Aito szemszöge:

Szorosan ölelkeztünk amikor elengedett és levette a maszkját az illető. Amikor megláttam ki az egyszerre ledöbbentem, boldog voltam és szomorú. Nem szólalt meg csak engem nézett. Azt várta hogy én beszéljek.

-Mit keresel itt?-kérdeztem megvetően. Nem számítottam rá hogy visszajön értem....várjunk! lehet csak el akar köszönni tőlem örökre...

-Érted jöttem!.-mondat komoly arccal.

-Nem hiszek neked!-Tekintetemet inkább elkapta az övétől.

-Sajnálom hogy ennyi ideig tartott de tényleg azért vagyok itt hogy kivigyelek.

-Na persze! Akkor miért nem jöttél előbb? Vagy egyáltalán miért hagytál egyedül és menekültél el amikor már majdnem szabadok voltunk? Nem volt ám valami kellemes itt lenni egyedül a kínok közt. Gondolom te szabadon sétálgattál és boldog voltál mi? És most jöttél elköszönni örökre ugye? Mert én csak valami eldobható tárgy vagyok neked.-ennyi kérdést és gondolatot kiabáltam az arcába.-komoly, meglepődött, és sajnálkozó képet vágott egyszerre.-erre nem tudott mit mondani csak bámult engem.

Utána azon kaptam hogy megint megölelt én egy kicsit már próbáltam eltolni magamtól de nem sikerült. Örülnék ha nem játszaná itt a sajnálkozót.-hirtelen csipogott az órája.

-Már csak öt percem van!-szólalt meg és elhúzódott kicsit messzebb tőlem. -Jól figyelj! Most én játszom az orvost, az a dolgom hogy elvigyelek az egyik laborba nem tudom minek. Miután ott végeztek kicsit be fog sötétedni és kint fogok rád várni. Akkor kevesebb őr lesz és akkor kiviszlek innen.-figyelmesen hallgattam végén de igazat mondott tényleg meg akarja valósítani ezt a tervét a tekintetén látszott hogy nem hazudik.

Már nem tudtam rá semmit mondani csak néztem és bólintottam egyet amire megint odajött hozzám felsegített és kimentünk az ajtón. El kísért a már jó ismert laborba. Miután bevitt őt kiküldték én meg bent maradtam az orvossal megint. Szokásosan csinálták a vizsgálatokat és én meg csak azon tudtam gondolkodni hogy Naoki tényleg itt lesz mikor kimegyek innen. Meg az előbb történteken járt az agyam. Meg hogy hol lehetett annyi ideig.

Naoki szemszöge:

Kint várok rá. hallgatom a sikolyait ami megrémiszt és gondolkodom. Hogy érthette azt hogy én kint szaladgáltam meg egyedül elmenekültem?

Mit mesélhettek nekik azok a hülye orvosok. El sem tudom képzelni mennyi kínt viselt el ebben a több mint egy hétben. Mikor már jobban a gondolataimba mélyedtem nyílt az ajtó és Aito jött ki rajta sebesen és kicsit vérzett neki a válla és az oldala.-nagyon ideges lettem és már majdnem berontottam hogy kinyírjam azokat akik ezt tették vele de rájöttem hogy jobb ha kiviszem innen. -felé fordultam és felvettem menyasszony pózba.-nem ellenkezett egy csepp ereje se volt már hozzá. -miközben mentünk elaludt a karjaimban. Alig voltak a folyóson és mi kaptunk az alkalmon és gyorsan kisurrantunk már majdnem az ajtónál álltunk amikor egy hang szólalt meg mögöttünk.-hátra fordultam és egy orvost pillantottam meg. Nem hiszem el hogy sose lesz ennek vége.

-Nyugi segíteni akarok!-mondta nyugodt hanggal és közelebb jött kicsit. -A kapu este csak kártyával nyílik. Tessék itt az enyém majd azt mondom elvesztettem.-a nyakamba rakta az említett tárgyat.

-..Köszönöm! De miért segítesz?-kérdeztem kicsit furcsálva a tettét

-Tudod borzalmas volt végig nézni ahogy kínozták és kezdett elegem lenni ezekből a kísérletekből.-de menjetek mert hamarosan őr váltás lesz és akkor többen lesznek. Vigyázz rá!

