- Szép volt! - pacsizott Katicabogár Fekete Macskával a Diadalív előtt. Az akuma Monsieur D'Argencourt-t, Adrien vívó-oktatóját szállta meg, hogy az Sötét Lovagként újból káoszt okozzon Párizsban. A múltkori inkarnációjához képest sokkal erősebb és leleményesebb volt, így a szuperhősök csak nehezen tudtak diadalmaskodni fölötte, de végül minden jóra fordult.

- Nagyot alkottál, hölgyem - hajolt meg Macska.

- Kösz, Cicus - mosolygott Katica, majd hátralépett, hogy elkerülje a kézcsókot. Látta, hogy Macska még mondani akar valamit, de ő minél hamarabb meg akart bizonyosodni arról, hogy minden rendben van-e a sportteremben, ahol az akuma-támadás történt. - Mennem kell, bocs. Találkozunk a holnap esti őrjáraton!

Voltaképpen azt akarta megnézni, hogy minden rendben van-e Adriennel. Adrien Agreste is ott volt az edzésen, ahol az akuma-támadás történt; mi több, lekapott egy díszkardot a falról és egymagában, civilként szállt szembe Sötét Lovaggal, sikeresen és hősiesen feltartva őt amíg a többi tanonc kimenekült, és amíg Katica megérkezett hogy egy sor ügyetlenkedés után átvegye a stafétát. Az akuma-harc alatt is végig Adrien járt Katica fejében, ahogyan szexi fehér vívóöltözékben önfeláldozóan küzd az ellenséggel.

- Oké... most jut eszembe, hogy nekem is sürgősen mennem kell - mondta Macska. Szalutált, majd botjával felugrott egy bérház tetejére és eltűnt az épületek rengetegében.

Katica várt kis ideig, majd elindult ugyanabba az irányba. A sportklub épülete ismét épen állt; a szerencsetalizmán helyrehozta a páncélos lovagok esztelen rombolását. A vívóterem üres volt, csak a szétdobált kardok és táskák utaltak a pánikszerű menekülésre.

- Adrien? - kiáltott bele a hősnő a csendbe. - Adrien? - Semmi válasz.

Végül az egyik oldalsó helyiség felől zajt hallott, majd Adrien lépett ki az ajtón. - Katicabogár? Bocs, éppen öltöztem. - A fiú sportöltözékéből csak a vívónadrág maradt meg, felsőtestén egy ujjatlan alsótrikót viselt.

Katica szemei elidőztek a kidolgozott bicepszeken. - Csak... ööö... meg akartam győződni, hogy minden oké.

- Persze, a katica-varázslat mindent visszaállított. A többiek már haza is indultak. Köszi mindent.

- Adrien... én köszönök mindent. Fantasztikus volt, ahogy szembeszálltál a gonosszal, hogy megmentsed a többieket, és még engem is védelmezz.

- Bármikor megtenném ugyanezt.

- Azért szeretném, ha nem vállalnál ilyen nagy kockázatokat. Végig annyira aggódtam érted...

- Katica... nem volt semmilyen kockázat. Tudtam, hogy bármi is történik, végül mindent helyrehozol.

A hősnő meghatódott. Adrien pont olyan vakon bízott benne, mint Fekete Macska. És valószínűleg mint a városlakók legtöbbje. Ismét megfogadta, hogy méltó lesz bizalmukra.

Adrien pakolni kezdett sporttáskájába, de Katica nem akarta, hogy kettesben töltött idejüknek ilyen hamar vége szakadjon, így bedobta az első dolgot, ami eszébe jutott. - Figyelj... meg tudnád nekem tanítani a vívás alapjait?

A srácot váratlanul érte a kérés. - Téged tanítani? Dehát egy szuperhős vagy!

- Nekem is van mit tanulnom. Bármikor kerülhetek olyan helyzetbe, mikor új harcmodort kell alkalmaznom.

Adrien hosszan ránézett, de végül nem firtatta a dolgot. Nem kérdezett olyan nyilvánvaló dolgokat, hogy a lány miért nem iratkozik be civilben egy tanfolyamra, vagy miért nem kéri meg az amúgy is bottal harcoló Macskát. Rámosolygott a csillogó szemű Katicára, majd a padlóra felfestett vonalak egyikéhez vezette őt. - Kezdjük... az alapállással - mondta, majd be is mutatta a pózt. - Jobb lábfej a vonalon, a bal rá merőleges, a sarkak összeérnek. Utána a jobb lábbal lépsz előre, először a lábujjakat felemelve, vállszélességben kilépve, majd lépve a ballal is.

Katica utánozta a lépéseket az egyik párhuzamos vonalon. - És az en garde?

- Az en garde? Az alapállásból jobb lábbal előrelépsz, majd behajlítod a térdeidet olyan negyvenöt fokban.

