Sarah Evans

Kedvetlenül dobtam le kulccsomómat a világos cipős szekrény tetejére.

-Megjöttem!-kiáltottam hangosan válasz reményében.

Egy árva hang sem csendült fel csak is az én halk lépteim válltak hallhatóvá. A nappali kanapéjára dőltem majd önkétlenül fordultam oldalra. Ujjaimat finoman simitottam végig a hűvös bőr felületén.

Az emlékek szüntelenül táncoltak íriszeim előtt.

"Kéz a kézben bábultuk a tévé képernyőét én szinte levegőt sem vettem annyira izgatottan vártam a következő perceket. Közben a szívem egyre gyorsabb tempót vett fel ahogyan William lábaimat az ölébe tette és ujjaival gyengéden simogatta.

-Néhány év után a párok elkezdik gyűlölni egymást. Előre ismerik a másik reakcióit, vagy unják már a manírjait. Azt hiszem, velem pont az ellenkezője lesz. Én akkor tudok beleszeretni valakibe, ha már mindent tudok róla: hogyan választja el a haját, mikor melyik ingét fogja felvenni, milyen történetet fog elmondani az adott szituációban. Akkor tudom majd biztosan, hogy tényleg szeretem.

-Mennyire is igaz ez.-ajkaim közül könnyedén estek ki szavak sokasága.

-Na akkor hogyan választom el a hajamat?-ujjai derekamra tévedtek szorosan átkulcsolta majd minden kérdés nélkül mintha pehely súlyom lenne magával szembe ültetett.

-Sehogy mindig is úgy a legjobb ha én össze borzolom.-ujjbegyeimmel könnyedén össze kócoltam mély barna haját így volt számomra varázslatos. Ahogyan pár tincs szemei közelébe tévedt minden mintha csak egy angyal kétkezi munkája lenne. Szeme fénye maga volt az én életem ,úgy szeretem ezt a fiút mintha a levegőm lenne. A fény a sötétségben a boldogság a szomorúságban az életnek az értelme.

Fülem mögé tűrt egy tincset amire a testem azonnali reakciót adott. Mindenem beleremegett a bőre érintésébe.

Ajkaink szüntelenül próbáltak minden fennmaradó távolságot megszakítani. Nyelveink a kiegészítő szónak új értelmet adtak. Testünkből áradó hő egymást próbálta csillapítani,ahogyan mi is egymás iránt érzett vonzalmunkat.

De ez nem csak egy szikra ez maga a mindent elsöprő tűz. A szerelem mely minden nap csak erősödik.,,

Könnyeim megállíthatlanul folytak minden gátat áttörtek ezzel megadva a végső össze roppanásomat.

Amit minden egyes nap átélek amióta az ő hiányából élek.

William Miller

Újabb hat kiló-méter melyre a testem szinte nem is reagál. