Beverly Sun szemszöge:

Miután jobban lettem, még egy napig maradtam Noahnál. Noah Chloenál aludt az este és egy szót nem szólt hozzám. Talán már tényleg nem szeret. Felhívtam Lillyt, hogy odamehetek ideiglenesen lakni hozzájuk, és igent mondtak a szülei, úgyhogy pakoltam. Chloe jött be a szobába.

- Miért pakolsz? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Lillyékhez költözöm. Így nem fogok rajtatok élősködni.

- De nem élősködsz.

- Chloe.

- Mi az? - kérdezte. Tátogtam neki, hogy hagyjad, majd bólintott.

- Most összepakolok, utána megyek is Lillyékhez.- mondtam magamnak. Chloe lehajolt hozzám, és suttogva kérdezte: 

- Összevesztetek Noahval?

- Nem, szimplán csak jól esne egy kis távolság. Túl sokat voltunk együtt. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. 

- Hát jó. Segítsek?

- Nem kell. A lényeg, hogy Noaht ne engedd a közelembe addig, amíg el nem megyek, legalább meglepetés lesz neki, hogy végre eltakarodtam a szobájából. 

- Telefonon mindent megírsz nekem, oké?

- Jó. Legyen.

- Akkor nem engedem a közeledbe, rendben?

- Köszönöm.

- Nincs mit. - mondta és elment. Mikor összepakoltam, akkor elköszöntem Mitchelltől és Karine-től, majd kiléptem az ajtón és a bőröndömet elráncigáltam Lillyékhez. Lilly nyitott ajtót. Minden félét kérdezgetett, én pedig csak sírtam. Megviselt ez az egész.

Lilly Borrow szemszöge: 

Mikor Beverly írt, hogy szeretne ideiglenesen hozzánk költözni, akkor megijedtem. Noahval csak egy pár napja vannak, vagy voltak együtt, de talán már akkora volt a feszültség, hogy Beverly eljött onnan. Becsöngetett, és kisírt szemeivel találtam szembe magam.

- Mindent el kell mesélned. - fogadtam. Válaszképp csak bólogatott, majd bőröndjét együtt felcipeltük az én szobámba. 

- Először is. Miért jöttél el.

- Inkább, kezdem az elején. Ugye azért költöztem Schnappékhez, mert apu megütött és lelkiismeretfurdalás miatt otthagyott. Elmentünk orvoshoz, és megállapították, hogy olyan helyen sérült meg a fejem, hogy nem gyógyítható, és bármikor elájulhatok. Egy különleges gyógyszert kaptam, amivel csökkenthető annak az esélye, hogy elájuljak. Viszont 2 napja hazamentem, mert pár cuccomat még el akartam hozni otthonról. Viszont mikor pakoltam, zajokat hallottam lentről. Megijedtem,ezért felhívtam Noaht, de semmit sem szóltam a telefonba így kinyomta a hívást, majd kiderült, hogy apu volt az aki lent volt, viszont sokat ivott, így szerintem nem is tudott magáról. Bár azért felismert engem. Noah berontott, majd apu felhúzta magát azon, hogy Noah ott volt, és szerintem ha nem küldöm ki onnan, akkor nekimegy. Sírógörcsöt kapva aput kibasztam a lakásból. Majd dühöngve felmentem a szobámba és pakoltam. Aztán ez az egész érthetetlen idegi állapot újra elért és vége az volt, amikor beleütöttem a tükrömbe. Noah ekkor felrohant és én akkor néztem a kezemre. Ugye tudod, hogy én nem bírom a vért, így azonnal elájultam, Noahnal ébredtem, és amikor megpróbáltam hozzáérni, elhúzta a kezét. Szerintem fél tőlem.

- Fél? Ő? A stranger things forgatása közben nem félt?

- Mit tudom. Lényeg, hogy szerintem fél, hogy bántani fogom őt. 

- Na most azonnal elmegyek és beszélek vele!

- NE! 

