Katicabogár óvatosan lépett be az Agreste-ház csillagvizsgáló-szerű termébe, ahonnan Halálfej egykoron útnak indította akumáit. Ez volt az a hely, ahol az utolsó összecsapásban végül legyőzték Halálfejet, és megszerezték a hiányzó lepke-talizmánt. Azóta sok víz lefolyt a Szajnán, de a két szuperhős még mindig Párizs szolgálatában állt, és újabb meg újabb kihívásokkal szembesültek.

A terem állott levegője - melybe mintha valami földes pézsma-illat vegyült volna -, a koszos ablakok, a padlót borító por azt sugallta, hogy valószínűleg régóta nem járt itt senki. Fülledt forróság volt. A tetőt egész délután sütötte a nyár végi nap, most pedig a láthatárhoz közeledve éppen a lány szemébe tűzött az üvegtáblákon keresztül, elvakítva őt.

A porban mintha lábnyomokat vett volna észre. - Van itt valaki? - szólt bele félénken a csendbe. - Adrien? - A lepkét formázó ablakrészek tartói éles, labirintushoz hasonló árnyékokat vetettek a terem minden részébe, megzavarva tájékozódását.

Egyszercsak egy csáp-szerű nyúlvány tekeredett Katica bal bokájára, a magasba rántva őt. A lány felsikoltott ahogy kiszaladt lába alól a talaj, és a következő pillanatban ég és föld között lebegett, fejjel lefelé. Megpróbált hátrafordulni, hogy szembenézhessen támadójával, de a csáp fennebb rántotta és még erősebben tekeredett lábfejére, nemes egyszerűséggel foszlányokra szakítva a piros pöttyös cipőt. Hogy történhet ez? A hősruha mindennek ellen kellene álljon...

Katica erejét megfeszítve vergődött, míg végül lába kicsúszott a szorításból, ő pedig zuhanni kezdett és egy fél szaltóval biztonságosan leérkezett a sima padlóra. Felkiáltott, ahogy fájdalmasan megütötte bal lábát, amelyet már nem védett semmi, de volt annyi lélekjelenléte, hogy oldalra vetődött majd hátraugrott, tisztes távolságba kerülve a vésztől.

Zihálva mérte föl támadóját. Egy sokcsápú lénnyel nézett farkasszemet, amely mintha valamilyen felnőtteknek való hentai rajzfilmből szabadult volna ki. Érezte, hogy akarata ellenére nedvesedni kezd. Mióta Kagami kölcsönadta neki azokat a hentai képregényeket, többször fantáziált arról, hogy ő, Alya, Chloé, esetleg Adrien közelebbi ismeretségbe kerül egy ilyen százcsápú pornószörnnyel.

A szörny zöld és arany színű pikkelyein megcsillant a napfény, és hívogatóan lengette feléje nyúlványait, elzárva a teremből kivezető utat.

- Miben lehet az akuma? - nézett végig rajta fürkészően Katica. - Kell legyen rajta valamilyen oda nem illő tárgy.

Megvan, jött rá néhány másodperc múlva. A fej-rész alatt - ha lehetett azt így nevezni - mintha egy nyaklánc lenne, rajta egy rombusz alakú borostyán függő. Azt kell elpusztítsa.

Elhatározta, hogy mindent feltesz egy lapra. A szörny felé kezdett rohanni, majd elkerülve egy támadást, a magasba ugrott. A terem homorú tetejéről visszalökve magát nagy sebességgel zuhant a lény felé, egy elegáns szaltóval kikerülve egy feléje nyúló tapogatót. Már majdnem elérte a függőt, mikor egy másik csáp elkapta a derekánál, és fellendítette a lányt a levegőbe.

- Ilyen hamar be akarod fejezni? - hallotta ellenfele hangját. - Pedig úgy tudtam, azt szeretnéd, hogy hosszú ideig eljátsszak veled.

