Sarah Evans

5 hónappal később

A hónapok elteltével rengeteg dolgon estem át. Első sorban letudtam minden érettségi tantárgyat amikre ha teljesen őszinte akarok lenni büszke vagyok. Nagyon sokat tettem érte William-mel együtt. Kegyetlen mennyire hamar is hozzá lyukadok ki akármiről is kezdem az adott témát. Viszont ez az igazság nélküle nem ment volna. Egy héten legalább háromszor össze futottunk és ahogyan csak tudtunk átnéztünk mindent. Azóta amióta egymáshoz vágtunk mindent és rá jöttünk mind ketten hibások vagyunk azért ami történt nem közeledtünk egymáshoz. Volt ,hogy elmentünk moziba vagy esetleg együtt kajálni de csak is kizárólag baráti szinten a témát pedig távolról kerültük.

Conor pedig szüntelenül próbálja helyre hozni kapcsolatunkat de erre egy kis szikra esély sincsen. Nem egyszer fordult elő,hogy virágokkal a kezében várt rám reggelente. Az iskolában oda jött és érdeklődött a hogy létemről. Viszont olyan is előfordult,hogy anyának segített behozni a táskákat mert "véletlenül" össze futottak a boltba. Aranyos volt tőle de valahogyan nem tartottam reálisnak ,hogy anyán keresztül próbál jó fénybe feltűnni.

Bethany-vel való barátságom a magasban szárnyal. Hétvégi egymásnál alvások közös programok megszínesítették a szürke hétköznapjaimat.

Most pedig ,hogy letudtuk a stresszes időszakot és nem vagyunk iskolához kötve nincs semmi kifogásom ,hogy William-mel legyek.

Unottan firkáltam egy random kockás füzetben és erősen őrlődtem milyen tervvel is hívjam fel. Viszont mintha teljes mértékben egy hullám hosszon lennénk telefonom rezgése az ő nevével van ellátva.

-Szia.-vissza fojtott izgatottsággal próbáltam természetesnek tűnni.

-Szia itt vagyok a házatok előtt le jössz?-tátott szájjal néztem a fehér falat ugyan is nem,hogy nem jutott el a tudatomig de még a szívem is sokkot kapott.

-Aha persze megyek.-ráraktam mielőtt bármit is szólhatott volna még.

Azonnal a tükör elé futottam és nem volt semmi kétségem. Rövid hajam amit imádok egyenes omlott vállamra arcomon semmi smink nem ékeskedett a ruhám pedig egy egyszerű fehér rövid ujjú has pólóból és egy szürke melegítőnadrágból állt.

Egyébként sem szeretném megváratni ezért két lépcsőfokonként haladtam. Felhúztam egy random cipőt egy napszemüveget és vigyorogva léptem ki.

A megszokott fekete terepjáró boldogsággal töltött el mert tudtam egy olyan fiú vár benne akire érdemes várni.

-Hát csoda szép napot.-vigyorgó kísérettel figyelte ahogyan bepattanok mellé.

-Neked is te lány.-nevetve csatoltam be magamat.

-Hova hova?-bohókás kedvünk határtalannak bizonyult.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-lebiggyesztett ajkai gondolataimat teljesen más irányba sodorták.

-Olyan gonosz vagy.-durcásan fontam keresztbe magam előtt karjaimat.

Melyet William padlógázzal reagált le.

Sokkolódva néztem szét ugyan is pontosan tudom hova hozz most el. A farmra arra a helyre ahol azóta nem voltam mióta a viszonyunk elhidegült. Eljöttem volna magam is ,ugyan is mindenről ő jutott eszembe és az üres napjaimon közelebb éreztem volna magamhoz de tiszteletben tartottam, hogy ez az ő helye.

-Van egy meglepetésem számodra úgy,hogy most elfogom takarni a szemedet.

-Ugye nem akarsz lelökni a szikláról mert már megírtuk az érettségit tehát semmi hasznod belőlem?-imádtam fárasztani és szívni a vérét ha tehettem volna minden áldott nap ezt csinálnám.

-Te soha nem nősz fel.-látva arcára kiülő reakcióját menten nevetnem kellett.

Szorosan mögém állt kellemes mentolos illata azonnal befészkelte magát az orromba. Tenyerét szemem elé helyezte így a teljes sötétség homályában vesztem el.

Esetlenül lépdeltem előre meglepően hosszabbnak tűnt az út mint amire emlékeztem. De egy percre sem bántam mert közelsége számomra egyszerre jelent mindent.

-Készen állsz?-izgatottan toporogtam.

-Igen ez nem kérdés!-minden levegővételemet visszafojtva vártam,hogy meg lássam miért kerülünk ide.

Hirtelen ért fénytől megdörzsöltem zöldjeim a varázslat pedig kábulatba ejtett. Gyertyával szív alakot formált meg ,rózsa szirmok terültek szét a fűben. A pad előtt egy apró kisasztal megterítve várta sorsát. Két fa közé pedig egy szalagcímen rögzített írás tisztán kiolvashatóvá tette őszinte szerelmem egyetlen válaszát.

-Sarah Evans megtisztelnél azzal ,hogy velem jössz a szalag avatóbálra és tennél ezzel a világ legboldogabb fiújává?-felém tartott egy virággal végig font karkötőt.

-Ezer örömmel!-fülig erő szám szüntelenül mondott volna ezerszer is igent.