-Oké! Nagyon szépen köszönöm még egyszer a segítséged! Egyszer megháláljuk ígérem!-elköszöntünk egymástól és Aitoval a karjaimban az ajtón át távoztunk végre innen. El vittem őt a táborunkba ahol lefektettem egy kicsit és betakartam. Alig vártam már hogy ébren láthassam újra. Még a  sebeit is bekötöztem és mellette üldögéltem. Tudtam ha felébred magyarázatot vár majd hol voltam és hol vagyunk.

Amíg ő aludt én vagy mellette ültem, simogattam az arcát, a haját vagy csak szimplán néztem őt. -Már épp hagytam volna el a helyet ahol aludt. -amikor mocorogni kezdett.-gyorsan odasétáltam hozzá leültem mellé. -A szemeit kicsi idő után kinyitottam és engem nézett.

-Hol vagyunk?-kérdezte álmosan.

-A tábor helyemen a falkámmal.

-Hogy kikkel erre egy kicsit feljebb ült és engem nézett a gyönyörű szép íriszeivel.

-Elmésem előröl hogy hol voltam oké?

-Biccentett egyet.-és elkezdtem mesélni  történetet.

Mindet elmondtam attól a ponttól hogy külön váltunk addig hogy most itt vagyunk.-csendesen és komoran hallgatott végig engem.

Aito szemszöge:

Hallgattam. Nem tudtam eldönteni hogy most mit csináljak én meg amikor segíteni jött én hülye letámadtam a bunkó kérdéseimmel és kitalácioimmal.-kicsit szégyeltem magam miatta. Amikor befejezte a történetet felém nézett.

-Sajnálom hogy ennyi időbe telt gondolom sokat szenvedhettél és ez mind miattam van.

Erre kicsit felnéztem.

-Nem ne sajnáld nem miattad van ez az egész nem tehetsz róla.Én sajnálom hogy hülye képzeleteimet vágtam a fejedhez.

-Igazad volt nem tudhattad mit csináltam.

Amikor végeztünk a  sajnálkozással közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.-kicsit hirtelenül ért de hamar viszonoztam. -amikor elszakadtunk egymástól  kíváncsi lettem hogy hol is lehetek. -felnéztem  kicsit és egy erdős volt a hely. Gondoltam ha már ilyen helyen vagyunk elmegyek kicsit sétálni úgy is régen volt hogy mozogtam sokat. Ott annyi volt a napi testmozgás hogy laborba be laborból ki.

-El..elmehetek sétálni egy kicsit?-kérdeztem félénken és vártam a válaszára.

-Hát...igen de nem szeretném ha messze mennél a végén még nem találnál vissza..

-Oké. De egyébként hogy találtál rám? -felálltam a helyemről és felé néztem.

-Hát tudod van rajtad egy nyomkövető ahogy rajtam is a biztonság kedvéért..

-Mivan?-kérdeztem döbbenten.

-Nyugi ha az nem lenne még mindig ott roskadnál és engem már rég megöltek volna.-kicsit ijedt lett a tekintetem. 

-Oké igazad van. Na megyek majd később jövök egy 10 perc múlva oké?

-Oké de ha nem jössz úgy is megtalállak.

-Oké Oké.-mondtam a szememet forgatva és elindultam az erdőben. Kellemes virág illat csapta meg az orromat. Élveztem a természetet és a csendet. -út közben találtam egy nagy követ és leültem rá. És ezek után kicsit nézegelődtem.

-Belegondolva hogy ennyire törekedett engem megtalálni. Boldogsággal tölt.-mosolyogtam amikor elkezdett a testem kicsit égni és fájni. Gondoltam megint a reinkarnáció miatt van de nem az volt. Észre se vettem de amikor föleszméltem egy .....

Macska lett belőlem!

 Nem tudtam mit csináljak így. Tudtam hogy a hibrideknek van állat formájuk és ez hasznos is nekik de én mit kezdjek macskaként? Így belegondolva tök vicces egy macska egy erdőben. Hát azért remélem visszatalálok!-kicsit pánikba estem. Elindultam de sehogy se értem vissza és fárasztó is volt így sétálni. Gondoltam pihenek egy kicsit és végül elszundítottam egy fa alatt.

Egy kis ideje nem volt rész és gondoltam ezért most hozok egy hosszabbat. Remélem tetszik nektek. Ha tetszik nyomj rá egy voteotot és kommetelj. Köszönöm a megtekintéseket és a szavazatokat nagyon örülök neki hogy tetszik nektek a munkám! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat. A következő részben találkozunk! Addig is:

Sziasztok!