Sarah Evans

Kezeimet össze dörzsöltem és egy mély levegővétellel ráfújtam. Nem azért mert fáztam hanem ,hogy valamit tegyek mivel itt állok a farmra néző közös helyünkön a meghatottság pedig igen csak fojtogat.

Csillagok milliónyi példánya már az égett díszítette ennek ellenére még is gyönyörű időnk van. A hold fénye megadja azt a kellő hangulatot melyre szükségünk akad.

-Tudod minden okkal történik és annyi mindenen keresztül mentünk most még is itt vagyunk.-hatalmas szemekkel szívtam be minden egyes szavát.

-Fájtak a nélküled eltelt hónapok de végre kimerem jelenteni azt, hogy kiismertük egymást. Ezeket a problémákat pedig megoldottuk és ezek csak is a közös jövőnk alapjait biztosítsák.

-Sarah kérlek soha többet ne keljen úgy elaludnom ,hogy tudom a másnapot nélküled kell megélném.-egy lépést tett felém bal tenyerét pedig arcomra helyezte ezzel egyidejűleg lágyan cirógatni kezdte.

-William ígérd meg ,hogy többet nem kell nélküled döntéseket hoznom és a hiányodból élnem.-szemkontaktusunk mindent elárult.

Legfőképpen a fájdalmat, és a szerelmünk csodálatos érzését.

Ajkaink találkozása már nem első alkalom még is mintha minden egyes alkalomkor valami újat tapasztalnánk minden egyes alkalommal újra szerelembe esnénk.

Gyengéden húzott hátra még sem szakadt el egy percre sem tőlem. Apró puszikkal hintette arcom szélét egészen a nyakam végéig. Majd vissza térve fülem mellé elejtett egy nekem szánt mondatot.

-Megbolondítasz Sarah Evans.-testemen azonnali libabőr keletkezett.

Csak is ekkor tűnt fel a földön heverő pléd. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy tincset még sem bizonytalanodtam el egy percre sem.

Zakóját lehúzta magáról de még ekkor sem volt képes máshova nézni. Remegő ujjaimmal kellett pár pillanat mire az összes gombot kibírtam gombolni így az ingtől is megtudott szabadulni.

-Csak olyat teszünk amiben biztos vagy.-komoly arckifejezése még csak nagyobb löketet adott számomra.

-Biztos vagyok benne,talán ennél jobban még nem voltam soha semmiben.-aprót bólintott majd a vékony pántot lehúzta vállamról.

Megfordultam ,hogy letudja a cipzárt húzni így könnyedén kitudtam belőle lépni.

Piroskás arccal fordultam vele szembe mert féltem vajon így is ugyan annyira kíván. Őszinte mosolya pedig eleget tett számomra.

Tekintetem levándorolt kidolgozott hasizmaira. Melyek ebben az évben igen csak sokat változtak. Hat kockáját látva a hideg is futkosott rajtam mellkasa pedig egészen ámulatba ejtett.

Nem volt sok kapcsolatom sőt egy sem de nincs is rá szükségem. Mert én már megtaláltam azt a fiút aki számomra a minden.

Ajkaink ismét megtalálták egymást annyi különbséggel ,hogy most leereszkedve értünk földet. Könnyedén felém tornyosult és úgy nézett mélyen zöld szempáromba.

-Gyönyörű vagy.-jelenleg annak is érzem magamat mert soha senki nem tudott így nézni rám.

Melltartómat egy mozdulattal kapcsoltam szét és hajítottam el a többi ruha felé. Szemei megcsillantak és úgy nézett lejjebb de mire levegőt vettem ismét egymás íriszeit figyeltük.

Pár pillanat lehetett de őszintén az adrenalin úgy tombolt a véremben ,hogy képtelen lennék meg mondani hogyan is történt a ruhánk többi részének levétele.

-Biztosan szeretnéd?-egy apró puszival adtam meg kérdése válaszát.

Ekkor pedig megéreztem magamban. Nincs semmi frusztráció bennem csak is a gyönyör.

Gyengéden és talán kétszer megfontoltan tett bármit is. Tudta jól nekem ez az első alkalmam. Nem feküdtünk le én pedig mással végkeppen nem.

Mert akármi történt én végig biztos voltam benne ezt a szerelem jelképét vele fogom megélni.

Zihált levegővételünk csapzott hajunk halk sóhajok és tömérdek apró tettek jutattak el minket a megpecsételő magasba. Minden lökés egyre csak fokozta azt amiben mind a ketten elvesztünk.

Pár másodpercet még vártunk ameddig stabilizálódtunk mivel jelenleg olyanban volt részem amelyre eddig példa sem volt.

Egy olyan személlyel éltem át akit szívből szeretek és ez tette különlegessé.

Legurult mellém én pedig szorosan hozzá bújva fektettem arcomat mellkasára.

-Mindenemmé válltál Sarah Evans soha többé nem foglak elengedni ha kell a végtelentől is tovább megyek csak ,hogy velem legyél.-köröket rajzolgatva mondta ki minden szavát.

-Nincs többé olyan,hogy te és én csak is olyan,hogy mi.

Ez volt a mi szerelmes pillanatunk.

A szabad ég alatt.

Egymásba gabalyodva szeretni és szeretve lenni.

[VÉGE]

Legyetek résen mivel a hétvégén kirakom még az epilógust ,és egy köszönetnyilvánítást is! Lesz ezen kívül majd hozzátok egy fontos kérdésem is.

Ui.: Legyen csoda szép napotok,sok puszi!