A nevem Kitamura Aito. A szüleimre nem emlékszem és egyedül élek de már megszoktam hogy egy üres sötét házba megyek haza este munka után. /Valamiből a számlákat is kell fizetni, de suliba is jár/. Mindig kihalt a környék ezért szeretem annyira. Meglehet hogy egy kicsit antiszoc vagyok. Egy régi kísérleti baleset miatt hibrid lettem akit meg akartak ölni mert mutánsnak gondoltak. Azért mert én vagyok az egyetlen aki nem farkas, leopárd vagy bármi más erős állatnak az erejével kinézetével rendelkezik ha nem én valahogy macska lettem. Eredetileg katonának akartak. De kísérlet végezte után lassan mutálódtam csak és az orvosok észrevették hogy miért mert nem vagyok alfa. A fülem már kinőtt ezért kell sapkát hordanom ami takarja. Ezután halálos kísérleteket akartam rajtam végrehajtani, de valaki megmentett onnan. Arról az éjszakáról nem sok emlékem maradt és nem emlékszem hogy jutottam ki onnan, de azt tudom hogy utána az utcán ébredtem egy magam egy idegen városban. Azóta próbálok normálisan élni de nem nagyon megy.

Haza sétálás közben verekedés zaja ütötte meg a fülemet, nem nagyon foglalkoztam vele, de miközben a házam fele mentem láttam hogy ott ütik egymást. Elbújtam valahova de észrevettek.

-Ott van! Kapjátok el!

Elkezdtem futni. -nem tudom mit akarnak tőlem inkább csak gyorsabb tempóra váltottam, de utolértek, a földre löktek és megkötöztek.

Visszavittek a házig és ott észrevettem hogy ők igazából ők farkas hibridek. -elkezdtem remegni. DE más is szemet szúrt egy másik küzdött ellenük. Hirtelen sikerült kiszabadulnia a fogásból és leverte az összeset. Engem közben egy kocsiba tuszkoltak és valami tűt szúrtak belém amitől hamarosan elnyelt a sötétség csak annyira emlékszem, hogy az a srác aki különbözött tőlük utánunk fut.

Legközelebb egy francia ágyban ébredek fel. Egy csomó kérdés kirajzolódott bennem. Mit keresek itt? Ki hozott ide? Hol vannak a tegnapi farkasok? Hirtelen valaki kinyitotta az ajtót.

-Szia! Felébredtél?

-Néztem rá furcsán. Már emlékszem ő volt az aki különbözött tőlük. De egyáltalán ki ő és miért hozott ide? Látta rajtam a félelmet.

-Bocsi még nem is ismersz Hasekura Naoki vagyok. Te biztos Aito vagy.

Honnan tudja a nevemet? Nem is ismerem.- elkezdtem kicsit remegni

-Látom nem vagy valami beszédes /Igen azt látni kell nem hallani xd/. Inkább hozok neked valamit enni.

Már majdnem kiment amikor rekedt hangon megkérdeztem: Még..is ki.... vagy és én ....mit keresek itt?

-Nem emlékszel a tegnapra se rám mi?

-Megráztam a fejemet.

-Akkor elmesélem az elejétől. Tegnap én mentettelek meg a farkas hibridektől már régóta keresnek téged és gondolom tudod miért.

-Megráztam még egyszer a fejem.

-Pedig azt hittem tudod. Te vagy az akit régóta keresnek mint kísérleti balesetet.

-Meg akarnak ölni? -kérdeztem félve a választól

-Nem tudom pontosan mit terveznek, de szerintem egy ilyen különleges példányt nem ölnének meg mint te.

-Különleges?-néztem csodálkozva rá

-Igen az vagy mert a te neked a képességed erősebb mint az eddigi példányoknak.

-Nem értem.....

-Majd megérted egyszer-csillant fel a gyönyörű tűz piros szeme. És egy kérdésem lenne még.

-Mi az?

-Miért van rajtad sapka?

-Hát hogy... ne nézzenek rám furán ezért a füleimet takarom vele-levettem a sapkám.

-Döbbenten nézte a hófehér hajamat.

-Miért nézel így?

-Bocsi csak még nem láttam fehér hajú alfát..

-Én nem vagyok alfa!-ledöbbenten nézett rám. Értem akkor ezért vagy különleges mert nem alfa vagy. De akkor mi vagy?

-Nem tudom.....soha nem mondták csak annyit tudok hogy nem alfa

- A farkad még nem nőtt ki?

-De már igen csak a nadrág takarta

-Értem. Akarsz reggelizni?

-Aham.

-Akkor gyere velem.

Megfogta a kezem és levezette a konyhába ahol palacsinta és narancslé volt. Leültetett és enni kezdtünk. Persze a gondolataim máshol jártak megint. Hogy értette különleges és több erő? És miért mentett meg? Kaja után végre feltettem a bennem cikázó kérdések egyikét.

-Miért mentettél meg?

-Mert nem akarom hogy bajod essen.

-Ezt hogy értsem te is ki akarsz használni vagy megölni?

-Nem! Én mást akarok!

-És mi az?

-Te vagy! Én szeretlek téged!

Mivan? Mit mondott de én fiú vagyok! -De nem is ismerlek.

-De csak nem emlékszel rám. Régen egy laborban csináltak rajtunk kísérletet. Éppen vittek volna el amikor láttam hogy el akarnak vinni oda ahonnan senki nem jön vissza. Ekkor kiszabadultam a láncok alól megragadtalak téged és ebbe a városba hoztalak. Minden nap figyeltelek hogy jól vagy-e. Tegnap eljött az a nap amikor megtaláltak éreztem hogy baj lesz a házadnál megálltam megláttam őket és a többinél már ott voltál.

-Nekem ez így túl sok. Nem emlékszem a laborban töltött időmre..

-Nyugi nem fogok hozzád érni ha nem akarod. Csak annyi a dolgom hogy ne engedjelek közel hozzájuk és ne kapjanak el. 

-És mi van...ha elkapnak,-Könnyeim elkezdtek egy kicsit feltörni-Látta rajtam hogy sírni fogok. Ekkor odajött hozzám és ölelésébe szorított. A mellkasának nyomtam a fejemet. -Nyugodj meg nem lesz semmi baj. A hangja nagyon megnyugtató volt kezdtem abba hagyni a sírást. Legalább öt percig így voltunk utána elengedett megfogta a kezem és körbe vezetett. Sokat beszélgettünk, de még mindig nem tudtam felfogni mi is folyik körülöttem.

Végül egy kis szereplő bemutatás:

Kitamura Aito: 17 éves kísérleti baleset miatt macska hibrid lett. Naokival régi ismerősök de nem emlékszik rá.

Hagesura Naoki: 19 éves párduc hibrid. Nagyon gyorsan fut és erős. Régóta szerelmes Aitoba. Ő egy alfa.

........................................................................................................................

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta! Ha tetszett csillagozd meg! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat. Ha van valami véleményed a storyról és ötleted mi legyen benne akkor kérlek írd le a kommenteknél!