A két járőröző szuperhős beleolvadt a tavaszi éjszaka feketeségébe, ahogy háztetőről háztetőre ugrottak, őrködve a város álma fölött. Sötét ruháik észrevétlenné tették őket, szőke hajuk lobogott a szélben. Árnyékként suhantak keresztül a városon, fej fej mellett haladva, először szorosan egymás közelében, majd a sugárút ellentétes oldalainak tetőin.

Egy kereszteződéshez érve leugrottak az alattuk levő ódon térre, amelyet a Belle Époque-t idéző, halvány fényű utcai lámpák világítottak meg. Az alacsony, klasszicista díszítésű bérházak az igazak álmait aludták.

A szuperhősök megálltak a tér központi szökőkútja mellett. A lámpák fénykörében látszott, hogy a páros lánytagjának fekete ruháját sárga csíkok és minták díszítik, hosszú, kiengedett szőke hajába pedig fekete tincsek vegyülnek.

- Hamar letudtuk a mai járőrözést - mondta társa. Ő éjfeketébe volt öltözve, fejét két cicafül ékesítette. Az este nyugodt volt, balesetek, gonosztevők, és egyéb szuperhős-beavatkozást igénylő események nélkül.

- Annál több időnk jut egymásra - mondta a lány, majd magához húzta partnerét és lábujjhegyre állt, hogy ajka közelítsen az övéhez.

Lágy csókolózásba kezdtek, Macska torkából pedig halk, rövid dorombolás szakadt fel.

Katicáról még nem mondott le teljesen, de amióta a bogárhölgy a talizmánok Őrzője lett, kapcsolatuk már nem volt a régi: Fekete Macska egyenrangú félből és hűséges bajtársból harmadrangú csatlóssá degradálódott. Rég voltak azok az idők, mikor ketten vállvetve harcoltak a gonosz ellen, mikor Katicabogár nem tudott létezni nélküle. Az utóbbi hónapokban már nem is járőröztek együtt esténként; Macska járőrtársa legtöbbször Páncélos vagy Vesperia volt. És idővel Macska és Vesperia között vonzalom kezdett kialakulni. Hamar megtalálták a közös hangot és felszabadultan élvezték egymás társaságát; partnerségük enyhítette a mind civilként, mind szuperhősként rájuk nehezedő magányt.

Néhány pillanat múlva a fiú kényszerítette magát, hogy abbahagyja a csókot és elszakadjon társától. - Vesperia, nem itt kellene. Meglátnak - nézett körül aggódva.

- Na és? Talán valami gond van?

- Te még nem tudod, mire képes a közösségi média posványa. Folytassuk, de ne itt.

A hősnő néhány pillanatig gondolkodott. - Tudok egy tökéletes helyet, ahol kettesben lehetünk. Gyere. - Nekifutott és kecsesen felugrott a szembelső bérház egyik teraszára, majd tetejére. Szinte úszott a levegőben; atlétikusságának köszönhetően nem volt szüksége segédeszközre, hogy Párizs bármelyik pontját meghódítsa.

Macska utánaugrott, és nyaktörő sebességgel kezdtek rohanni a belváros felé. Szemei a sötétben is tökéletesen látták Vesperia karcsú alakját, és már alig várta, hogy egymásnak essenek valami elhagyatott tetőtéri kamrában, egy elnyűtt matracon.

A lány egy ferde háztetőn állt meg, majd a túloldal felé mutatott. - Az az épület jó lesz?

- Az?! Dehát az a Grand Paris, a polgármester szállodája...

- Aha. Gyere. - Vesperia kézenfogta Macskát, majd átugrottak a Grand Paris egyik legfelső emeleti teraszára. Valamit matatott az üvegajtónál, az pedig halk kattanással kinyílt, ő pedig belépett a hotelszobába. Bárki láthatta, hogy jól ismeri az épületet.

Macska tátott szájjal követte a helyiségbe. - Te ide bejáratos vagy? A polgármester ismerőse talán?

Vesperia megbökte a fiú orrát. - Még az is lehet. Nem mindenki egy magányos kóbor cica, mint te.

- De... biztos jó ötlet ez?

- Bízd rám.

A lámpákat nem tudták felkapcsolni; mint minden szállodában, itt is egy mágneskártyára lett volna szükség, hogy áram legyen a helyiségben. Azonban mivel minketten láttak a sötétben, ez nem zavarta különösebben őket. A terasztajtót nyitva hagyták, hogy a szobát betöltse a kinti balzsamos levegő, majd Vesperia átölelte társát. - Megfelel ez a hely, kóbor cica?

Fekete Macskának elakadt a szava, csak bólintani tudott, miközben gyengéden nézett a lány tengerkék szemeibe. Ajkaik ismét egymásra találtak egy érzéki, lágy csókban, amely mindkettőjüket lázba hozta.

A fekete szuperhős mancsai végigsimítottak Vesperia hátán, a karmok finom érintésétől pedig a méhecske-hősruha engedelmesen szertefoszlott, csak a maszk maradt meg belőle. Macskát meglepetésként érte a dolog. - Vesperia... - lehelte, miközben nem tudta levenni szemeit a félhomályban eléje táruló látványtól. - Biztos vagy benne, hogy...

- Igen, biztos vagyok benne. Figyelj, már több, mint két hónapja járunk, és még mindig úgy viselkedsz, mint egy kistini, pedig tudom, hogy első naptól fogva kívánsz engem. És én is téged.

