Sajnos az elmúlt 3 nap nem volt túl érdekes, így nem is tartottam fontosnak, hogy beszámoljak róla. Ma fognak kiengedni, de valami oknál fogva jó esetben délután kapom meg a zárójelentést, mert valami nagyobb zűr van a kórházban.....nem különösebben érdekelt. Olvasgattam és telefonoztam körülbelül délután egyig, mikor hallottam, hogy kattan a kilincs és belépett rajta valaki. Örömömben elsírtam magam és felugrottam megölelni ezt a személyt.

- Na mi az, csak nem hiányoztam? - kérdezte, én pedig bólogattam. - Ne sírj, itt vagyok már. - örömömben megcsókoltam. Hosszú csókunk sokáig tartott. Mikor elváltunk, újra megöleltem.

- Hihetetlenül hiányoztál! - mondtam.

- Te is nekem mon amour! (Én szerelmem, franciául)

- Soha többet nem engedlek el egyedül sehova.

- Én pedig bárhova megyek, viszlek magammal. Viszont van egy dolgunk.

- Mi?

- Hazamenni. Nem?

- Ja, de.

- Akkor öltözz, én pedig hazaviszlek.

- Haza. Hozzád.

- Igen.

- Oké. - mondtam, majd pedig átöltöztem. Noah segített kimenni a kocsihoz, ugyanis a lábamra még mindig sántítottam. Mikor hazaértünk, Chloe és Karine vártak minket.

- Végre itthon vagytok. - adott puszit az arcunkra Noah anyukája.

- Sziasztok! Apu hol van? - kérdezte Noah.

- Ő most dolgozik, de majd este itthon lesz.

- Oké. Felmegyünk Bev?

- Aha, segítesz?

- Persze. - mondta, és lassan, de felértünk a szobába. Leültünk az ágyra, én pedig nekidőltem Noahnak.

- Fáradt vagy?

- Igen. Nagyon hiányoztál.

- Te is nekem. - mondta, és megcsókolt. - Beszélhetünk egy kicsit?

- Persze, miről lenne szó?

- Ugye én forgatáson voltam.

- Igen tudom.

- És, azt szeretném mondani, hogy ebbe a filmbe meg kellet hogy.....hogy egy lányt meg kellett csókolnom.

- És megtetted?

- Igen, mert ez volt a szerepem. De eskü nem élveztem. Bev, kérlek értsd meg....-nem tudta befejezni, mert megcsókoltam.

- Elhiszem. És semmi baj. Értékelem az őszinteséget. Örülök, hogy elmondtad.

- Nem haragszol?

- Nem. Tudom, hogy te színész vagy, és a legtöbb filmből nem maradhat ki egy csókjelenet. De megértem kicsim, semmi baj.

- Imádlak Beverly. Tudod, hogy sosem tudnálak megcsalni.

- Pedig megérdemelném. Azok után, amit Finnel műveltem.

- Figyelj, azt már megbeszéltük. Finn elmondta, hogy Lillyvel ezt megbeszélték, és nekik is rendben van. Szóval ennyi. Nem szeretnék erről beszélni.

- Oké, felejtsük el.

- Inkább csak maradjunk csendbe, és ölelgessük egymást.

- Jaj, de kis romantikus valaki.

- De én most ezt szeretném. Szeretnélek közel érezni magamhoz. Hogy tudjam, itt vagy, és nem a kórházban, vagy máshol.

- Jó. - mondtam, befeküdtünk az ágyba, és egymást öleltük. Olyan jó volt pihenni, hogy bealudtam.

Mikor felkeltem, akkor Noah úgy szuszogott, hogy csak mosolyogtam. Még jobban hozzábújtam, amitől láttam, hogy ő is elmosolyodott.

- Szeretlek! - suttogtam.

- Én is. Nagyon szeretlek. Hiányoztál. - suttogta, majd visszaaludtunk. Körülbelül este hat-hét körül lehet, amikor rázogatásra keltünk.

- Bev, Noni, kész a vacsi. Gyertek enni! - mondta Chloe, majd kiviharzott, később visszadugta a fejét.

- Amúgy majd átküldöm azt a 200fotót, amit lőttem miközben aludtatok.

- Te lefotóztál minket?

- Nem mondtátok, hogy nem fotózhatom a kedves kis "Beno"-t

- Mi az a Beno?

- Be-No. BeverlyXNoah. Arik vagytok.

- Beno... - kezdett el nevetni Noah. Én is vele nevettem, majd felhúzott az ágyról, és lágyan megcsókolt.

- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon szeretlek mon amour!

- Én is téged prince brun! (Barna herceg, szintén franciául.)

- Holnap együtt suli, ugye?

- Sajnos.

- Figyelj, ott leszek veled, és megvédelek.

- És mi van ha mégsem? Az egyik a kicseszett osztálytársam.

- Nyugi. Tanár felügyelete alatt csak nem mer bántani. Meg persze még 30 diák előtt. Azt tudod, ki a néma srác?

- Nem. Viszont! Azt tudom, hogy vörös haja van! Kicsit beláttam a csuklyája alá.

- Na, első nyom. Ha megtudjuk ki a néma gyerek, akkor onnan majd le tudjuk ezt az egészet szépen.

- De félek Noah! Félek, hogy visszamegyek az osztályba, és Dacre amint kicsöngettek, újra megver. Ha nem a sráccal, akkor egyedül teszi meg, de valószínű megteszi. És ha nem vagy ott, akkor nem tudsz megvédeni. Mi van, ha akkora vadállat, hogy halálra ver?

- Na azt nem hagyom neki! Ha megint kórházba kerülsz, vagy "neadjisten" holtra ver, puszta kézzel ölöm meg. Az se érdekel, ha a hírnevembe kerül.
De inkább ne gondolkodjunk ilyeneken.

- Oké! - mondtam, majd pedig szomorúan megcsókoltuk egymást...