6.

Kimentünk az ajtón,majd sétálni keztünk a kővel borított járdán..
    -Ciel -néztem rá.
    -Igen ?-fordult felém.
     -Az apa volt a tettes ,ugye?
     -Nem tudjuk biztosra, először a feleség munkahelyére kell elmennünk, hogy beszéljünk vele.
      -Igazad van. Szegény apa ,biztos hiányzik egyetlen gyermeke. Ha valóban ő volt a tettes ,akkor nem értem miért tehetette,hiszen..Azt megérteném, ha túl sok gyerek lenne, de így..
         -Nyugi (Név ) eddig bárki tehette, csak azért gyanúsítod őt, mert csak vele beszéljünk eddig. Egy nyomozás hosszú, szóval légy türelemmel és fény derül az igazságra, ne aggódj. Börtönbe jutattom a gyilkost. De a mai nap nem megyünk a nő munkahelyére, mert jelentést kell tegyek a királynőnél, már tegnap kellett volna , de ki ment a fejemből.
      -Rendben. Amúgy ebédre haza érünk? -néztem a földet.
       -Csak nem éhes vagy? -kuncogott. -Menjünk akkor egy étterembe, van itt is jó étel, remélem elnyeri az ízlésed.
        -De csak miattam nem kell..
        -Nyugalom, én is éhes vagyok, akkor menjünk be ide-ment be egy étterem ajtaján és én követtem.
    Az étterem nem volt a legnagyobb. Kicsit megviselt volt , de ugyanakkor nyugalmat keltő hangulat áradt belőle.
   Ciel egy ablak melletti asztalhoz ült. Én vele szemben foglaltam helyet. Kíváncsian nézett a szemembe, majd megszólalt :
   -Azt kérj amit szeretnél -mosolygott.
    -Akkor.. (a kedvenc ételed )-néztem az étlapot.
    -Rendben. -mondta ,majd a pincérnek elmondta a rendelést és vártuk, hogy hozzák az ételt.
     Néha felnéztem Ciel-re,aki a gyilkosságról írta a feljegyzéseit. Közben néha evett egy kicsit, de a munka jobban lekötötte a figyelmét.
   Miután befejeztem az evést mosolyogva köszöntem meg neki ,mire ő halványan elpirult.
    A következő percekben már a kikötőben voltunk és vártuk a lovaskocsit, ami következő úti célunkhoz, vagyis a királyi palotához vezet.
   Felsegitett ,majd mellettem foglalt helyet. Valahogy rossz előérzetem volt az úttal kapcsolatban. Ciel hallgatagon nézett ki az ablakon,én is igy tettem s a tájat kémleltem. Valahogy kicsit honvágyam is van ,persze szeretek itt lenni, jó ez a kis hely ,Ciel is mindent úgy tesz, ahogy nekem a legjobb, szóval gondoskodik rólam, ami gondolom jó jel.
   A királynőnél töltött idő nem volt valami izgalmas, mármint számomra nem ,mivel én a lovaskocsiban vártam Cielt,aki nem ült valami keveset és utána nem is mondott semmit ,arról, ami a palotában történt. Mintha megviselt lett volna vagy nem is tudom,lehet , hogy csak a képzeletem játszik velem.
   -Most haza megyünk. Sebastian biztos vár a vacsorával, utána ha gondolod sakkozhatunk egyet.-nézett rám Ciel az út közben.
    -Oké. Jó ötlet.-mosolyogtam, amit viszonzott.
    Az út hamar eltelt, néhány szót beszéltünk az ügyről, de azt mondta Ciel , hogy nem rám tartozik, hanem rá és ne keveredjek bele. Az a baj ,hogy nem ismer még igazán és én imádom a rejtélyeket, meg a gyilkosságokat.
  Mikor megérkeztünk elkezdett cseperegni az eső. Sebastian hozott nekünk esernyőt, mármint csak Cielnek, így az esernyő alatt, mellette mentem. Vállunk összeért és emiatt kicsit zavarban voltam a közelsége miatt.
    -Ez az idő..pedig a reggel még sütött a nap -mondta Ciel az eget nézve. Én őt figyeltem és a szivem hevesebben kezdett el dobogni. Valamint eszembe jutott az az este amikor együtt aludtunk.
     -Legalább nem áztunk meg, amikor indultunk. Ez a lényeg -mondtam.
   Mikor beértünk apa állt az ajtóban kicsit morcosan nézett hol rám, hol Ciel felé.
   -Ciel..beszélnem kell veled -mondta komolyan apa.
     -Rendben. De ezt tegyük meg ebéd után -mondta , majd elindult a szobájába. Én is a szobám felé mentem , majd átöltöztem. Kicsit elidőztem a szobában, egy könyvet olvasva , aminek az a címe : "Az" Stephen King-től. Nagyon szeretem a paranoiás dolgokat. Kicsit sokat olvashattam, mert Ciel mérgesen nyitott be.
  -Miért nem jöttél vacsorázni? -ült le az ágyam szélére mellém.-Tudod,hogy mennyit vártunk rád? Ez nem volt szép tőled..én azt hittem nem nehéz megjegyezni , hogy mikor kell jönnöd enni.
    -Én sajnálom..kiment a fejemből.
     -Nálunk ez megbocsáthatatlan.-mondta komolyan a szemembe nézve. Ami miatt kirázott a hideg. Hirtelen közeledett hozzám és átölelt -De te kivétel vagy..
      -Mégis miért lennék az..?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziaasztok. Szóval nagyon sajnálom ,hogy rég nem volt rész. De most több lesz ^^ Köszönöm a 225 megtekintést, imádlak titeket❤❤❤
  
   
   

 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top