*Kezdett nagyon fájni a karom. Nem tudtam megmozdítani. Elindultam a kórházba. Az első szakadni kezdett. De semmi nem érdekelt. Egy dolog lebegett előttem: Kibékítelek Amy kerül, amibe kerül!!*

Amy szemszöge

Mikor beléptem a házba, oda jöttek anyuék és szorosan megöleltek és megsimogatták a fejemet. Örültem, hogy nem kérdezgettek és gyors felmehettem a szobámba. Nem sokat aludtam. Folyton elismétlődött a fejemben a jelenet és a könnyeim megállíthatatlanul folytak alá a párnámra.

Reggel meg is lett az eredménye. Mikor a tükörbe néztem elborzadtam. Össze vissza álló haj a szemeim bedagadva teljesen és karikás is volt a semmi alvás miatt. Lerobogtam, hogy megkérjem anyuékat had maradjak itthon, de persze nem engedték. Úgy hogy megpróbáltam valami emberi formát kihozni magamból. Az első ruhát ami a kezembe akadt gyors felkapta. A hajamat össze fogtam a fejemet meg kis sminkkel próbáltam elviselhetőbbé tenni. 

Nagy vánszorgások közepette jutottam el a suliig. Az ajtójánál jártam mikor az udvar felől egy csapat jött. És ő is ott volt begipszezett kézzel?? Mi történhetett? Annyira erősen ujjazott valakit, hogy  beletört a keze??(xd) Nem is foglalkoztam vele. Elfordultam és inkább gyors bementem az iskolába majd  a szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam és egy rózsa hullott ki belőle. Kitől kaphattam? Körbe néztem, de persze egy zsúfolt folyosón mégis mit lehetne észre venni. Ez a kis ajándék megalapozta a mai jókedvemet. Minden jól alakult, aztán tesi következett. Kicsit se vártam mert egy teremben volt a mi és  Darenék osztályának is az órája. Most a kis padon ült a keze miatt. Azért érdekelt hogy hogyan törhette el a kezét! 

Egész óra alatt éreztem a tekintetét rajtam. Már nagyon idegesített és ránéztem szúrósan és oda tátogtam neki, hogy ne nézzen már. Erre persze ő csak diadalittasan elnevette magát, majd tovább bámult. A csengetésnél, amilyen gyorsan csak lehetett kiiszkoltam az öltözőbe. Mikor kiléptem az ajtón meg láttam, hogy kint áll, mintha várna valakit. Mikor elindultam lefele a lépcsőn elindult felém. Jajj nee!! Nem akarok vele beszélni!

-Szia! köszönt félénken!

-Hali!-kicsit se akartam vele beszélni.

-Beszélhetünk?

-Kösz Daren de nem!- majd ezzel elhaladtam mellette és megindultam haza fele. Magamban adtam egy képzeletbeli vállveregetést, hogy nem dőltem be az édes hangjának és erős tudtam maradni. Mielőtt befordultam a sarkon azért kicsit visszanéztem ,és Daren ugyan ott állt lehajtott fejjel egy helyben. Hát ezt meg mi lelte?? De nem foglalkoztam vele. Had fájjon csak neki. Nekem is csak fájdalmat okozott. Haza fele bementem a boltba, és vettem sok zöldséget gyümölcsöt, mivel egészségesen kell étkezni, hogy a baba is az legyen. Már ici-picit nagyobb volt a hasam, de ez a pólókba nem volt észrevehető, hál istennek.

Délután mindent megtanultam és készültem ledőlni egy kicsit, mikor megcsörrent a telefonom. Felültem majd megnéztem ki lehetett. Azt hittem Megs de egy ismeretlen számtól jött az üzenet.

Anonim: Szia :) Mi újság?

Én: Szia. Ki vagy?

Anonim: Egy iskolatárs . És már ideje figyellek és hát nagyon tetszel:)

Csak néztem egyet. De ez tuti csak kamu.

Én: Na ne szórakozz itt velem! Nem vagyok vevő az ilyenekre!

