Arcomról egy szempillantás alatt eltűnt a jókedv és helyette valami hideg szúrós fájdalom kezdett mardosni.

Arcán értetlenkedés tükröződött. Felém nyúlt de kitértem érintése elől. Végeztem vele, és nem akarom többet látni.

-Amy?

Felnéztem rá. A szemeiben láttam, hogy ezer kérdés ostroma vár rám hamarosan, de nem akartam ezt megvárni. Nem válaszoltam inkább megfordultam és bementem a házba. Miután becsukódott mögöttem az ajtó hátamat neki vetettem. Próbáltam kizárni a kintről jövő kérleléseket és csapkodásokat. A hideg felületen lecsúsztam a földre,  majd elgyengülve engedtem utat a könnyeimnek. Anyu lépteire lettem figyelmes, lassan felsegített majd a szobámba vezetett. Gőzölgő teát nyomott a kezembe és körbecsavart takaróval. .

Arra ébredtem, hogy valaki szurkálja az oldalamat. Mikor kinyitottam a szemem göndör fürtök hada lepte el az arcomat.

-Megan mi a francot csinálsz?- löktem oldalba mosolyogva.
Szép hatalmas kék szemeit rám emelte és ártatlan képpel nézett rám. Megforgattam a szemem és visszadőltem a párnák közé. Már kezdtem elhinni hogy békén fog hagyni, de persze tévednem kellett. Lassan elkezdtem mozogni az ágyon. Megan elkezdett lehúzni róla. Az elején még fel se tűnt csak akkor amikor a párna kikerült alólam. Ekkor elkezdtem a lábammal keresni őt, hogy letudjam szakítani magamról. Ennek az lett a következménye, hogy mind két lábam megragadta. 

-Megan! Ha egyszer kiszabadulok, ezt megkeserülöd!- és közben kapaszkodót kerestem. Egy halk kuncogás volt a válasz és az ágyszélébe kapaszkodó kezem is kiszabadult. Következő pillanatban már a földön feküdtem a plafont bámulva. Mikor körbenéztem senkit se találtam. Mosolyognom kellett.

Miután jó barátok lettünk mindig ezt csinálta velem. Felkeltett majd elbújt előlem.És addig nem jött elő, amíg meg nem találtam. Gondoltam most kicsit had főjön a saját levébe. Elindultam lefele a lépcsőn. Az volt a haditervem, hogy olyan ételt csinálok, ami a legjobb barátnőm kedvence. Tehát felnyúltam a polcra és az első szakácskönyvet, ami a kezem ügyébe került levettem. Hatalmas mosollyal lapoztam az édesebbnél édesebb finomságok között. Úgy éreztem a tervem briliáns. Kiakartam csalogatni a medvét a barlangjából. Mikor rábukkantam a tökéletes receptre nekiláttam az elkészítéséhez. Kicsit bonyolultabb volt, mint hittem. De boldogan tetőtől talpig lisztesen betoltam a csalit a sütőbe. Bele se telt pár perc és már is lehetett érezni az ínycsiklandó illatokat. Meg is tette a hatását. Az összekuszált hajú barátnőm belépett a szobába nagy ásítozások közepette. Mikor megláttam egy röhögési hullám tört fel belőlem.

-Csak nem elaludtál a kis rejtekhelyeden?- fontam össze a kezemet a mellkasom előtt. Próbáltam a fel fel törő kacagást csillapítani, mondhatom sikertelenül. Muszáj volt meggörnyednem és már a hasamat is fogtam a fájdalomtól. 

Arra lettem figyelmes, hogy túl nagy a csend. Gyors felnéztem, nem állt előttem senki. Megfordultam és az a szeleburdi barátnőm épp a sütőt nyitogatta és próbált megkaparintani egy süteményt.

-Á-á! El a kezekkel torzonborz!- és ráütöttem a fakanállal a kezére. De tettem hatástalan volt. Megfordult majd egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből majd rámszegezte. Védekezően felemeltem a kezem. 