A hősnő megpróbálta felvenni ugyanazt a pózt. - Így?

- Nem, mindkét térd egyformán meghajlítva, a törzs egyenes.

A lány elbizonytalanodott. Még jobban behajlította bal térdét, így viszont teste hátradőlt.

- Várj - lépett hozzá Adrien, majd hátulról átölelte Katicát és segített neki, hogy megfelelő helyzetben tartsa a testét.

A lány lehunyta a szemét és elengedte magát, élvezve, ahogy szőke hercege erős karjaiba simul. A fiú ellépett, a hősnőt pedig ez túl hirtelen érte, és egyensúlyát vesztve nekiesett. Egymásba gabalyodva kötöttek ki a földön.

- Bocs. Szándékos volt... akarom mondani, nem volt szándékos... - tápászkodott fel Katica. - Folytassuk.

- Ööö... oké. - A fiú felállt, társa pedig látta, hogy arcát pír lepi el. - Próbáljunk egy kitörést. - Egy széles kosarú vívókardot nyomott Katica kezébe. - Állj en garde pózba... igen... most pedig a fegyvert tartó kezed nyújtsd ki vállmagasságban.

- Így?

- Nem, ne olyan magasra, és ne hajolj előre - segített neki a srác. - Most jobb lábbal nagyot lépsz előre, térd behajlítva, a bal láb maradjon egyenes. Nézd, ahogy én csinálom.

Katica nem a fiú mozdulatát nézte, hanem elveszett a smaragdzöld szemek tükrében, így amikor előrelépett, megbotlott, oldalra tántorodott és Adriennek zuhant. Lelki szemei előtt látta, ahogy esés közben ledöfi a karddal, de sikerült megváltoztassa annak irányát, és a fegyver pendülve gurult el a padlón.

Adrien ismét a hátán kötött ki, Katica pedig rajta. A hősnőnek kellett kis idő hogy összeszedje magát és ülő helyzetbe kászálódjon. Megsemmisülten temette kezeibe arcát. - Jaj, olyan ügyetlen vagyok. Most biztos megvan a véleményed rólam.

- Semmi gond. Gondolom fáradt vagy az akuma-harc után - próbálta vigasztalni a srác. Ő is felült, majd kezével végigsimította a fekete tincseket, és állát kezébe fogva késztette a lányt, hogy ránézzen. - Vagy... esetleg azért vagy zavarban, mert kettesben vagyunk?

- Mhm. - Katica arca egy árnyalattal vörösebbre változott, majd gyengéden átölelte Adrient és megcsókolta, ujjai gyengéden a szőke fürtökbe túrtak. Érezte a fiú selymes és puha ajkainak válaszát. - Akarlak - mondta könyörögve, miután elváltak egymástól, egyetlen szóba sűrítve minden vágyódását, ami az évek során felhalmozódott benne.

Adrien válaszként magához húzta a hősnőt, hogy újabb csókban egyesüljenek. - Én is akarlak, úrnőm. Már nagyon rég óta csak rólad álmodok.

A hősnő érezte, hogy legtitkosabb álmai válnak valóra. Egy mozdulattal megszabadította a fiút a fehér trikótól, majd simogatni kezdte vállait, karját, mellkasát, miközben ajkuk ismét egymást kereste. A piros kesztyűs ujjak rátaláltak a srác mellbimbóira és körkörösen simogatni kezdték, érezve, hogy azok hirtelen megkeményednek. Adrien felnyögött és hátravetette a fejét.

Katicát meglepetésként érte, hogy a fiúk mellbimbói ennyire érzékenyek. Egyik kezével tovább simogatta őket, a másik pedig végigkalandozott az acélos hasizmokon, majd továbbhaladt a vívónadrág dereka felé. Érezte, ahogy Adrien férfiassága kidomborodik a párnázott anyag alatt. Csókjuk elmélyült, a lány nyelve betört társa szájába.

- Várj - mondta a fiú, midőn levegőhöz jutott. Felállt és lerúgta magáról cipőit, majd megszabadult minden maradék ruhájától. Katica lélegzete elakadt, ahogy meglátta a feltáruló nemi szervet, melynek vége nedvességtől csillogott. Egyértelmű volt, hogy a srác is pont ugyanannyira vágyik rá. Miért vártak eddig, miért nem vették a bátorságot évekkel ezelőtt?

Adrien nem tért vissza rögtön a lány mellé, hanem az ajtó felé indult és bezárta azt - bárki visszajöhetett a menekülés közben otthagyott holmijáért, és megláthatta volna Párizs pöttyös szuperhősét a meztelen Adrien Agreste karjaiban. Utána ráérősen összegyűjtötte a vívókardokat a padlóról, és gondosan visszahelyezte azokat a fal melletti állványokba.