Anonim: Nem szórakozom. Tényleg tetszel :3

Én: Öhmm hát jól van . És mit kell rólad tudni?

Anonim: Szeretem a kacsákat a kutyákat a kis békákat:D

Ezen elmosolyodtam. 

Én: Kis békákat? Tiszta nyálkásak :D

Anonim: Hát igen pont ez az. Lecsapolom a nyálkákat és igen jó haszonnal adom el parfüm bizniszbe :P És döl a léé döl a léé:D

Elnevettem magam. Hmm elég vicces figura!

Én: Fújj de undorító, akkor mostantól nem használok parfümöt xd

Anonim: :(( 

Én: ?

Anonim: Csak nagyon jó az illatod :3

Ekkor elpirultam. Na várjunk csak?? Ha tudja milyen illatom van, akkor ismernem kell ezt a gyereket!!

Én: Ismerlek ugye?

Anonim: Igen :)

Én: Felfeded magad előttem?

Anonim: Még nem.

Én: Akkor megyek! Szia

Anonim: NE menj :((

Én: Akkor elmondod ki vagy?

Anonim: még nem :(

Én : Akkor szia.

És kinyomtam a telefonom. Most ezen kattog az agyam. Ki lehet ez az ismeretlen srác? Először is ki állhat annyira közel hozzám, hogy érezze az illatomat? Hmm... az osztály talán. De abból is vannak fiúk, akik tuti kizárhatóak. Akkor maradt olyan 10 srác xd. Dave lenne? Ő áll hozzám a legközelebb. Áh ő tuti nem neki barátnője van! De akkor ki lehet ??

Épp visszafeküdtem, mikor újra megrezdült a telefonom.

Anonim: Beszélnünk kell! - Daren.  Már megint ő! Nem akar már végre békén hagyni?

ÉN: Nem!! És honnan a fenébe van meg a számom?

Daren: Hát Megant addig nyaggattam, amíg nem adja oda :/

Kösz Megs....

Én: Én viszont nem akarok veled beszélni!! 

Ezzel le is tettem a telefonom az asztalra. De az csak rezgett és rezgett. Már idegesített hogy egy 10 perce nem hagyja abba. Oda mentem az asztalhoz. Épp hívott. Felvettem.

- Hagyjál már békén !! Elég fájdalmat okoztál így is ! Nem akarok többet szenvedni! majd választ nem várva lecsaptam a telefont. Könnyek gyűltek a szemembe. Csak feküdtem az ágyon. Negyed óra eltelével a csöngő szakította félbe a szomorkodásomat.

Daren szemszöge

Reggel nyúzottan jött be az iskolába. Látszott rajta, hogy egész éjjel sírt. Rohadék vagy Daren! Beraktam neki egy rózsát a szekrényébe. Levelet is írtam, de azt nem mertem mellé rakni. Féltem mit szólna hozzá, vagy el se olvasná csak kidobná. Mikor megérkezett a szekrényéhez én a sarokból figyeltem a reakcióját. Elmosolyodott. Nem is, hanem fülig ért a szája. Olyan aranyos mikor mosolyog. Körbe nézett én gyors vissza húzódtam a fal mögé. De akkora volt a tömeg, hogy esélye se lett volna meglátni.

Tesin láthatom legközelebb, már tűkön ültem egész nap. Mivel el van törve a kezem, ezért a padon kellett ücsörögnöm. Amyt néztem egész tesi alatt, hogy milyen jól röplabdázik. Miért nem jár el röplabda edzésekre?? Majd az edzőnek szólok, hogy ismerek egy tehetséges embert!! Csak bámultam egész végig, gondolom észre vette mert rám nézett szúrós tekintettel és tátogta, hogy ne nézzem már. Muszáj volt mosolyognom. Aranyos ha mérges. Szóval tovább néztem. Mivel a tesi óra után egyszerre kiviharzott az öltözőbe, gondoltam megvárom kint. Mikor kijött és meglátott hirtelen megállta majd tovább gyalogolt. Oda mentem hozzá:

-Szia! köszöntem félénken

-Hali!- semmi kedvesség sem volt a hangjában.