-A sütit akarom!-mondta és elkezdett hadonászni a fakanállal.

-Szerintem rakd le, mert a végén még megsebesíted magad!-majd előbukott belőlem a nevetés.

Csak szúrós tekintetet kaptam válaszul, majd elkezdett menetelni  a konyhában a sütő előtt. Már visszafele rótta az útját, mikor felkiáltottam.

-Vigyázz, ott..

De már csak a puffanást hallottam.

-a tejet kiöntöttem!- fejeztem be a mondatomat. Odamentem hozzá, hogy segítsek, ekkor láttam, meg, hogy a fegyvere eltörött és egy pici szálka a kezébe fúródott.

-Látod én megmondtam, hogy tedd le!-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Megpróbált csúnyán rám nézni, de belőle is feltört a nevetés. Felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem,  de magára rántott. Egymáson fetrengve próbáltunk felkepeszteni a földről. Nagy nehezen sikerült. Ekkor jöhetett a nagy és csúnya szálka eltüntetése. Kimentünk a nappaliba és leültettem a kanapéra. A szekrényből elővettem egy tűt, meg ide hoztam a szemöldök csipeszem és teljes felszereltséggel kezdtem neki a feladatnak. Mikor megláttam az "óriás" szálkának kikiáltott valamit, menten elfogott újra a nevetés. Mikor  kicsit lecsillapodtam, neki álltam kibányászni. Vagyis inkább csak neki álltam volna, ha nem húzogatta volna el a kezét. Már mikor hatodszorra is elrántotta kezdtem kicsit unni. Felé nyúltam, hogy most azért is elkapom a kezét de sajnos túl jó reflexekkel rendelkezik és kihúzta a karmaim közül és már ott sem volt.

-Megan! Te kis nyuszi azonnal gyere ide!-a hangomban kis mosolygás is bujkált. Mikor megfordultam kidugta a fejét a fal mögül és úgy figyelt engem. Mikor észrevett gyors visszahúzódott. De már késő volt. Lassan felkeltem, próbáltam zaj keltése nélkül elosonni a búvóhelyéhez. A folyosó ahol rejtőzött két oldalról is megközelíthető, így sikeresen mögé tudtam lopózni. Igen nehéz volt visszatartanom a nevetést. Már mögötte álltam. Egy BÚÚ kíséretében megböktem a derekát. Hatalmas sikoltások közepette rohant el a másik irányba.

-Hé várj! Csak én vagyok!- szaladtam utána.

A szobámban találtam rá. A takaróim alá bújt. Lopakodva közelítettem, majd lerántottam róla a takarót. 

-Na mi az kisegér?

- Nem volt vicces!- fordult a fal felé. Majd hirtelen felült.

-A süti?

Rémült tekintettel rohantunk lefele. Teljesen kiment a fejemből. Égett szag csapta meg az orromat,mikor berohantam a konyhába. Gyors lezártam a sütőt és próbáltam menteni a menthetőt. Szerencsére még éppen ehetőek lettek. Barátnőm egyszerre neki is ugrott a kekszeknek, aminek az lett a vége, hogy leégette a nyelvét többször is. Mindig mosolyogni támad kedvem a barátnőm kis bolondságán. Halkan majszolta a sütit, így a gondolataimba merültem és kezdett visszakúszni Daren a fejembe. A szomorúság kezdett gyökeret vetni újra bennem. A lelkesen habzsoló lány mellett felkullogtam a szobámba. Lefeküdtem és újra éltem a fájdalmat és a szenvedést, amit okozott az a fiú, akit soha nem szabadott volna beengednem a kis világomba. De tanulni kell a hibákból. 

Az ajtó bevágódott és barátnőm a maradék sütivel a kezében csörtetett mellém.

- Na hadhalljuk mi történt. Mit csinált már megint az a szemét.