- Miért ne? Az ilyeneknek meg kell mondani, hogy hol áll most a téma.

- De ne, Lilly, ne. Kérlek.

- De Bev. Ez így nem fog működni.

- Adj neki időt. Én adok neki.

- Jó. De ha egy hétnél tovább húzzátok a dolgot esküszöm, hogy bezárlak mindkettőtöket egy sötét szobába.

- Csak azt ne. Klausztrofóbia!

- Jó, vágom.

- Tudod, hogy ennél jobban nem félek semmitől?

- Oké.

- Szerintem inkább hanyagoljuk mára a fiúkat és nézzünk egy filmet.

- Ne haragudj Bev, de mára pont programot szerveztünk Finnel. Megmondom őszintén nagyon jó a kapcsolatunk....és.....

- Nem baj. Menj csak.

- Megleszel?

- Persze.

- Akkor megyek készülődni, mert hamarosan itt lesz. - mondtam és elmentem. Sajnálom Bevet, de Finnt sem akarom megbántani. Egy óra alatt kész voltam, mire megláttam, ahogy Finn Beverlyvel beszélget.

-....ja, meg a rész amikor Elnek el kellett játszania, hogy ugye fáj a lába.... - nevetett fel -...na az volt közel a legviccesebb baki. Én nekem pedig röhögés nélkül kellett eljátszanom, hogy Mike mennyire aggódik Elevenért. - nevettek. Kicsit gyanús volt, hogy ennyire elvannak. - Miután vége lett, akkor mindenkiből kitört a röhögés. Gaten olyan hangokat adott ki, hogy Maya meg Joe is a földön terültek el a nevetésétől. Priah beszólásait pedig minimum háromszor kellett mindig felvenni, mert annyira jól játszotta a szerepét, hogy mindenki nevetett rajta.

- De jó lehetett. 

- Rég hallottalak ilyen tiszta szívből nevetni.

- Régen is nevettem, ennyire tiszta szívből. Köszönöm, Finn.

- Mit?

- Hát hogy segítettél elfeledni a gondjaimat. - mondta. Pont arra léptem be, ahogy ölelkeznek. Nem mondom, kicsit féltékeny lehettem, mert agresszívan viselkedtem.

- Mehetünk?

- Persze, kicsim. - mondta, és mivel ő mindig tekintettel volt Beverlyre, ezért nem csókolt meg előtte. Viszont ahogy említettem, kicsit féltékeny voltam, hogy az ÉN barátom ennyire meg tudja nevettetni a barátnőmet. Szóval ezért hosszan megcsókoltam. Körülbelül kettő perce állhattunk már a csókunk közepette, mikor Beverly villámgyorsasággal hajtott el mellettünk. Legbelül örültem is neki, viszont aggódtam is érte. A fürdőbe zárkózott. Finn utána szaladt.

Beverly Sun szemszöge:

Mikor Lilly megcsókolta Finnt, feltörtek az emlékek. Noah is ilyen szenvedélyes volt. Befutottam a fürdőbe. Ott sírtam, míg meg nem hallottam Finn hangját.

- Beverly, jól vagy? - kérdezte. Kezét becsúsztatta a fürdő ajtaján.

- Igen. - mondtam szipogva.

- Kérlek, fogd meg a kezem, tudni akarom, hogy tényleg itt vagy e.

- Lilly nem lesz dühös?

- Várj. - mondta.

Finn Wolfhard szemszöge: 

- Lilly, felhívtam Sadiet és veled megy a filmre. 

- És akkor te hova mész?

- Ő....Haza, mert....a tesómnak kell segítenem...

- Hát....jó. - mondta. Elmentem, de nem mentem haza. Beverlyvel akartam maradni, mert szüksége van most egy "barátra". Mikor láttam Kate-et elmenni, bementem a házba. Odaültem a fürdő elé.

- Beverly, itt vagy?

- I-Igen. - mondta a könnyeivel küszködve.

-Kérlek, ne sírj, és gyere ki.

