Naoki szemszöge:

Éppen indultunk vissza a táborba amikor találtunk két vadászt. Köréjük gyűltűnk de ők okosabbak voltak és fel voltak ezekre készülve. Amikor támadtam az egyik elkapott késsel de tovább küzdöttünk és végül belehaltak a sebeikbe. Hazafelé csak abban bíztam hogy gyorsan regenerálódóok de ez nem sikerült a tábortűz helyén összeestem. Ott üldögéltem amikor Aito rohant ki az ajtón. Nem akartam hogy lássa ezt. Be akarták kötni a sebeit de senki nem mert mert tudják hogy utálom. Ezért Aitora bízták aki véletlen megfogta a vágást ami elkezdett erre begyógyulni. Nagyon meglepődtem és csak bámultam ahogy ő is és mindenki is. De miután beforrt a seb ő összeesett nem tudom miért. Azonnal fel akartam kelni amikor Jimon megállított és a vállára kapta. Bevitte a szobánkba és visszajött hozzám.-leguggolt előttem 

-Nyugodj meg és most ne kelj fel mert még instabil a seb. Maradj itt még pár percet addig megvizsgálom Aitot.

-Várj! Miért ájult el?

-Ez az erejéhez kötődik. Úgy gyógyít hogy a saját megmaradt energiáit használja fel. Mivel így is fáradt volt és a vágás is nagy volt. Valószínűleg elaludt a fáradságtól vagy eszméletét vesztette. 

-Mivan? Eszméletét vesztette?

-Nyugi mindjárt kiderül addig maradj itt oké?

Nagy nehezen belementem és ott üldögéltem. A seb már teljesen begyógyult ezért felálltam és utánuk mentem. -beértem a szobába ahol Aito feküdt az ágyon és Jimon vizsgálta.

-Mit keresel itt? Mondtam hogy várj meg.-nézett rám

-Meggyógyultam de inkább beszéljünk arról mi van vele? -ideges voltam és már majdnem ordítottam.

-Megnyugodhatsz csak alszik. Legkevesebb egy nap és felébred.

-Mi? Egy nap?-csak néztem rá 

-Igen nagyon kimerült és fel kell töltődnie.(Nem Aito nem egy telefon akit töltőre kell tenni)

-Oké. -leültem a szerelmem mellé és őt néztem.

-Nekem van még dolgom de nyugodtan maradj itt vele. Ha van valami baj keress meg.

-Rendben. Köszönöm.

-Nincs mit.-és távozott. Ketten maradtunk.

A haját és az arcát kezdtem el simogatni hátha felébred de nem tette. Én is álmos voltam ezért bebújtam mellé, átöleltem és én is az álmok világába zuhantam.

Egy idő után arra ébredtem hogy mocorog valaki mellettem. Azonnal tudtam ki az és kinyitottam a szemeim. Egy ideig néztem aztán ő is felébredt. Nem tudta hol van szegényke.

-Mi történt?-kérdezte tőlem

-Kimerültél ez az erőd mellékhatása.

-Értem. És ..te jól vagy?

-Most hogy ébren látlak már igen.-erre elpirult és nem nézett a szemembe.-egyik kezemmel megfogtam az állát és feljebb emeltem. Mielőtt még mondhatott volna valamit rátapadtam a szájára és szenvedélyesen csókolóztunk. Már négy kéz láb álltam fölötte és egyik kezem már oldalát simította amikor valaki kinyitotta az ajtót de nem jött beljebb. Pár perc után közelebb jött.

-Most pihente csak ki magát nem tudnál várni?-kérdezte Jimon aki minket nézett.-elszakadtam tőle és felé néztem

-Nem.-jelenettetem ki Aito meg csak elpirultan nézett felém.

-Na megvizsgálom aztán azt csináltok amit akartok.-mondtam felém

-Rendben de siess.-leszálltam róla és megálltam az ágy mellett. 

Miután végzett a vizsgálatokkal megállapította hogy minden rendben van vele ezért kiment és kettesben hagyott minket.-újra befeküdtem mellé és átöleltem. Talán már készen áll rá? Á csak most kelt fel. Biztos fáradt még. Csak az a baj egyre nehezebben türtőztetem magam mellette.

Aito szemszöge:

Itt fekszik mellettem és hallom a szuszogását nem alszik de akkor is. Az előbb ha nem szakítanak minket félbe talán megtörtént volna köztünk a dolog. De a büdös életbe mindig megzavarnak minket. Nem igaz?

Nem tudom miért áll le mindig az előjáték legelején. De néha már nagyon vágyom rá és az érintéseire és a csókjaira. -szembe fordultam vele és ekkor megláttam hogy elaludt. Óvatosan végigsimítottam az arcán és az ajkain amikor egy kocogást hallottam az ablakon. -odanéztam és egy kapucnis ember állt ott és engem nézett. Nagyon megijedtem sé felrángattam Naokit aki kómás volt eléggé.

-Mi mi van mi történt?

-Ott van valaki aki engem néz. -erre a mondatra felkapta a fejét és ő is odanézett de akkor már eltűnt. 

-Ki volt az?

-Nem tudom de biztos hogy nem csak képzeltem.

-Nyugi hiszek neked én is láttam valamit. Pont akkor ment el amikor már felkeltem volna őt elkapni. 

-Félek. Ki ez?-néztem rá kétségbeesetten.

-Nem tudom de majd elkapjuk. Megígérem.-ezek a szavak megnyugtattak. -fejemet belefúrtam a mellkasába és pár könnyem is kicsordult. -ő a hajamat simogatta és csititgatott. Jobban magához húzott és kezdtem megint nyugodt lenni. Nem tudom ki ez de biztos hogy nem csak köszönni akart mert jó barát. De amíg Naoki itt van bízok hogy nem leszek egyedül. Pár pillanat alatt utána el is aludtam.

Naoki szemszöge:

Nem tudom ki volt de ha megtalálom tuti kinyírom. Lehet valami vadász ránk talált? Remélem nem. Mondom hogy nem lehet nyugis életünk. Komolyan mondom aki csak  még egyszer hozzá ér és bántania akar minket de főleg Aitot és azt kinyírom.-gondolkodásomból az szakított ki hogy meghallottam a szerelmemet szuszogni a mellkasomba. -erre én is kicsit elfáradtam és újra aludtunk mindketten.

Sziasztok! Ennyi lett volna ez a rész. Köszönöm hogy elolvastad. Ha tetszett nyomj egy csillagot és kommentelj. 

Rájöttem hogy ebben a könyvben nagyon szeretnek aludni de tényleg. Szerintetek ki lehet az akit Aito látott? Valaki vadászik rájuk? Ez majd ki fog valamikor derülni egy későbbi részből.

Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat. A következő részben találkozunk.

Sziasztok!