- Inkább velem tegyétek meg azt amit vele is megtennétek. Csak őt ne bántsátok, kérlek! - kérleltem őket. Dacre vicsorított, és a srác szája is mosolyra húzódott. - Nem, ugye nem akartok....?

- Minek gondolsz te minket? Nem fogunk megerőszakolni. Azt meghagyjuk a barátodnak. - nevettek, én pedig dühös lettem. Felálltam a földről és lekevertem egyet Dacrenak, amitől a névtelen srác, megütött, de olyan erővel, hogy azt hittem kiesett a szemem. A földön találtam magam, és a fiúk pedig teli erőből rugdosni kezdtek. Fájt, de nem érdekelt. Nem változtatnak rajtam. Ezentúl is ki fogok állni magamért, és ha kell, a barátaimat is megvédem ettől a két nyomoréktól. Miután megunták, elmentek, a névtelen visszafordult mutogatni:

- Az első körnek vége! Még 2 menet van, cica. - aztán elment és becsapta az ajtót. Mindenem fájt, de nem bánom. Inkább verjenek össze, de tudom, hogy kiálltam magamért. A fájdalomtól feküdtem a földön, és szipogtam. Hallottam, hogy valaki megáll az ajtó előtt. Mivel mindenem sajgott, és sírtam is, szipogtam elég hangosan. Az a valaki benyitott. Finn.

- Beverly, veled mi történt? - kérdezte a fiú.

- Semmi.

- A semmi lenne akkor nem szipognál. És miért fekszel a földön? Gyere, segítek felállni. - mondta, majd felhúzott, de majdnem visszaestem. Nagyon fájt mindenem, így Finnbe kapaszkodtam.

- Biztos jól vagy?

- Talán nem annyira. - próbáltam mosolyogni.

- Ne vigyelek kórházba?

- Nem tudom.

- Mi van ha valami nagy bajod van?

- Csak mert elestem?

- Elestél, értem. És hol?

- Hát, szaladtam a teremben, megbotlottam és nagyon erősen nekiestem a padnak.

- Bev!

- Igen?

- Ne hazudj nekem légyszíves. Barátok vagyunk. Noah sem akarná, hogy hazudj neki. Igaz?

- Igen. - sütöttem le a szemem.

- Akkor mi történt?

- Kiálltam magam és Lilly mellett, ezért tanítás után az egyik osztálytársam és a néma barátja elbánt velem.

- Megvertek?

- Igen.

- Mivel bántottak?

- Rúgdostak és ütöttek. Illetve a néma gyerek olyan erősen szorította a csuklóm, hogy mikor elengedte, azt hittem, hogy ott ájulok el.

- Akkor el kell menned kórházba. Én pedig megkeresem ezeket a nyomikat és  elbeszélgetek velük.

- Ne! Kérlek. Akkor még több menet lesz.

- Menet? Beverly, téged nem csak megvertek, hanem.....

- Nem. Szerencsére. A menetet ők annak értik, amit velem tettek. És ezt nem lehet megszűntetni, különben Lillyt is bántják.

- Lilly hogy keveredett bele?

- Hogy igazaból őt védtem meg....illetve, az volt, hogy nem akarom, hogy mindenki tudja még, hogy Noah barátnője vagyok. Lil pedig majdnem elmondta és ez a Dacre gyerek valami olyat mondott, "vége a barátságnak" amire megvédtem magunkat. Így keveredett bele Li.

- Értem....itt is vagyunk. Bevigyelek, vagy csak kapaszkodsz belém?

- Nem vagyok hadirokkant, szóval megyek a saját lábámon.

- Oké. - mondta Finn, én pedig olyan erősen kapaszkodtam, hogy szerintem majdnem letörtem a karját. Egy nő rohant hozzánk.

- Mi történt?

- Utcai verekedés. Őt bántották. Én csak rátalaltam és behoztam.

- Ismerik egymást?

- Igen. Barátok vagyunk.

- Rendben, gyere, kapaszkodj belém, és akkor elviszlek a vizsgálóba.

- Oké......Finn is jöhet? - kérdeztem, amire mindketten felvonták a szemöldöküket.

- Persze. - mondta a nő, majdpedig Finn is átkarolt. Így mentünk el egy vizsgálóig, ahol volt egy doktornő.

- Utcai verekedés, súlyos sérülésnek látszódnak. - fogadta a nővér a dokit.

- Ültessétek fel az ágyra. Te ki vagy? - nézett Finnre.

- Finn Wolfhard.

- Sofia D. Recrat. A lány pedig?

- Beverly.....Sun vagyok.

- Dr. Recrat. Meg foglak vizsgálni. Finn, kérlek menj ki ameddig a vizsgálat tart, köszönöm, hogy segítettél.

- Finn, várj meg kint lécci. - mondtam, majd Finn bólintott és kiment. A doktornő megvizsgált, majd azt mondta, hogy három napig kell befeküdnöm, ezalatt a 3 nap alatt teszteket és rötgenek ezreit fogják megcsinálni, úgyanis ki kell deríteni, van e belső vérzésem. Lekezelték a sebeket és utána beöltöztettek ilyen orvosi köpenybe. Mikor kimentem, Finn ott ült egy széken. Leültem mellé.

- Jobban vagy?

- Kicsit. Itt kell maradnom.

- Mennyi ideig?

- Három nap. Azalatt pedig tesztek ezreit fogják velem megcsináltatni. - hajtottam le a fejem. Egy könnycsepp legurult az arcomon.

- Hé! Ne sírj. Itt jó kezekben vagy.

- Nem is az bánt, hanem az, hogy holnap lenne a 2. menet, és ha nem leszek ott, akkor Lilly-t bántják.

- Nem hagyom. Nem hagyom hogy Li-t vagy téged bántsanak. És nem, nem azért, mert voltak irántad érzéseim. Hanem mert a barátom vagy, és amúgy is. Noah megölne ha nem védenélek meg. -nevetett.

- Lehet. - nevettem vele együtt.

- Ne aggódj. Itt vagyok. Noah pedig hamarosan hazajön. Lehet hogy előbb mint gondolnád, mert azt írta, hogy lehet előbb lesz a forgatásnak vége 2 nappal.

- Beszéltél vele?

- Igen.

- És ezt is elmondtad neki.

- Igen.

- MI? És mit mondott?

- Hogy nagyon sajnálja, hogy nem lehetett veled együtt, és hogy nem tudott megvédeni. Amilyen gyorsan csak tud, a forgatások után siet haza, hogy lásson téged. És azt üzeni, szeret nagyon.

- Oké. Köszi hogy megnyugtattad.

- Nincs mit. Ti vagyok a kedvenc párom. Hagyjad már. Ezt te is megtetted volna velem vagy Lillyvel. És Noah is.

- Ez igaz. Köszönöm.

- Nincs mit. - mondta, majd hosszan megöleltük egymást. Hiányzott egy ölelés már. De akié igazán hiányzik, az a személy sajnos nincs itt.
Egy ideig öleltük egymást, majd nekem szóltak, hogy menjek a kórtermembe, ahová Finn elkísért, de rögtön el is ment, így egyedül maradtam. Gondoltam írok Lillynek, hogy nem megyek suliba. Megírta hogy oké. Nem is vártam többet. Na mind1. Mivel már 7 óra volt, kicsit fáradt voltam, így én már elaludtam.