Katicabogár már nem bírta türtőztetni magát. Felállt és a szőkeség felé indult, majd a nyakába ugrott, karjaival átölelve. Lábát Adrien combja köré fonta, amilyen szorosan csak tudta.

- Aúú! - kiáltott fel a srác, majd térdre rogyott. - Azért egy civil nem tudja elviselni a szuperhős-erőt.

Katica kibontakozott az ölelésből, majd kétségbeesve letérdelt a fiú mellé. Kevés hiányzott ahhoz, hogy komolyan megsebesítse őt, rövid időn belül másodszor. - Jaj bocs, annyira figyelmetlen vagyok. Fáj?

- Elmúlik - bátorította a srác. A hősnő aggódni kezdett. Egyáltalán létezhet-e testiség egy szuperhős és egy civil között? Nem fogja akaratlanul is kinyírni?

Adriennek nem voltak ilyen fenntartásai. A hátára lökte Katicát és fölébe emelkedett, két tenyerét a padlóra helyezve. Újból megcsókolták egymást, nyelveik egymást keresték, Katicán pedig borzongás cikázott át. Combjaival megragadta Adrien testét, és lábait köréje fonta. Ágyékuk egymáshoz nyomódott, és ha nem lett volna rajta a hősjelmez, a fiú kemény ékessége tövig nyomódott volna szemérmébe.

- Beengedsz? - lehelte Adrien.

Katica valami kivehetetlent mormolt és pöttyös hősjelmezét valami őrülten szexi szereléssé próbálta alakítani, azonban nem tudott kellően összpontosítani, a piros ruha pedig egyszerűen cafatokra szakadt. A srácot ez egyáltalán nem zavarta, és hímtagját a lány csiklójához illesztette, néhányszor végighúzva rajta, majd a tenyeréről a könyökére ereszkedett és belehatolt.

Katicában egyszerre ébredt perzselő gyönyör és fájdalom. Felkiáltott.

- Úrnőm?

A lány lehunyta a szemét. - Folytasd.

Érezte a hímtag forróságát, ahogy vágytól nedves hüvelye lassan magába fogadja azt. Ahogy a fiú elmerült benne, a kéj eltompította a fájdalmat, és még azt is elfeledtette vele, hogy mennyire kemény a padló, amelyen fekszik.

Adrien lassan mozogni kezdett, a hősnő pedig kisvártatva vele együtt mozgott, minden lökés után felfelé taszítva csípőjét. Adrien végigpuszilta Katica nyakát, majd félénken az arcát és az ajkait, mintha azt kérdezné, hogy minden rendben van-e. Zöld íriszeiben a vágy lángjai égtek, kidolgozott testét izzadtság olajozta. Katica magához vonta és határozottan megcsókolta, nyelvük összegabalyodott. Boldogság áradt szét benne, amely ágyékából indult és szétáradt egész testében, egészen addig amíg a beteljesülés el nem öntötte egész lényét. Háta ívben megfeszült, felfelé taszította magát, még jobban magába vonva a fiú hímtagját, majd nyöszörgő sóhajjal elernyedt és visszahanyatlott a földre.

Adrien mozdulatlanságba merevedett, karjaira támaszkodva, és elbűvölten nézve a lány kipirult arcát.

Mikor fel akart kelni, a lány visszatartotta. - Várj csak. Nem hagylak kielégítetlenül.

Szuperhős-erejét latba vetve könnyedén a hátára fordította partnerét és lovaglóülésben helyezkedett el rajta. Valahogy sikerült elérnie, hogy a mozdulat közben is egyek maradjanak, majd mozogni kezdett a fiún, ritmikusan emelkedve és süllyedve. Most Adrien volt az, aki ösztönös időzítéssel válaszolt a mozgásra, minden egyes alkalommal felfelé lökve magát, sokkal intenzívebben, mint mikor felülről hatolt a lányba. Kezeivel Katica fenekét simította végig, közel járva ahhoz a ponthoz, ahol testük egyesült.

A hősnőn remegések futottak át, hüvelye szorosan körbefonta Adrien hímtagját, belső izmai megfeszültek. Érezte, hogy ismét szétárad benne a gyönyör, ugyanekkor pedig Adrienből is kirobbant az orgazmus, heves hullámokat keltve benne, amelyek mindegyike Katicában ért révbe.

A lány zihálva Adrienre hanyatlott, a fiú nevét suttogva. Úgy érezte, mozdulni sem bír, de kisvártatva erőt gyűjtött ahhoz, hogy felálljon. - Mennem kell. Még találkozunk, ígérem.

A srác válaszolni akart, de csak egy sóhajtásra futotta erejéből. Ábrándozva nézte a verejtékkel és vörös ruhafoszlányokkal borított hősnőt, amint az eltűnt az egyik oldalsó helyiség ajtaja mögött.