*Majd megölelt adott még egy puszit az arcomra és átkarolva egymást aludtunk el.*

Egy heti megfigyelés után elhagyhattuk a kórházat. Anyám egyszerre elrángatott nőgyógyászhoz mert már két hónapos terhes vagyok és mi az, hogy nem látta még orvos. De mondtam neki, hogy a kórházban megvizsgálták. De őt ezt nem érdekelte. Egy kedves férfihez vitt, aki szintén azokat mondta, amiket hallottam a kórházban. Szóval felesleges pénzkidobás volt de mindegy.

Emlékeztek még a titkos üzengetőre? Hát ezen a héten napi szinten kaptam tőle üzeneteket. Érdeklődött felőlem, mert nem látott a suliban és hiányoztam neki. Hát nem aranyos? Persze Darennek egy szót sem szóltam róla. Majd én elintézem ezt.

Miután haza értünk egyből neki estem a házinak és próbáltam a lemaradást behozni.

Pár mondaton kívül nem beszéltünk többet Darennel a hétvége során. De gondoltam kell neki egy kis teret adnom, nem szabad magamhoz láncolnom.

~••~

Hétfőn reggel idegesen kapkodtam a ruháim között. Nem igazán találtam olyan lenge pólót, ami eltakarta volna növekvő pocakom. És az iskolában nem tudtak róla és jobb is, hogy ha ebbe a tudatban maradnak. Végül átviharoztam anya szekrényéhez, hogy talán ott találok valamit. És sikeeer. Egy comb középig érő szoknyára leltem, ami mell alatt össze húzott. Persze aki nagyon megnéz az látja hogy van azért ott valami.Gyors felkaptam hozzá még egy blézert és a tükörben néztem magam. Nem szoktam sose ilyen csinosan öltözni, de azt kell mondanom, hogy tetszett a látvány. Egy magassarkú csizmát gyors felvettem meg egy vékony kabátot és már szaladtam is az iskolába.

Mikor Meg meglátott egyszerre hozzám rohant és a karjaiba zárt!

-De szép vagy!- majd közel hajolt hozzám-vagytok!

-Köszönjük!-mondtam halkan miközben hatalmas mosoly terült szét az arcomon.

A suliba szerencsére senki nem tette szóvá, hogy kicsit meghíztam.

Darennel a viszonyunk eléggé megváltozott. Most már köszön a folyosón sőt együtt szoktunk ebédelni is. Hozni szokott nekem egészséges ételeket, ami elősegíti a baba fejlődését. Az elején féltem,hogy fogok én becsatlakozni a menők klubjába, de nem ez történt. Hanem ő jött oda hozzánk és így háromra bővült a kis társaságunk létszáma. Viszont nem voltunk egy pár, ami azért valljuk be rosszul esett. Ezeknek a változásoknak is örültem, de azt hittem, hogy végre együtt lehetünk majd. De nem mondtam neki.

Az elkövetkező hónap így telt. A baba növekedett. Már a pocakomat nagyon nehéz volt takarni. Szerdán megyek vissza a dokihoz. Az egyik ebéd alkalmával kicsúszott a számon pedig valamiért nem akartam Darennal megosztani. De persze egyszerre közölte, hogy ő pedig menni fog velem az orvoshoz. Végül is igaza van az ő gyereke is.

Kedd délután röhögve léptünk be a házba. Már kezdett szokássá válni, hogy Daren nálunk tölti a délutánt és néha az estét. Rengeteget nevettünk és képesek voltunk minden féle hülyeségen órákat vitatkozni. Kialakult közöttünk egy mély barátság. Féltettem ezt ezért sosem próbálkoztam semmivel nála.

A mai délután is film maratont tartottunk a szobámban. Egy tál popcornnal ültem a kezemben a babzsákomon. Igen az a szemét mindig kitúrt a helyemről. Ő pedig ott terpeszkedett az ágyam közepén hatalmas mosollyal az arcán és csak tömte a szájába a kukoricát. Nagyon vicces volt. Mikor már fetrengtem a nevetéstől felém fordította a tekintetét, hogy mi a fenét csinálok. De én nem tudtam abba hagyni. Végül felkászálódott oda ment az asztalhoz a poharáért. Majd visszafele telibe öntött vele. Hatásosnak bizonyult,mivel egyszerre abbahagytam. Felnéztem rá. Ott tornyosult felettem összefont kézzel huncut mosollyal az arcán.

-Te idióta!-mondtam és fekve beleütöttem a lábába.

-Persze én visítottam itt 5 percig!-azt hittem befejezte de továbbra is engem nézett.

-Mit bámulsz dinka?-szoktam minden féle hülyeségnek hívni.

-Áh semmit!-majd elfordította a fejét és elindult a helye fele. Mielőtt felült volna még megfordult.- csak túl jó helyre került a víz a fejeden kívül!-majd kacsintott és leült az ágyra.

Erre hirtelen megnéztem magam és mindjárt világos volt. Az egész fehér pólóm vizes volt úgy, hogy a melltartómat teljesen lehetett látni.

