé keze végigsiklott Marinette derekán, majd az ujjak behatoltak a szétterpesztett lábak közé. A fekete lány ezúttal készen állt az élményre, és belenyögött az egyre intenzívebbé váló csókba, ahogy az ujjak aprókat körözve simogatni kezdték a nagyajkak redőit.

- Voltál már lánnyal? - kérdezte rekedten Zoé.

Marinette megrázta a fejét, majd újabb nyögés hagyta el az ajkát, ahogy egy ujj rátalált a csiklóra. Egy ideig sóhajtozva fogadta a kényeztetést, majd az ő keze is mind lennebb kalandozott Zoé gerincén, némi tapogatózás után a lábak közé érve. Egy ideig így kényeztették egymást, lassan és vigyázva, hogy egyikük se jusson a csúcs közelébe.

- Szólj, ha túl fura, vagy kényelmetlen. - A szőke az ágyra döntötte barátnőjét, majd Marinette egyik lábát felfelé húzva úgy ereszkedett föléje, hogy tűzforró szeméremtesteik egymáshoz érjenek. Marinette teste összerándult az újszerű érzéstől, ahogy nedves nagyajkaik gyengéden összecsókolóztak.

Lassan mozogni kezdtek, és egymásra találó puncijukon keresztül érezték, hogy mennyire fel van izgulva a másik. Mikor már csak másodpercek kellettek volna ahhoz, hogy mindketten elélvezzenek, Zoé megemelte csípőjét, megszakítva a kontaktust. Olyan hosszúra akarta nyújtani az élvezetet, amilyenre csak lehetett.

- Ne hagyjuk abba - könyörgött Marinette. - Folytasd.

Zoé lennebb ereszkedett, hogy ismét egybeforrjanak. Marinette hangosan sóhajtozott, ahogy szeméremajkaik egymáshoz dörzsölődtek, csiklója pedig hol Zoé szeméremdombjához, hol ajkaihoz, hol az ő csiklójához simult. Szinte egyszerre rázta meg mindkettőjüket a fél percig tartó gyönyör, hogy utána félájultan nyújtózzanak el az ágyon.

A kabócák zenéje betöltötte az éjszakát. Egymáshoz bújva aludtak el, mindketten már a következő alkalomról álmodozva.