Mikor végre megtaláltam, a kulcsot a zárba tettem és elforditottam azt , majd kinyitottam a szoba ajtaját és meglepetésemre, a szobában az ágyban, nem más feküdt ,mint....(Név).

Először nem hittem a szemeimnek ,igy oda mentem kicsit közelebb az ágyhoz ,majd a kezem az arcára tettem,és akkor bizonyosodtam meg ,hogy tényleg ő az..a puha bőre és még az illata is megmaradt a régi. Nem tudtam ,hogy mit teszek ,csak azt ,hogy ezt kell megtennem.igy fölé hajoltam és lágyan megcsókoltam ,erre kinyitotta a szemeit ,majd viszonozta a csókomat ,remekül csókolt azt meg kell hagyni ,bár nem is tudom ,hogy birhatta ki ott abban a kinzó kamrában,sokkal erősebb ,mint amilyennek láttam először.

Az első találkozás..tényleg..már elég rég volt..az emlékre belemosolyodtam a csókba ,majd elváltam tőle és az ágya szélére ültem ,mire ő felült ,még mindig ugyanolyan elbűvülő volt ,csak néhány kis heggel az arcán illetve a kezén ,ami egy kis keménységet sugárzott,nem tudtam levenni a szemeim róla ,már annyira hiányzott az ,hogy magam mellett tudhassam ,hogy erre most jöttem rá igazán. Arra eszméltem fel ,amikor kezét az enyémre helyezi ,majd egy halvány mosoly kiséretében rám néz ,nem mondott semmit ,de minden világos volt. Ő is ugyanannyira megkönnyebült,mint jó magam.A csendet végül én törtem meg.

-Sajnálom..-simogattam meg lágyan a kezét ,mire ő kicsit összerezzent.

-Nem tehetsz róla ,nem a te hibád ,nehogy nekem magad okold emiatt..most már az csak a múlt..nem történt semmi sem..ami olyan halálos lenne-mondta a kezeinket nézve.

-Majdnem meghaltál..miket beszélsz..igenis felelős vagyok a történtekért ,bármit is mondassz..-néztem a földre.

-Ciel....csak majdnem..most már minden rendben lesz és boldogok lehetünk ,együtt..-nézett rám mosolyogva ,mire viszonoztam a mosolyát és magamban elgondoltam ,hogy mi lettvolna ,ha nem "majdnem" lett volna és kicsit erőltetett mosollyá alakult át az eddigi őszinte mosolyom.

-Talán igazad van..-mondtam a szemeibe nézve,bár nem voltak nagy reményeim ezzel kapcsolatban ,mivel tudtam ,hogy nem szabad előre örülni a dolgoknak.Most csak minden jónak történik ,de nem lehet tudni ,mi vár ránk még a jövőben.

-Talán? Nekem mindig igazam van-kuncogott ,mire elmosolyodtam még jobban ,mert már az nagyon hiányzott az életemből..a mosolya.Ami általában mindig őszinte volt ,mint például most is ,ami számomra egy kis nyugalmat volt képes nyújtani.

-Szeretlek.-mondtam hirtelen ,mire ő elpirulva nézett félre ,aranyos amikor zavarban van.- És ezentúl tényleg mindig melletted leszek és nem szólhatsz bele abba ,ha aggódok ,mert jogosan teszem ezekután..

-Én is szeretlek.-húzodótt bennébb az ágyon- Ülj ide mellém-paskolta meg a helyet-És megértem ,ha aggódsz ,de azért ne kövess éppen mindenhova..a suliba főleg ne.

Elmosolyodtam nem csak szavai ,hanem tettei miatt is ,majd mellé ültem ,mire ő a fejét a vállamra hajtotta ,ezt a pillanatot ,bármikor képes lennék átélni..akárhányszor.

-Most miért lettél ilyen hallgatag? -bökte meg az oldalam.

-Csak túl boldog vagyok ,hogy azt pár szóval kifejezzem.-mosolyogtam rá.

//A te szemszöged//

Ciel mosolya megnyugtatott teljesen és már tudtam ,hogy minden rendben lesz ,most már ,hogy végre mellettem van és nem akarom többet elvesziteni őt ,soha...Bár szerintem túlságosan is aggódik ,habár én is igy érezném magam a helyébe.

Lassan megcsuktam a szemeim és elnyomott az álom ,és az álmomban Ciel és én végre megérkeztünk a városba ,ahova indultunk és egy kisebb házban laktunk ,ahol volt egy macska ,amit Sebastian gondozott ,bár Cielnek nem tetszett ez az ötlet ,igy vicces volt az egész ,emiatt elmosolyodtam álmomban.

//pár órával később//

- H-Hol vagyok..? -néztem szét és egy ismeretlen helyen voltam.-ugye nem csak álmodtam ezt az egészet?

