Noah Schnapp szemszöge:

Bár megcsókoltam Beverlyt, de haragudtam is egy kicsit. De inkább nem is rá, hanem Finnre voltam dühös. Beverly visszacsókolt, és ez olyan volt mint az első csókunk....élveztem.+ A csókolózásba belefeledkezhettünk, mert Beverly nyavajgott, hogy éhes. Azt mondta, elmegy és csinál valami kaját kettőnknek. Amíg ő lent volt, addig én instáztam. Egyszer csak azt hallom, amint valamilyen evőeszköz leesik, Bev pedig felszisszen. Lerohantam, és akkor láttam meg, hogy a szerelmem tenyeréből ömlik a vér. Láttam a lányon, hogy kezd elájulni, de megfogtam.

- Bev! Nem ájulhatsz el!

- Noah! Na....nagyon fáj. - potyogtak a könnyei. Mit sem foglalkozva azzal, hogy neki ez mennyire fáj, víz alá raktam a kezét. Ordított a fájdalomtól. Rossz volt hallgatni. Sikított már, mikor lekezeltem a vágást. Utána magamhoz öleltem. Kis ideig sírt még, majd elaludt.
Megfogtam és felvittem az ágyamba. Befeküdtem mellé, és miközben simogattam az arcát, én is elaludtam.

Mikor reggel felébredtünk, akkor Beverly nagyon rosszkedvű volt. Vagyis....inkább olyan volt, mint valami depis csaj. Semmi érzelem nem volt az arcán. Csak a kezét bámulta....

- Jó reggelt.... - mondtam...válaszul rám nézett, majd vissza a kezére. Felültem az ágyon, majd megfogtam a kezét és megpusziltam. Elhúzta tőlem.... meg akartam csókolni, de elhúzódott. - Baj van? - kérdeztem.

- Bántottál.....

- Sa...sajnálom, de ilyenkor a sebet le kell kezelni.

- Igazad van....én sajnálom.

- Fáj?

- Nem. Már nem.

- Oké. Azt terveztem, hogy ma elmehetnénk valahova.

- Rendben. De mégis hová?

- Mondjuk moziba? Van valami új romantikus film.....vagy nézhetünk valami akciófilmet, vagy horrorfilmet. Amit csak szeretnél.

- Az az új romantikus film érdekelne.

- Rendben. Éhes vagy?

- Egy kicsit.

- Jó akkor hozok enni. - és megindultam.

- Várj....

- Baj van? - kérdeztem. Felállt az ágyról és felém sétált.

- Nem, nincs......vagyis de, van. - mondta, majd megcsókolt. Édes csókja felért nekem vagy 100 doboz energiaitallal. Mentem, reggelit csináltam, majd mikor bementem a szobámba, Beverly a földön feküdt eszméletlenül.

- JÉZUS! BEVERLY! KELJ FEL! - kérleltem. Hoztam hideg vizet és kendőket, majd felkaptam a lányt és beraktam az ágyamba. Miután a hideg vízzel törölgettem az arcát, felébredt. - Végre!

- Noah. E.....elá.....jultam?

- Igen. De semmi baj. Lehet hogy az okozta, hogy nem vetted ma be a gyógyszert....

- Több napja nem szedtem.....igazság szerint.

- Mi? Miért nem?

- Hát.....

- Légy őszinte velem, kérlek.

- Jó.....annyira megzuhantam, hogy tök depressziós voltam, és talán ezért is csókoltam meg Finnt.....és.......Úristen. Kate.....ne....istenem, hogy én mekkora egy hülye liba vagyok......

- Nem vagy liba.....főleg nem hülye.

- El kell mondanom Katenek.

- Ne. Akkor szakítani fognak Finnel. Azt te sem akarod, ugye?

- Nem. Ezért is fogok neki mást mondani. Az összes felelősséget magamra vállalom. De Katenek tudnia kell ezt. - kicsit bepörgött, mert össze-vissza járkált.

- Hé....hé...hé! - fogtam meg a kezét. - Nyugi.

- Sajnálom....-kezdett sírni.

- Ne. Ne sajnáld. Nem a te hibád. - és megcsókoltam. - most pedig, együnk és menjünk el arra a filmre. Hagyjuk magunk mögött Finnt és Katetet.

- Rendben. - válaszolt. Megreggeliztünk, Beverly kezén kicseréltem a kötést, majd elindultunk a moziba. Kiválasztottuk azt az új romantikus filmet, vettünk popcornt és nachost, majd bementünk a terembe. Elkezdődött a film, majd volt egy nagyon furcsa rész.
Körülbelül arról szólt a film, hogy van két híres pasas akik testvérek és van két lány, akik legjobb barátnők. Egy véletlen folytán a második testvér csaja az első testvérrel összegabalyodik. Majd kibékül a második testvérrel és újra összejönnek, a lány legjobb barátnője pedig sosem tudta a legjobb barátnője kavarásait a háttérben. Amikor vége lett a filmnek, Beverly kiment a mosdóba. Már egy jó ideje bent volt, mikor kezdett gyanús lenni a dolog.