Katica a földön kötött ki, de a csáp nem engedte el, hanem tovább szorította törzsét, könnyedén lefejtve a felsőtestet takaró hősruhát. Végigsimított a feszes, kidolgozott hasizmokon, amelyek meg-megrándultak a feszültségtől, majd tovább haladt a mellek felé, körbe-körbe masszírozva őket. Egy második csáp is megjelent, végigtapogatva a lány hátát, majd a két nyúlvány X alakban összefonódva Katica mellén a csupasszá vált mellbimbókat kezdte izgatni.

A hősnő testén végigfutott a borzongás. Összerándult és nagyot sóhajtott; bimbói megkeményedtek, ahogy a tapogatók gyengéden játszadoztak velük, ágyéka pedig nedvesedni kezdett. Mintha valami afrodiziákum lett volna a pikkelyeket borító nyálkában, amely kényszeríti arra, hogy átadja magát a bűnös élvezetnek a harc vagy a menekülés helyett. Mintha nem is egy hüllőszerű lény, hanem Adrien izmos karjai fonódnának köréje.

Érezte, hogy egy másik csáp meztelen bal talpát kezdi tapogatni, és ahogy végigsiklott a talppárna első részén, Katica ismét felnyögött. Életében nem gondolta volna, hogy ott is vannak erogén zónái.

- Szóval ilyen könnyű legyőzni Párizs első számú szuperhősét? - nevetett a szörny. - A város védelmezője átadta magát az ösztöneinek?

Nem... igen... nem... mééég, akarta mondani Katica, de csak nyöszörgésre telt. Érezte, hogy valami a szétterpesztett lábai között simít végig, és tudta, hogy ha semmit nem tesz, maradék ruházatának és öntudatának is búcsút inthet. Nem, nem akarta, hogy ilyen gyors véget érjen a dolog. Harcolnom kell, szorította össze fogait, majd hirtelen megfeszítette izmait és kicsúszott a síkos nyúlványok öleléséből.

Biztonságos távolságba szaltózott és remegő lábakkal felállt. Pöttyös ruhájából már csak a nadrág-rész, a jobb cipő, na meg a maszk maradt. Arcán és felsőtestén patakokban folyt az izzadtság, összekeveredve a rárakódott porral.

Levette a jojót az övéről. Először fontolgatta, hogy megidéz egy szerencsetalizmánt, de aztán a gyorsabb és kockázatosabb utat választotta. Ha el tudja találni a borostyánszín, rombusz alakú függőt, akkor rövidre zárhatja a kalandot.

Ügyetlenül kivetette a jojót, a szörny azonban könnyedén elkapta a játékszert, majd maga felé rántotta. Katica nem akarta elengedni egyetlen fegyverét, így óvatlanul előrelendült, és mielőtt észbe kapott volna, a semmiből előtűnt két nyúlvány, és bokáira tekeredve kirántották a lány alól a talajt. Katica elesett, a jojó pedig kicsúszott kezéből és egy sötét sarokba repült.

A csápok a lány lábszáraira tekeredtek, majd lassan felfelé indultak a combokon. Katica érezte, hogy az egyik nyúlvány gyengéden végigsiklik ágyékának táján. Megpróbálta oldalra csavarni a testét és megfogódzni valamiben, de esélye sem volt szabadulni.

- Készen állsz? - kérdezte a szörny.

Katica lehunyt szemmel bólintott.

A hősruha maradék része is eltűnt - nem tudta, hogy a szörny tépte-e le róla, vagy ő maga tüntette el - és immár meztelen szeméremdombján érezte a pikkelyes szerv érintését. A lány teste felkészült arra, ami következni látszott.

