Röplabda (Lukadrien)
- Tizenöt-öt! - ujjongott Zoé, amint a labda újból földet ért az ellenfél térfelén. - Hiába, mi vagyunk a jobbak! - pacsizott Adriennel.
Adrien rámosolygott, majd néhány lépést hátrált, felkészülve a következő adogatásra. A két fa közé kifeszített háló másik oldalán Luka és Marinette alkottak csapatot. A fülledt augusztusi melegre való tekintettel mind a négyen fürdőruhában voltak, amely alig takart valamit testükből.
A kínai lány feldobta a labdát és felugorva erősen megütötte, megcélozva a másik térfél távoli sarkát. Adrien csak az utolsó pillanatban, egy akrobatikus vetődéssel tudta visszajuttatni a levegőbe, hogy Zoé aztán átküldje Lukáék oldalára.
A négy fiatal egy nyári hétvégére jött kikapcsolódni a vadonba. Alacsony hegyvonulatok által határolt folyóvölgyben voltak, egy erdő és egy patak közötti homokos tisztáson. A helyen Adrien és Luka fedezte föl tavasszal egy családi túrázás alkalmával, és mivel távol esett mindentől, nem kellett attól tartsanak, hogy bárki is beléjük botlik. Az autót egy országúti parkolóban hagyták, onnan még két órát kellett gyalogoljanak a tisztásig egy viszonylag könnyű ösvényen.
A két szőke ismét pontot szerzett, és már biztosra vették a győzelmet, azonban Marinette és Luka nem adták fel olyan könnyen. A fekete hajú csaj egy magas labdával indított, amelyet Adrien nagy nehezen vissza tudott passzolni, azonban Luka következő ütése a pálya védtelen közepe felé röpítette a labdát. Adrien és Zoé egyszerre próbálták elérni, azonban a lány véletlenül elgáncsolta sporttársát, és egymásba gabalyodva kötöttek ki a földön. Adrien bokája fájdalmasan megrándult, és alig tudta megállni, hogy fel ne üvöltsön.
- Bocs, Adrien. Jól vagy? - állt fel Zoé, majd kezét nyújtotta, hogy felsegítse a fiút.
- Persze, semmi gond - szorította össze fogait Adrien, majd felállt és kezébe vette a labdát. Tizenhat-hat volt az állás.
A meccs végére Lukáék felzárkóztak, és kevés hiányzott ahhoz, hogy előnyhöz jussanak, azonban a két szőke kitartott és végül ők érték el először a győzelmet jelentő huszonegy pontot. Zoé Adrien nyakába ugrott. - Ez az! Sikerült!
A fiú nevetett és szorosan megölelte a lányt. - Fantasztikus voltál. Még játszunk egy meccset?
- Nem... azt hiszem, visszavonulok Marinette-tel pihenni a sátorba - nézett fekete hajú barátnője felé. - Hajnal óta talpon vagyunk, és az utazás is fárasztó volt.
- Oké. Érezzétek jól magatokat! - kacsintott Adrien, elengedve a lányt.
- Ti meg érezzétek jól egymást! - vigyorgott Zoé, majd Marinette-tel kézenfogva indult a tisztás végén felállított rózsaszín sátor felé.
- Aranyosak együtt - jegyezte meg Luka, ahogy a két párductestű, bikinis lány után nézett.
- Jah - értett egyet a szőke srác. Sebtében leszedték a fák közé kifeszített hálót és a labdával együtt egy nagy tölgy törzse mellé rakták. - Jó meccs volt. Ismerd el, sokkal jobb játékos vagyok, mint te.
- Dehogy vagy. Csak azért kaptunk ki, mert nem figyeltem oda.
- Na perszeee. Miért, mire figyeltél?
Luka áthatóan nézett barátjára. - Rád. Hogy mennyire szexi vagy.
Adrien zavartan felnevetett. - Na azt nem hiszem. Koszos vagyok, izzadt, a hajam meg gondolom úgy áll, mint a fészek. Ki hallott már egy izzadt modellről?
- Az csak még szexibbé tesz, Cicus. Tudod, hogy milyen volt látni azt a tökéletes, majdnem meztelen testedet, ahogy kirobbanó energiával ugrasz és vetődsz? Gondolod, hogy tudtam a játékra fókuszálni?