Beverly Sun szemszöge:

Elmentem a mosdóba. Egyedül voltam. Kicsit meglepett, de nem zavart. Annyira rossz volt, mert a film valóság volt. Hiszen az én életem volt a film. Hirtelen egy ajtócsapódást hallottam. Egy nő volt az.

- Valami baj van kincsem? - kérdezte kedvesen.

- Hát.....van baj, az sok van, de ha nem haragsziki meg, nem szeretném önnek elmondani.

- Nem haragszom. Viszont azt megkérdezhetem, mi történt a kezeddel?

- Öhm....csak elestem és egy fa felhasította...-hazudtam. Mi van, ha ez egy pszichopata? És megöl, vagy valami?

- Ú, az fájhatott. 

- Hát igen, fájt.

- Szomorú vagy?

- Igazából egy kicsit.

- Gyere. - tartotta ölelésre karjait. Kicsit meglepődtem. - Nyugi, nem bántalak, csak szeretem a szomorú embereket felvidítani. - mondta, majd közelebb jött és megölelt. Majd megfogta a kezem hirtelen, és a hosszú körmeivel felhasította a kezemen lévő vágást. A kötésem átvérzett, és ömlött a kezemből a vér. A nő kirohant, a fájdalomtól pedig a földre rogytam és csak hangtalanul tátogtam Noah nevét. A földön feküdtem, mikor a szerelmem benyitott.

- BEV! Mi történt?

- Noah....E....egy nő......- és sírtam, és fogtam a kezem. Noah segíteni akart felállni, de nagyon fájt a kezem, és nem akartam mozdulni.

- Gyere Bev.

- Nem, nem megyek. - mondtam, miközben a könnyeimmel küszködtem. - Noah felkapott és húzott a mozi emberein át. Mikor egy áruházhoz értünk, Noah elment, majd egy törölközővel tért vissza.

- Tessék. Ezt szorítsd a kezedre. -nyomta bele a kezembe a rongyot. Hívott egy taxit, és a sürgősségire mentünk. Ott Noah behúzott magával és ordibálva kérte, hogy valaki lásson el engem. Egy orvos jött, aki lekezelte a kezem, majd szépen bekötötte és adott egy kenőcsöt, amivel akkor kell majd kennem a kezem, ha majd már nem kell kötés.

Mikor hazamentünk, akkor befeküdtem Noah ágyába, és sírtam. Sírtam, mert hagytam, hogy egy őrült nő magához öleljen, majd a kezembe vésse a hatalmas műkörmeit. Egy kurva nagy csődtömeg vagyok, Noah pedig ahelyett, hogy hagyna megrohadni, segít egy menthetetlen, dilis lányon. 

- Beverly, miért sírsz?

- Mindegy. Azt hiszem, ma a kanapén alszom. - mondtam, majd egy hálóinget fogva kimentem a szobából. Visszamentem, hogy megnyugtassam. - Csak hogy tudd, nem tettél semmit, nem haragszom rád. Csak most egyedül kell lennem. 

- Ne, ne menj el, lécci. 

- Noah, kérlek - szökött ki a világra pár könnyem. Odajött és szorosan magához ölelt. 

- Nem esett jól? 

- Igazából, pont erre volt szükségem. Soha nem volt még ilyen alacsony az önbizalmam.

- Miért? Mi a baj?

- Hát, azon kívűl, hogy azt hiszem magamról, hogy egy ronda, hisztis liba vagyok, aki vakon megbízik az olyan őrültekben mint az a nő, aki a nagy műkörmeit belevéste a kezembe, semmi.

- Hé, nyugi. Semmi baj nincs veled. Nem vagy ronda, vagy hisztis liba. Most egy mély ponton vagy érzelmileg, de ez nem baj. Mindenkiben van egy ilyen mély pont. És, az a legjobb, hogy mindig van legalább egy valaki, aki segít ebből a mélypontból feljebb menni. A te esetedben, pedig többen is vannak. Ott van Kate, Sadie, Millie, és a fiúk is. Én is. Itt vagyok, és itt leszek veled örökké. Ha nem is leszünk már nagyobb korunkban együtt, de barátoknak azért remélem meg fogunk maradni. És rám, ránk....mindig számíthatsz. Mindig. - mondta, majd gyengéden megcsókolt. Kezeim a nyaka köré fontam, ő pedig a kezét a derekamra csúsztatta. Addig csókoltuk egymást, ameddig el nem fáradt a szánk. Ekkor mindketten belemosolyogtunk a csókunkba, majd elváltunk. - Menjünk aludni. - mondta, majd elmentem átöltözni, és mire visszaértem, Noah-t láttam, amint édesen szuszog. Befeküdtem mellé, és akkor átkarolt valaki. Pontosabban Noah.

- Sosem tudok elaludni nélküled. - suttogta, majd feléfordultam, és megcsókoltam. Ő a hátára fordult, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Gyorsan elnyomott az álom...