Töviről hegyire mindent elmondtam. Még a kis esti kiruccanásomat is. Féltem mit fog szólni, mert közben eléggé olyan ábrázata volt, mintha bolondnak nézne. De a történetem végeztével csak magához ölelt.

-Nem kell nekünk egy pasi sem! Sokkal jobb nekünk nélkülük, igaz csajszi?

-Igaz.- mondtam suttogva lehajtott fejjel.

-Hangosabban és nincs helye szomorkodásnak!

-Igaz.-mondtam kicsit hangosabban.

-Még hangosabban. Ordítsd ki magadból.

-IGAZ!! Nem kell nekünk pasi!- üvöltöttem. És meglepetésemre nagyon jól esett. Megöleltem.

-Köszönöm.

-Jajj ne butáskodj ! Erre vannak a barátok. Na gyere kreálunk neked egy új stílust mit szólsz hozzá?

Kicsit félve néztem barátnőmre, hogy mit is akar velem kezdeni. Ha beindul nincs megállás. Végül megadóan rábólintottam.

Első dolga volt kirámolni a szekrényemből. Ami tetszett neki a jobb kupacba dobta, ami nem a balba. 

-Hé azt a pulcsit nagyon szeretem! Tedd csak a jobba!

Felemelte az említett ruhadarabot jobban megnézte majd vissza dobta.

-Hé Meg!- majd mosolyogva oda mentem és megmentettem a kedvenc pulcsimat. 

-Jó de csak azt az egyet!- mondta beletörődve.

Mikor a ruhatáramat ketté osztotta  a gépemet ostromolta meg. És hajszíneket nézegetett rajta??? Hogy mi?

-Nem Nem! Megan mi a fenét akarsz? Nem festem be rózsaszínre a hajam!

-Css!- rakta az ujját a számra.

-Nem leszek rózsaszín!-fontam össze  a kezem.

-Jól van! Akkor tovább kutatok!

-Lelőhetetlen vagy! Amíg feleslegesen pazarlod az időd csinálok egy kis teát. Milyet kérsz?

-Barackosat! És meglátod, hogy tetszeni fog!- kacsintott rám.

Lebaktattam a  konyhába és kétbögrényi vizet felraktam. A pulthoz ültem, míg vártam, hogy felforrjon. Ekkor akadt meg a szemem a telefonomon. Gondoltam elütöm vele az időt. Felnyitottam a képernyőzárat és vagy 20 nem fogadott hívás és tömérdek sms fogadott. Persze mind Darentől jött. Nem volt kedvem a mentegetőzéseit hallgatni ezért olvasás nélkül kitöröltem az összeset. 

Két gőzölgő bögrével baktattam felfele.

-Kölcsönkérhetem a telőd barinőm? Engem zaklat egy majom folyton.

-Persze ott van a táskámban! Na hallod már találtam pár megfelelőt számodra.

-Még nem érzem magam készen arra, hogy találkozzak az őrült ötleteiddel.

Kicsit szomorú arcot vágott majd újra belevetette magát a böngészésbe.

A készüléket a  kezembe vettem.Véletlenül a galériára mentem rá. X-eltem volna ki, mikor egy képen megakadt a szemem...

________________________________________________________________________________

Halihó! *-*

Bocsánat, hogy így eltűntem, de rengeteg dolgom volt, meg ihletem se nagyon. De most újult erővel itt van az új rész. Remélem ez a lendület sokáig kifog tartani! :D

Ez egy kicsit lányos-barátnős lett. Lazább részt szerettem volna csinálni, és hogy legyen már valami vidámság:D Nem akarom azt, hogy mindig itt szomorú történetet kelljen olvasnotok! ^^ Szerintetek, milyen kép volt a telefonban?:)

Remélem tetszik! Véleményeiteket felettébb várom! :)

További szép napot! :) 

Köszönöm, hogy elolvastad! ^^ Pusziii