-Nyugi -jött be Ciel mosolyogva egy tálcával rajta a reggelimmel-Csak közben eljöttünk az új otthonunkba ,de van egy rossz hirem..amit kicsit később mondok el..-vakarta idegesen a tarkóját ,majd a tálcát az asztalkára tette.

-Már várom- ültem fel és kicsit végig mértem /valami változott/ állapitottam meg ,de nem nagyon törődtem vele ,bár furdallt a kiváncsiság.

Csak csendbe leült az ágyam szélére és a kezemet megfogta ,mire elmosolyodtam ,majd felültem és mellé ültem pont az asztal közelébe ,majd enni kezdtem a piritóst amit elméletileg ő készithetett ,mivel egy kicsit megvolt égve az egyik ,Sebastian mindig tökéletesre csinálja ,vajon ő hol lehet? Bár nem kedvelem annyira és ő sem engem ,de azért nem vagyunk annyira rossz viszonyban ,hogy ne érdekeljen a sorsa szegénynek. Talán ez az a hir amit Ciel akart közölni velem ? Hogy Sebastian máshova ment dolgozni és itt hagyott minket magunkra és azért vágott ilyen savanyú pofát hozzá? Nem tudom..de ha ez igaz ,akkor ellenezni fogom ,mivel Sebastian végülis Ciel egyik családtagja ,vagyis nélküle nem megy sokra ,szüksége van rá ,igy ketten is átvészelnénk ezt az egészet ,de ha ő itt lenne ,akkor lenne egy kis társasága ,például amikor sakkozik ,mert nekem nem megy olyan jól ,hiába tanitott..

-Min gondolkozol ennyire? -fürkészte az arcom kiváncsian Ciel ,ilyenkor nem tudtam mit mondjak sosem,féltem ha elmondom az igazat ,vagy kinevet ,vagy leordit ,vagy szomorú lesz vagy megmondja ,hogy miért töröm a fejem ilyen hülyeségeken.

-Csak azon ,hogy milyen jó szakács vagy -vigyorogtam rá ,ez legalább nem volt épp akkora hazugság ,csak egy kicsit. A tea például tökéletes lett ,egyedül a kenyeren látszott ,hogy az ő keze van benne a dologban.

-Ohh ,hogy az..hát gondoltam kiprobálom ezt ,ha már ugye azért jöttünk ide ,hogy új életet kezdjünk-vakarta meg a tarkóját és láttam ,hogy kicsit elpirult ,olyan aranyos ilyenkor ,bár ő szerintem csak mérges lenne ,hogyha ezt megemliteném.Azt vettem észre ,hogy megváltozott,férfiasabbnak tűnik és eléggé komoly lett,mintha...ki tudja mennyi idő telt volna el.

-Büszke vagyok rád ,bár máskor hamarabb vedd ki a kenyereket a sütőből -kuncogtam ,mire ő kicsit mérgesen nézett rám ,bár tudta ,hogy igazam van.

-Inkább legyél hálás nekem ,ahelyett ,hogy itt kioktatsz- tette keresztbe a kezei előtt a mellkasát ,ezt nem szeretem benne..igen van amit nem szeretek benne ,de mindenkiben vannak hibák ,igy ez érhető..szóval azt nem szeretem benne ,hogy sosem érti meg a viccet ,hanem rögtön bedurcizik vagy mérges lesz ,ami engem tesz mérgessé és nem tudom megérteni ,hogy miért vesz mindent ilyen halál komolyan,bár az én esetem óta biztos ,jobban megfontolja minden lépését és döntését.

-Hálás is vagyok ,azt nem mondtam ,hogy ne lennék az -ráztam a fejem hevesen ,mire ő csak a még mérgesebben nézett rám- De amúgy finom volt...-ettem meg az utolsó falatokat ,majd megittam az utolsó cseppig a teámat és felálltam- Légyszives vezess a konyhába ,nem ismerem ezt a helyet ,egyáltalán és félő ,hogy eltévedek-fogtam meg a tálcát.


-Kétlem ,hogy eltévednél-állt fel ,majd megigazitotta az ingjét- ez nem olyan hatalmas ,mint a kastélyom ,sőt a fele se ,szóval nem történhet meg ilyesmi.

-Bármi megtörténhet -fogtam meg a kezét,mire ő velem együtt kiment az ajtón és elindultunk a konyha felé.

/Végre együtt vagyunk../

┏━━━━━━ʕ•㉨•ʔ━━━━━━━┓

Szóval..nagyon de nagyon de nagyon sajnálom ,hogy nem voltam jóóó pár hónapig ,de most komolyan folytatni fogom és remélem ,hogy tetszeni fog ^^"és azt is ,hogy ez a rész tetszett nektek.Valamint Boldog Új Évet szeretnék kivánni minden olvasónak!!<3

┗━━━━━━━ ☆ ━━━━━━━┛