-Beszélhetünk?

-Kösz Daren de nem!- majd rám se nézve tovább ment.

Ledöbbentem. Nem akar látni Daren! Fogadd el. Nemm, nem fogadom el!!Jóba akarok lenni vele!! De miért is?? Erre nem tudtam válaszolni. Miért fontos nekem ennyire? 

Egy helyben álltam lehajtott fejjel magamba mélyedve. Majd haza hajtottam és lefeküdtem . Nem volt kedvem semmihez. Csak beszélni akartam vele. Megtudakoltam Megs számát majd felhívtam. Addig nyaggattam, amíg oda nem adta Amyét.

Majd egyszerre írtam neki:

Én: Beszélnünk kell! - Daren. 

Amy :3 : Nem!! És honnan a fenébe van meg a számom?

Én: Hát Megant addig nyaggattam, amíg nem adja oda :/

Amy :3 : Én viszont nem akarok veled beszélni!! 

Írtam neki sorba, hogy megbántam, meg hogy kérlek. De nem válaszolt. Majd felhívtam. Nem vette fel. Megpróbáltam újra is újra. Mit csinálok én ?? Mintha megszállott zaklató lennék! Majd még egyszer utoljára bepötyögtem a számát és vártam. Felvette, de persze dühös volt rám.

- Hagyjál már békén !! Elég fájdalmat okoztál így is ! Nem akarok többet szenvedni!

Meg állt bennem a szó! Majd egyszerre kinyomott! Sírni tudtam volna, hogy így elcsesztem. Ezért inkább nem írtam neki, nem kerestem többet. Éreztem, hogy azzal csak rontom a nem túl rózsás helyzetet még jobban. Teljesen megtörten feküdtem. Nem kellek neki!! 

Nem akarok több fájdalmat  okozni neki! El kell felejtenem, az pedig csak úgy lehet, hogy vissza térek a régi dolgaimhoz!

Ezzel felkaptam a kabátom. Mielőtt kiléptem volna a szobámból rá néztem a kupac vörös rózsára, amit neki vettem. Felkaptam őket, majd mind elvittem a házukhoz. A sarkon álltam meg a kocsival. Nem mertem kiszállni. De még búcsúzásként ezt oda akartam neki adni. És utána nem zaklatom és nem bántom soha többé. Egy kártyát tűztem bele, amire csak egy szót írtam : Szeretlek!. Leraktam az ajtó elé, becsöngettem majd elmentem nehogy meglássanak. A kocsimból néztem, ahogy kilibben egy szál hálóingben, megmutatva ezzel csábító lábait , majd mikor meglátja a rózsákat hatalmas boldogság fut végig az arcán . Körbe nézett, de nem talált senkit. Majd bement. Szörnyű voltvégig nézni. Ott akartam volna lenni, hogy tudja tőlem van, hogy tudja sajnálom és hogy, szeretem. Igen rájöttem, hogy ezért fontos annyira nekem, mert szeretem!

Viszont az arcán csillogó könny csepp is mutatta, hogy mellettem csak fájdalom éri. És ez felemésztene. Elakartam felejteni őt! Ezért elindultam az első bár felé, ahol tudtam, hogy ingyen piát kapok és bármelyik lány eljönne velem, hogy megdughassam. 

*-*----------------------------------------------------------------------------------------------------------------*-*

Sziasztok! :D 

Hoztam az új részt! :D Remélem elég gyors voltam LeaWhite888 ;)

Elég unalmas lett, bár a végére sikerült egy kis fordulatot becsempésznem! :) Remélem tetszik nektek és a többi rész is!^^ Ha igen , akkor továbbra is maradjatok velem! :D
Írjátok meg a véleményeteket :)

A következő részben kiderül, hogy kibírják e egymás nélkül, vagy  útjuk újra keresztezik e egymást:) 

Köszönöm, hogy elolvastad!^^ További szép napot! :) 

Pusziii *-*