Adrien érezte, hogy pulzusa felgyorsul. - És azt gondolod, hogy te nem voltál rám ugyanolyan hatással, Orfeusz? Az acélos izmaid, a mozdulataid ahogy karnyújtásnyira szinte táncolsz a napfényben... Azt hittem, szétszakad a nadrágom.
Luka lenézett. - Úh, akkor azt le kéne vedd. - Odanyúlt és megpróbálta lehúzni barátjáról a fehér színű, bal szárán sárga-zöld-lila csíkokkal díszített fürdőnadrágot. - Ha túl szoros, elzárja a vérkeringést, és akár maradandó károsodást is okozhat.
- Ne itt, te állat - húzta vissza Adrien a nadrágot. Hogy megakadályozza Luka újbóli próbálkozását, átölelte és félénk csókot lehelt az ajkaira, majd miután a kék szemekben bátorítást látott, társa köré fonta karjait és lehunyta szemeit, elmélyítve a csókot. Érezte, ahogy egy kéz a hajába túr, háta a nagy tölgy kérgének nyomódik, testük pedig tökéletesen illeszkedik egymáshoz.
Összerándult, ahogy barátja combja érzékeny ágyékához ért és kibontakozott az ölelésből. - Folytassuk a sátorban, vagy a pataknál. Itt bármikor megláthatnak a lányok.
- Áh, szerintem azok se nem látnak, se nem hallanak. - A távolból ohh, Marinette, igen, lennebb nyögéseket hozott a szél. - De felőlem oké, gyere.
A fiúk zöld sátra a tisztás másik szélén állt, ahol a fák a nap nagy részében árnyékot vetettek rá. Ahogy feléje gyalogoltak, Luka nem tudta megállni, hogy lopva barátja felé pillantgasson. - Sántítasz - jegyezte meg végül. - Minden oké?
- Hát... elbasztam a bokámat, mikor meccs közben elestünk Zoével. Baromira fáj, és egyre jobban.
- Miii? - cövekelt le Luka. - Szóval vagy húsz percig úgy játszottál, és utána sem mondtál semmit? Te annyira hülye vagy.
- A... a játék közben nem is éreztem. Gondolom, az adrenalin miatt.
Az idősebb srác közelebb lépett. - És ezt higgyem el neked? Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, senki előtt nem akarsz gyengeséget mutatni, inkább szenvedsz mint egy fakír. Figyelj, most nem Fekete Macska vagy és nem a gonoszokkal harcolsz. A barátaid vagyunk, nem kell játszd a kemény fiút. - Apró puszit nyomott Adrien homlokára.
Adrien elpirult, majd társára támaszkodott ahogy továbbhaladtak a tisztás széle felé. A sátor elé érve Luka segített neki, hogy leüljön a földre. - Várj itt. Hozok valami borogatást.
A szőke bólintott, majd nagy levegőt vett és próbálta kitisztítani elméjét.
Luka kötszert keresett a sátorban, majd lerohant a patakig és beáztatta a jéghideg vízbe, utána gyakorlott mozdulatokkal bekötötte barátja bokáját. - Most jobb? - kérdezte, miközben szórakozottan végighúzta mutatóujját a talpon, majd a lábujjpárnákon.
- Hé, ne csináld ezt, tudod hogy csiklandós vagyok - húzódott el a fiatalabb srác. - Sokkal jobb amúgy. Köszi.
- Ha lehet, ne állj rá pár napig, úgy gyorsabban gyógyul.
- Dehogyis. Akkor gyógyul hamarabb, ha minél többet járok és használom.
- Hm? Honnan veszed?
- Még kezdő gördeszkás koromban tanultam meg.
- Komoly?
- Aha.
- Ha te mondod, Cicus. De azért bármikor szólj, ha segítségre van szükséged.
- Oké. - Adrien barátja mellé húzódott és orrát az övéhez érintette, ahogy a cicák üdvözlik egymást, majd gyengéden kezdte felfedezni ajkait. Karjaik egymás köré fonódtak, Luka pedig magához vonta Adrient, hogy testük minél nagyobb felületen érintkezzen.
A szőke lehunyt szemmel átadta magát a csóknak, és minden más jelentéktelenné vált számára. Érezte, hogy egy kéz végigsimítja combját, majd leszakítja róla mind szorosabbá váló fürdőnadrágját és gyengéden masszírozni kezdi a csupasz, lüktető hímtagot. Hátravetett fejjel, kiszáradt torokkal nyögött fel, ahogy a gyönyör hullámai egyre fennebb törtek benne.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top