Sarah Evans

-Ezt nem hiszem el Sarah,hogy lehetsz ekkora egy szerencsétlen!-hisztérikusan ordítottam le saját magamat.

Hirtelen felindulásból mentem a fehér fallal szembe. Nem gondoltam bele a következményekbe csak is azon kattogtam,hogy levezessem a dühömet. Balkezemmel amilyen erővel csak bírtam bele bokszoltam a kemény burkolatba ennek hála fájdalmasan filszisszentem.

Több helyen azonnal lüktetni kezdett a nyilalló fájdalom pedig csak megfűszerezte ezt az egészet.

Egyszerűen mind a kettőhöz egyaránt húz a szívem. Még is tudom a dönteseim miértjét de nem lennék képes a szívemre hallgatni mivel az eszem csak is ellene fúj. William volt az első szerelmem és valamilyen szinten azt mondják az ilyen érzéseken nem lehet túllépni mivel valamilyen mértékben mindig benned fog lappangani. Pont ezért mérgezem saját magamat azzal,hogy elölről kezdem. De van egyenlőre elég erőm hozzá vagy az út felénél teljesen belefulladok?

Conor pedig csodálatos egy olyan fiú akit csak is a szíve vezérel. Vannak eszement beszéd járásai és megmagyarázhatatlan tettei de könyörgöm kinek nincsenek? Hetek óta nyaggat azzal,hogy menjek el hozzájuk de én csak jót akarok azzal,hogy nem megyek jobban bele. De ezt már az elején elszúrtam.

Sőt az elején annyival még jobb is volt ,hogy azzal nyugtáztam magamat majd idővel bele szeretek ráadásul segít túllépnem. De az idő elteltével rá kellett jönnöm,hogy ez csak egy idétlen álom amiben ringatom magamat.

Frusztráltan kerestem elő a táskám legmélyéről telefonomat ami nem bizonyult egyszerűnek abból kiindulva,hogy egy kézzel kellett ügyeskednem. Már csak végképp gratulálni tudok magamnak mert még ezt is elszúrom.

-Szükségem van rád.-könnyeimbe beleremegett hangom erőtlenül könyörgött barátnőmnek.

-Sietek!-ezzel megszakította a vonalat.

Az elmúlt időben nem kerestük egymás társaságát de csak is azért mert nem bírta azt végig nézni ahogyan az életemet megnehezítem saját magamnak. Ő látta rajtam végig,hogy nem vagyok boldog a tetteim nem őszinték a szavaimat pedog nem szívből mondom.

Reménytelenül merengtem a semmiségben miközben a percek úgy tűnik gyorsasággal váltották fel egymást.

-Siettem ahogyan csak tudtam szívem.-ahogyan tekintetünk össze kapcsolódott aggódó arca szüntelenül mustrált.

-Elszúrtam.-szorosan zártam össze karjaimat háta körül mert jelenleg erre volt a legnagyobb szükségem.

-Most akkor kezd el az elején szépen nyugodtan.-tagoltan szánta hozzám szavait szabályos lélegzetvételét hangossá tette ezzel elérve ,hogy én is felvegyem ezt a tempót.

-Szóval Conor mint tudod beakart a szüleinek mutatni de én halogattam mert nem akartam csak még több rosszat tenni így is a világ legbűnösebb emberének érzem magamat. A lényeg pedig ,hogy ma szokásosan ejtettem a témát de valaki elküldte neki,hogy Williammel a könyvtárba töltöttem a délutánomat.-nem mertem a szemeibe nézni és nem azért mert elítélne hanem mert szégyeltem magamat.

-Sarah őszintén nem tudom meddig akarod ezt húzni de ha ennyire megvisel akkor hozd helyre. Azt pedig még ki kell fejtened,hogy miért voltatok Williammel a könyvtárba!-kisebb mosolyt eresztettem felé.

-Nem tudok többet mondani annál ,hogy köszönöm és szeretlek.-ha az ember egyszer rátalál egy igaz barátra akkor már nincs olyan ,hogy ne tudj döntést hozni ne tudd kipanaszolni a gonjaid és kivel megosztani a boldog pillanataid.

-Segíts valami olyan külsőt hozni amivel az embereknek szimpatikus leszek és a karom kevésbé fog fájni.-meglendítettem fájó testrészem arca előtt.

-Micsináltál te lány?-nevétese gyógyírként hatott rám.

A gyomrom liftezett a szívem eszeveszettül pörgött ahogyan látóterembe felbukkant a hatalmas kékre mázolt lakás. Nem volt idegen számomra mivel a fiút nem egyszer kísértem el ameddig letette a cuccait vagy átöltözött de soha sem merészkedtem még beljebb.

Markom között szorongattam a tortás dobozt. Jól tudom ,hogy ezzel semmit sem tudok helyre hozni de jobban érzem magamat ha a szüleinek bármivel is tudnék kedveskedni. A megjelenésem fő célja az elegáns még is egyszerű kép megalkotása lenne.

Remegek mert nem tudom eldönteni,hogy jól cselekszem vagy rettentően rosszul, manapság igen csak döntés képtelenné váltam.

Az ajtón levő csengőt levegővétel nélkül nyomtam meg. Minden másodperc gyengeségembe torkollott. Az ajtó lendületesen nyílt ki és találtuk egymással szembe magunkat.

-Jó napot kívánok ,igazán örülök a találkozásnak Sarah Evans vagyok Conor barátnője.-kezemet nyújtottam felé mert úgy érzem ha nem teszek valamit ebből nem lesz vissza út.