Sυɳʂԋιɳҽ
Sarah Evans
-Kegyetlenül szeretnék változtatni valamit magamon.-a gurulós székemben forogtam egyet majd végül Bethany-re sandítottam.
-Mi tart vissza?-a kezében lévő magazint egyszerűen csak elhajította.
-Az,hogy nem tudom min változtassak.-számszélét kezdtem el rágcsálni és erősen gondolkodtam.
-Vágassuk le a hajadat.-rögtön rákaptam a tekintetemet és próbáltam erősen valami ellent mondást találni de nem volt elég erőm hozzá.
-Legyen.-vissza fordultam az asztalomhoz megnyitottam a naptárat de sajnos a számok úgy álltak ahogyan gondoltam ,két nap és megyünk vissza végzősként.
A gyomrom azonnal liftként funkcionált ha csak arra gondoltam látni fogom. Már két hónapja hallani se hallottam felőle és ez csak jobban elszomorított.
-Sarah!-sikítására felpattantam a levegőt pedig szaggatottan kezdtem el kapkodni.
-Mi a frászt csinálsz?- kezemet a szívemre tettem úgy fájt de nem azért mert megijedtem hanem mert a szerelmem szíve többé nem az enyém.
-Elbambultál és azt mondtam írtam a nővéremnek mert a barátnője fodrász holnap tízre pedig adott időpontot.-a kapcsolatunk Bethany-vel semmit sem változott csak még szorosabb lett ezen a nehéz időszakon végig mellettem állt mindent megpróbált megtenni az én boldogságomért.
-Ez remek köszi.-győzedelmesen adtunk egymásnak egy pacsit és szinte futva tartottunk le a lépcsőről anya palacsintájáért.
-De ne felejtsd el kislány ha ezt a derékig erő hajadat levágom vállig erőre nincs vissza út!-idegesen kopogtattam körmeimet az előttem lévő asztalon.
-Mehet!-végig sem gondoltam csak kimondtam nem akartam még több gonddal tömni a már így is kusza gondolataimat.
Az idő percei hamar követték egymást végig beszélgettünk néha letekintettem a földre ahol a hosszú hajam lábaimnál hullik le egymás után.
-Kész is van készen állsz?-döbbenten nyeltem le a torkomban keletkező gombócot csak is arra összpontosítottam ,hogy nem szúrtam el a kinézetemet.
-Két lány létezik ,akinek a rövid haj gyerekesen áll és akinek totál szexis és nőies te babám erősen a második kategóriába tartozol.-Bet mindig tudja mivel kell megnyugtatni.
Ahogy a tükröt két kezem közé fogtam és megláttam az új stílusomat egyszerűen nem hittem el. Ez a vállig érő haj egyszerűen tökéletesen állt nem voltam soha elszállva magamtól most sem fogok viszont nem is bántottam a külsőmet. Sokkal nőiesebbnek tűntem és a zöld szememet jobban kiemelte szinte úgy éreztem erősebb lettem.
Nem attól mert levágattam a hajamat hanem azért mert William nélkül változtam.
Lehet ő ennek az oka de meg mertem tenni ezzel alá támasztom azt ,hogy nélküle is érek valamit.
-Egyszerűen imádom köszönöm.-hálásan esedeztem most már újdonsült fodrászomnak.
-Igazan nincs mit és innen már csak felfelé!-olyan pozitív kisugárzással rendelkezett amivel piszkosul kevesen.
-Irány fület szuratni!-ijedten össze húztam magamat.
-Erről nem volt szó!-erélyesen szóltam vissza barátnőmnek.
-Nem szóltam volna? De most már mindegy van időpontunk!-visítva ugrándozott ezzel több kiváncsi szempár figyelmét vonzotta ránk.
Végig markoltam a kezét mintha ez a tűfélelmemet csillapítaná. A pokol legmélyebb bugyraiba száműztem volna szeretett barátnőm idióta ötleteit.
-Meg is lennénk.-a tűt a tálcára helyezte majd kérdezte kérek egy kis vizet de én csak nemlegesen ráztam fejemet.
-Belehaltál?-arcom láttán kicsit elkomorodott ,helyes.
Ahogyan viszont a mai nap folyamán ezt is megpillantottam elnyerte tetszésemet ez a helix csoda szép volt egy gyönyörű lánccal össze kötött orvosi fémből készült fülbevalót választottam.
-Csodás első iskolás napot!-elkezdtem fázni ráadásul a nap sugarai is bántották szememet.
-Hagyj szenvedni!-morogtam a párnámba. Feküdtem még is úgy éreztem szédülök már csak attól,hogy egy levegőt fogunk beszívni.
-Hoztam neked ruhákat amiket szeretném ha felvennél!-furcsán ültem fel és próbáltam a darabokat tanulmányozni.
-De csak ha nem kihívó!-mutatóujjiamat fenyegetőzően felnyújtottam.
-Jó,jó csak siess ma valakinek meg kell mutatnunk mit vesztett.
A mosolyom azonnal lehervadt. "Mit vesztett" ízelgettem hosszadalmasan mivel nem az,hogy ő mit vesztett hanem én.
Egy William-et vesztettem el!
-Ne haragudj.-keserű nevetésemtől felfordult a gyomrom.
-Igazán nem tettél semmit ,köszönöm.
Egy kényelmes rövidnadrágot párosított nekem egy kötött anyagú v kivágású pántos toppal. A hajamat kivasaltuk a szemöldökömön átmentem egy színezett géllel a szempilláimat pedig meghosszabbítottam egy kis szájfény végül pedig egy meggyötört arc.
Hiába is próbálkoztam egésznek tűnni a lelkem apró darabjai össze szedetlenül sóvárogtak.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top