Két kisebb csáp szétnyitotta szeméremajkait, majd közülük az egyik őrjítő lassúsággal otthonra lelt közöttük. Katica érezte, ahogy a tapogató felveszi a hüvely falainak alakját, teljesen kitöltve azt, majd lassan mélyebbre kúszik, újabb és újabb területeket fedezve fel benne. Csípője megrándult, ahogy az őt betöltő forróság érzékeny idegcsomókhoz dörzsölődött. G-pont, A-pont... amiket ő egyedül vagy Adriennel sosem bírt megtalálni, most folyamatosan küldték az impulzusokat az idegpályákon, megvadítva és hangos sóhajtozásra késztetve a hősnőt.

A második csáp átcsúszott a lábak között, körbefonta Katica derekát, majd visszakanyarodva a csiklót kezdte izgatni. Újabb nyúlványok fonódtak lábai és felsőteste köré, majd felrántották a levegőbe, elszédítve a lányt.

A hüvelyét kitöltő csáp egyre forróbb lett, majd elkezdett lüktetni, és az érzékeny falak között mindegyik lüktetés a gyönyör szökőkútjává vált Katica számára. Teste újra és újra megfeszült, egyre erősebben és erősebben.

Hirtelen az egyik lökésnél valami megindult benne - egy mindent elsöprő érzés, amely valahonnan teste vagy talán elméje mélyéről származott, áttörve a maradék gátakat. Felsikoltott ahogy az extázis hullámról hullámra száguldott át rajta. Nem tudott ellazulni, nem volt megállás; minden egyes lüktetés egy újfajta orgazmus tajtékaival öntötte el, amíg el nem sötétült előtte a világ.

Percek múlva tért magához, hason feküdve a földön. Érezte, hogy egy csáp végigsimít a gerincén. - Minden rendben, hölgyem? Még akarsz egy menetet, vagy megszabadítasz?

- Bocs, Adrien - mondta a hősnő, majd összeszedve erejét felállt és a szörny felé indult. Felmarkolta a jojót, majd letépte és összetörte a borostyán függőt és megtisztitotta a pillangót. A lény szertefoszlott, helyette Áspis, a kígyó-talizmánt viselő Adrien jelent meg.

A fiú átölelte Katicát, akinek ruhájából csak a piros maszk maradt meg, és hosszú csókot nyomott ajkaira. Mindketten visszaalakultak civil formájukba, majd leültek a földre, hogy megpihenjenek.

- Köszi - lehelte Marinette. - Életemben nem élveztem ekkorát.

- Héé, a végén még féltékeny leszek saját magamra! - nevetett Adrien. - De azért büszke vagyok, hogy milyen könnyen legyőztem Párizs hős védelmezőjét. Én voltam az első akumatizált, akivel szemben semmi esélyed sem volt. Pedig milyen elszántan harcoltál.

- Nana, az csak a szerepjáték része volt - bökte meg a lány partnere orrát. - Egy valódi összecsapásban neked nem lett volna esélyed.

- Aha, biztos - vigyorgott a fiú.

- Kipróbálhatjuk, ha akarod.

A srác elkomorodott. - Azért még mindig nem tartom helyesnek, hogy ilyesmire használjuk a talizmánokat. Főként szegény Nooro-t. Tudod, saját célokra... na és ráadásul a... - Elpirulva nézte a földet.

A lány kivette a pillangó brossot a hajából, elgondolkodva nézegette, majd megvonta a vállát. - Kagami tehet róla. Ha nem adta volna kölcsön azokat a japán képregényeket, eszembe se jutott volna ilyesmi.

- Figyeljetek, semmi gond - mondta Nooro. Bármikor megérdemeltek egy kis kikapcsolódást, főként mióta megmentettetek engem.

- Mellesleg nem ti vagytok az elsők - jegyezte meg Tikki. - Ha tudnátok, hogy egyes talizmánhordozóknak milyen szeszélyeik voltak...

- Ohh, majd el kell meséld - nézett rá Marinette.

- Ne adj nekik ötleteket - sziszegett Sass.

- Nekem már van pár ötletem - kacsintott Adrien, átvéve Marinette-től a pillangó talizmánt.