-Ajj te barom!-majd feltápászkodtam és elindultam fürödni.

A meleg víz teljesen magával vonzott, annyira hogy észre sem vettem , hogy valaki elhúzza kicsit a függönyt és beáll mellém.

Bele kezdtem a kedvenc dalom dúdolásába. Fordultam volna meg a samponomért, mikor egy mellkashoz ért a kezem. A szemem felpattant majd elkerekedett. Daren állt előttem teljesen meztelen. Hát ez meg? Elfordultam.

-Te meg mi a szart keresel itt!- a pír az arcomra szökött, mert nagyon is kedvemre volt a látvány.

- Tudom, hogy tetszik ne fordulj el!- nyúlt a kezem felé.

-Szerintem én jobban tudom a dolgaimat nem gondolod?-és azért sem fordultam vissza.

Válasz helyett inkább bele puszilt a nyakamba így meleg borzongás futott végig rajtam. Amit egy felnevetéssel nyugtázott.

-Mondtam!

-Szemét!- annak ellenére, hogy vele akartam lenni, nem gondoltam, hogy ez jó alkalom lenne. Nem tudom mi üthetett belé!! Elhúztam a függönyt, és kiakartam menni, hogy kimentsem magam ebből a furcsa helyzetből. De utánam nyúlt erős kezével, majd visszarántott, én meg a mellkasának estem. Zihálva vettem a levegőt. Kezével állam alá nyúlt és felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni. Csodálatos barna szeme jobban csillogott mit valaha. Majd egy másodpercet sem tökölt, hanem megcsókolt. Nem tudtam mit reagáljak. Végül én is viszonoztam. Kezdetben lágyan majd egyre vadabbul falta az ajkaimat. Akartam őt és éreztem, hogy ez nála sincs másképp. De úgy éreztem ez így nem jó, nem alkalmas. Féltem, hogy egyszeri lenne és utána megint csak barátok lennénk. És azt nem viselném el.

Eltoltam magamtól. Éhes szemekkel vizslatott.

-Túl gyors! Én ezt nem akarom!- majd megfogtam a törölközőm és kiszaladtam. Ő meg csak állt ott.

Már azt hittem, megsértődött és vissza se jön, de ekkor megjelent az ajtóban. Melegítő nadrágba volt, de pólót nem vett fel és a vízcseppek még gyöngyöztek a mellkasán. Észveszejtő látvány volt. Kis mosolyt küldtem felé, féltem bármit mondani. Nem tűnt dühösnek. Amint az ágyhoz ért felkászálódtam, hogy megyek a helyemre és folytatjuk a mozizást, de nem ez történt. Meg fogta a kezemet és maga felé fordított.

-Nem maradnál itt velem?-kérdezte lágy hangon

A szívem a torkomban dobogott nem engedvén bármit is kimondani, így csak egyet bólintottam. Elhelyezkedett az ágyon, majd én is mellé másztam. Kicsit feszélyezve éreztem magam. Nem tudtam mi van most! Mit történik itt? Majd végül a fejemet a vállára hajtottam.

-Ne haragudj az előbbiért Amy! Nem akartalak megijeszteni!- mondta szomorú hangon.

-Semmi baj! Csak kicsit féltem!-

-Mitől?-nézett rám.

- Hát hogy...- lehajtottam a fejem. A pizsamám ujját kezdtem el piszkálgatni. Kezével felemelte államat és láthattam, hogy félelem ül ki a tekintetére. Muszáj volt elmondanom. Max majd kiröhög nem?

- Hát, attól féltem..-kezdtem lassan- hogy csak egyszeri alkalom lesz és utána megint az eddigi állapot áll vissza- majd lehalkítottam a hangomat- amit én meg nem viselnék már el.

Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Majd oda hajolt és adott egy puszit a számra.

- Jajj te buta!Hát én nem tekintek rád csak barátként! -vakarta meg a fejét!

Nem???

-Az igazat megvallva nagyon kedvellek, már egy ideje, csak nem tudtam, hogy kezelni! Ne haragudj!- majd belefúrta fejét a nyakamba.

Ez annyira hihetetlen volt! Tetszek neki? Tényleg tetszek neki?? Örömömben fel le ugráltam volna az ágyon.

- Nem baj te dinka!- majd belepusziltam a hajába.

Majd átkarolva folytattuk a mozimaratont. De semmire nem emlékszem, mert a mellettem levő szuszogó alakot figyeltem egész végig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!:)

Meghoztam az új részt villám sebességgel!! Na jó ez túlzás >< 

Remélem tetszik, és örültök, hogy végre Amy talán boldog lehet! Ti mit csinálnátok, ha ti lettetek volna a fürdőben Amy helyett? ;)

A véleményeitekre kíváncsi vagyok, úgyhogy ne féljetek leírni nekem!:) Javaslatokat ötleteket is írhattok, hogy mi történjen ezután! :)

Köszi, hogy elolvastad!*-* A következőt is megpróbálom gyorsan hozni!:) 

További szép napot! Pusziii^^