Aito szemszöge: 

Arra ébredtem hogy egy csomó ember jön le a pince ajtón bilincsekkel a kezükben. Gondolom most visznek minket az eladási szoba melletti terembe. Én nem voltam már annyira megrémülve mert bíztam benne hogy Naokiék időben itt lesznek. Kezdem sajnálni a többieket akiket el fognak adni, de ezután támadt egy ötletem. Ha lehetséges kiviszem őket innen! Yukot semmi képen sem akarom itt hagyni. -odajöttek a ketreceink elé és megbilincseltek minket. Körülbelül 10-ez lehettünk. Ezután felvezettek minket egy lépcsőn egy nagy terembe ahol a bilincset a falhoz kötötték hogy ne tudjunk kiszabadulni. Két ajtó van a szobában egy a kijárat a másik gondolom hova vezethet. Yuko szembe volt velem a szemei szomorúságot tükröztek .Naoki kérlek siess!

Naoki szemszöge: 

Bent vagyunk az épületben. Mindenhol kereskedők, őrök és gazdagok járnak kelnek. De mi csak egy szobát keresünk amit hamarosan meg is találunk két folyosóval arrébb. Csodálkozok is hogy senkinek nem tűnt fel hogy nem az eladási terembe megyünk. Nagyon hülyék ezek. -éppen elértünk az ajtóhoz ahol szintén nem állt senki se. 

-Nem fura ez neked?-súgtam oda Rinnek.

-Most hogy mondod alig vannak és azt mondják erről a helyről nem lehet kiszökni. 

Óvatosan kinyitottam az ajtót és bementünk. A látvány borzasztó volt ami ott fogadott minket. Mindenhol megbilincselt hybridek és emberek. De mi most csak egyet kerestünk.-alaposan néztem körül és a szoba végében megláttam Aitot. 

Aito szemszöge:

Hamarosan kezdődik az árverés.Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy maszkos ember jött eb rajta és valami tűk voltak a kezében. Mindenkihez odament és akármennyire tiltakoztak beadták nekik csak tudnám mit.

Én voltam a legutolsó és amikor odajött a szemébe néztem és feltettem egy kérdést.

-Ez mi?

-Oh szóval téged érdekel. Nem akarom neked hazudni, ez egy drog amit azért kaptok hogy erőtlenek legyetek és kívánatosabbak. Remélem érted hogy értem.-Wtf? Belém ne nyomja de miután meg akartam szólalni már be is adta és utána kiment. Egy kis ideig nem éreztem semmit de aztán hatni kezdett a szer. Éreztem hogy már alig tart a lábam de ami furább volt hogy ott lent elkezdtem keményedni. Ó szóval így értette a kívánatosat..... -lehajtottam a fejem és próbáltam megállni két lábon. -ezután hallottam ahogy az ajtó nyitódik és bejön valaki. Gondolom megint valamelyik kereskedő azért hogy elvigyen valakit.

Naoki szemszöge: 

Aito felé vettem az irányt. Mikor odaértem láttam hogy alig bírja megtartani magát. -kezemmel a álla alá nyúltam és megemeltem azt hogy újra a szemébe nézhessek. -a tekintete olyan volt mintha szellemet látott volna.-nyit5otta volna száját hogy mondjon valamit de én nem bírtam magammal tovább és megcsókoltam. Olyan régen láttam és éreztem őt! -próbálta viszonozni amennyire csak tudta.-miután elváltunk szorosan megöleltem de valami keményet éreztem. Aztán le esett mi az.....Ennyire felizgattam volna már most? Nem, nem hiszem. -kicsit meglepődbe hátrébb mentem egy kicsit de az ölelésemből nem engedtem el.

-Naoki-nyögte ki a szavakat alig hallhatóan. -ránéztem és folytatta. -Dr..o..g..-mivan? itt még be is drogozzák őket? Komolyan mondom ezek betegek teljesen!

Na ha befejeztétek a turbékolást ideje lenne menni mert bárikor itt lehetnek és minket elkaphatnak ha nem sietünk.-jött oda Rin mellém.

-Igazad van! Induljunk.-leszedtem Aitoról a bilincset és a kezembe vettem menyasszony pózba. -gondoltam ha már alig áll meg járni se fog tudni.

-A tö...bbiek ...kérlek...pincében is...-a kedvesem amennyire tudott beszélt hozzám.Azt szeretné ha őket is kivinnénk. Hát én is sajnálom őket nem csak ő. De ők is be vannak drogozva és ennyi embert nem tudunk kicipelni. És még akkor a pincében a többiek..De meg kell próbálnunk szerencsétleneket nem hagyhatjuk csak így itt.

-Rin segítsünk rajtuk.

-Ahogy akarod. Hívom Mináékat segítségért. -elővette a telefonját és már tárcsázta is a számot.Pár csörgés után se vette fel. -Szerintem baj van mert nem veszi fel. Siessünk ki tudja mi történt!-mire ezt kimondta őrök sora törte be az ajtót és fegyvert fogott ránk. -Rin azonnal nekik ugrott és próbálta őket leküzdeni. Én leraktam Aitot egy szimpatikus csaj mellé és eredtem a barátom után. Nem engedtük őket az ajtónál beljebb de ekkor valami tapsot hallottam mögülem. Arra pillantottam és egy kék hajú ember ütötte össze a kezeit. -hirtelen felemelte a kedvesemet és egy fegyvert fogott a fejéhez.-elkezdtem futni feléjük de megszólalt.

-Ha közelebb jössz meghal!-ordította hozzám-azonnal megálltam. -Ne mozdulj!-megtettem amit kért és mivel már nem tudtunk harcolni megkötözték a mi kezeinket is.

-Jó kutya! Olyan jól engedelmeskedtél hogy ezért rögtön két kekszet is kapsz.-gúnyosan nevetett felém.-én csak dühösen méregettem őt.-Jaj el is felejtettem be se mutatkoztam. Keigo vagyok. Örvendek a találkozásnak Naoki és Rin. Hallottam már rólatok elég sokat és gondolom sokat is érhettek. De Aito még többet szóval így se úgyse bántottam volna. Meg nyugodhatsz a barátaid biztonságban pihennek a pincében megkötözve. Hú el se tudom képzelni mennyi pénzt kapunk majd összesen értetek.-a szavaiból csak úgy áradt a gúny én meg egyre idegesebb lettem.-próbáltam szabadulni és sikerült a kezemet kiszednem belőle. -neki akartam ugrani a kék hajúnak de meghallottam hogy kibiztosítja a fegyverét.

-Nyugi, nyugi ne mozdulj meg ha kérhetem. Vagy baja eshet.

-Te rohadék! Hogy pusztulnál meg!-nem bírtam magam tovább türtőztetni és futottam feléjük ahogy csak lehetett. Körülbelül 4 méter lehetett köztünk.

-Én szóltam!-ekkor egy dörrenés ütötte meg a fülemet amire felkaptam a fejemet. És ekkor megláttam hogy Aito élettelenül a padlóra esett. 

Sajnálom hogy itt hagytam abba. Hamarosan hozom az új részt! Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat!
A következőben találkozunk:
Sziasztok!