- Nem szeretnék. 

- Kérlek, akkor szomorú leszek - mondtam, majd megint benyújtottam a kezemet. 

- Finn.

- Igen? - kérdeztem, mire hallottam, hogy feláll és kinyitja az ajtót. Kisírt szemeivel találtam magam szembe. Nem tudom, mit éreztem akkor, de meg kellett ölelnem.

- Sajnálom....

- Ne tedd. Erős vagy, de az érzelmeid felülkerekedtek rajtad. Nem baj ez. - hajoltam hozzá le és letöröltem egy könnyét.

- Annyira jó barát vagy.

- Tudom, ezért is szeretnek ennyire. - mondtam, és elmosolyodtam. Ős is mosolyra húzta a száját.

- Nem tudok előtted szomorú lenni. - kacagott.

- Tudom. És tudod mit tudok még?

- Nem, mit?

- Ezt! - mondtam és leborultam vele a kanapéra. - a szánk nagyon közel volt egymáshoz, és ezért lefagyott mindkettőnk. Beverlyt én mindig is egy vonzó lánynak tartottam, de Kate is ott volt. Ő is vonzó volt számomra. Viszont mivel láttam, hogy Noah nagyon szereti Bevet, ezért inkább Kate-et választottam. De megmondom őszintén, hogy most hogy egymást mélyen bámultuk, és a szánk nagyon közel volt, itt volt a lehetőségem. Amit nem hagyhattam, elhalasztani. Megcsókoltam. Kicsit megijedt, de visszacsókolt. Nyelvemmel bejutottam a szájába, és egymást csókoltuk. Egy ilyen csókcsata után váltunk el.

- Nem kellene ezt tennünk. Neked van barátnőd.

-  Nem érdekel. - és újra megcsókoltam. Egy nagyon hosszú csókba kezdtünk bele. Mire meghallottam, hogy Kate és Sadie a közelben vannak.

- Basszus. - káromkodtam.

- Ne. Finn, ne mondd el neki. - kérlelt.

- Nem fogom. - mosolyogtam rá. Mondtam, mire Kate benyitott.

- Finn? Te meg mit keresel itt?

- Hát végeztem a tesómnál, és gondoltam, hogy megvárlak.

- És mégis hány perce vagy itt?

- Öt perce jött Lilly. Nyugi. - mondta Bev.

- És abban az öt percben mit csináltatok?

- Semmit.

- És az a "semmi" szó mit takar?

- Jajj Lilly, ne aggódj annyit. Nem csináltunk semmit. Még meg sem fogtuk egymás kezét. Nyugodj meg.

- Jól van. Egy feltétellel. - nézett rám. Tudtam, hogy azt akarja, hogy csókoljam meg. Meg kellett tennem. Tudtam, hogy Beverlyt ez ki fogja borítani. Lillyre néztem, és a szívem úgy fellángolt, mint Beverlynél. Vagyis ez azt jelenti, hogy Lillyt is és Beverlyt is szeretem. . Megcsókoltam Lillyt és a fellegekben éreztem magam.

- Ne haragudj Lilly, de haza mennem.

- Jó, oké. Vigyázz magadra.

- Oké.

- Szeretlek. - mondta.

- Én is. - mondtam és egy gyors puszit nyomtam ajkaira. - Szia Beverly!

- Öhm....szia. - mondta.

Mikor hazaértem, ráírtam Beverlyre. Reméltem, hogy Lilly nem nézi a telefonját, így csak annyit írtam, hogy "Hogy vagy?".

- Hát hogy lennék?

-  Sajnálom. Nem kellett volna. Most még rosszabbul vagy gondolom. Sajnálom.

- Hát az tény, hogy kicsit rosszul érzem magam, viszont Kate a barátnőd. Nem is értem mit látsz bennem.

- Ugyanazt mint Lillyben. Vagyis, úgy értem.......találkozzunk a parkban most!

- Miért?

- A parkban elmondom.