Macska arca egy árnyalattal vörösebb lett, majd még szorosabban húzta magához hőstársát. A fiú fekete jelmeze szinte perzselte a lány bőrét. Vesperia nem tudta, hogy a vágytól van-e, vagy pedig azért, mert a cicák testhőmérséklete magasabb az emberekénél. Az ő vágyát mindenesetre felkorbácsolta.

- Igen, kívánlak - mormolta lágyan Macska. A franciaágyra döntötte Vesperiát, majd közel hajolt hozzá és nyelvét végighúzta a selymes bőrön. A kesztyűs ujjak végigsiklottak a lábakon, fennebb kalandozva egészen a köldökig, a cicanyelv pedig a combok belsejét kényeztette.

Vesperia sóhajtott, és érezte, hogy minden szívveréssel egyre nedvesebb lesz. Széttárta lábait, arra számítva hogy az ajkak rátalálnak szemérmére, azonban Macska még nem adta meg neki ezt az élvezetet. Fennebb csúszott és a lány oldalát puszilta végig, majd nyelvével kényeztetni kezdte az ég felé meredő mellbimbókat, szinte alig érintve azokat. Még fennebb helyezkedett, úgy hogy fejük egy vonalban volt, és orrát a lányéhoz érintette, ahogy a cicák üdvözlik egymást. - Szeretlek - mondta, mélyen a csillogó szemekbe nézve.

A lány társa köré fonta karjait hogy újabb gyengéd csókokat váltsanak, közben lábaival átölelte Macska derekát, hogy alsótestük egymáshoz érjen. Érezte a fekete hősruha alatti duzzanatot, amely meztelen ágyékához szorult. A fiú fojtottan felnyögött.

Vesperia egy mozdulattal a hátára fordította társát és fölébe kerekedett, feje fölé térdelve, félreérthetetlenül tudatára adva, hogy többet akar a csókoknál és simogatásoknál. Meg volt győződve, hogy Macska csak lassan, gyengéden fogja felfedezni nőiességét, éppen ezért felsikoltott a gyönyörtől és a meglepetéstől, mikor az érdes cicanyelv határozottan végigszántotta klitoriszát.

A fiú megállt a kényeztetésben. - Fájt?

- Tovább - esdekelt Vesperia. A nyelv folytatta szemérmének felfedezését, kiszámíthatatlanul kószálva, mintha mintákat rajzolna a legérzékenyebb felületekre. Érezte, hogy egy ujj végigsimít a nagyajkakon, majd óvatosan feltárja a köztük levő rést és becsúszik közéjük. Karmokat nem érzékelt, és saját illata mellett egy másik test intenzív só- és vágy-aromája is betöltötte orrát; ebből tudta, hogy Macska is megszabadult hősruhájától.

A kényeztetés intenzívebb lett, az ujj pedig bennebb haladt barlangjába, olyan területeket érintve, amelyek ingerlésétől mintha áramütések járták volna át a lány testét. Felkiáltott az éjszaka csendjében, teste hosszú másodpercekig remegett, majd elernyedt és Macska mellére hanyatlott, belemerülve a fiú melegébe.

Mikor összeszedte magát és felkönyökölt, Macska is fel akart ülni, de Vesperia nem engedte. - Azt hiszed, hogy az előjáték után elmenekülhetsz? Nem mész el, amíg magadévá nem tettél.

A fiú beszívta a levegőt, ahogy félig ernyedt hímtagja ismét megduzzadt és partnere combjához simult. - Most? Biztos akarod?

- Egészen biztos, és érzem, hogy te is akarod. - Úgy helyezkedett, hogy nagyajkai közrefogják a fiú makkját, és lassan mozogni kezdett rajta.

- De védekezni sem tudunk...

- A kwamim biztosított afelől, hogy szuperhős formában nem lehet áldott állapotba kerülni. Neked nem mondta Plagg? - Fennebb csúszott, hogy Macska egyre nagyobb és keményebb férfiassága a forró és nedves hüvelybenenethez illeszkedjen. Hallotta, ahogy társa halkan felszisszen.

Lassan, meg-megállva fogadta magába, miközben mindketten nagyokat sóhajtoztak: Macska a kéjtől, Vesperia pedig a sajgástól, ami azonban hamarosan szintén kéjnek adta át a helyét. A lüktető fallosz kitöltötte, és a fiú vele együtt kezdett mozogni, kezdetben lassan, aztán mind határozottabban.

Rövidesen a lány sóhajai nyöszörgésbe csaptak át. Kezeivel a baldachin tartórúdjaiba kapaszkodott, ahogy mozgása egyre akadozóbb, szakadozottabb lett, és az orgazmus hullámokban öntötte el. A gyönyörtől eltorzult arccal, hosszan élvezett.

A fiú is érezte, hogy elveszett, nincs visszaút, ahogy a falloszát ritmikusan megszorító hüvelyizmok őt is a csúcsra juttatták. Az elmúlt hetek minden vágyódása, feszültsége ágyékában összpontosult, majd megszűnt a világ számára és robbanásként tört ki a magja.

Lezuhanyoztak a félhomályos fürdőszobában, majd visszatértek az ágyhoz és hosszú ideig pihentek egymás karjaiban, hallgatva a párizsi késő tavaszi éjszaka neszeit. A fiú lehunyt szemmel, alig hallhatóan dorombolt.

Végül kibontakozott az ölelésből, felállt és a teraszajtó felé lépett. - Mennem kell.

- Nekem is, cica - sóhajtott Vesperia. Társa után sietett, és szoros ölelésbe vonta, mielőtt még az visszaalakíthatta volna éjfekete hősruháját. A meztelen testek egymás köré fonódtak, és mindketten alig várták már a következő találkozást.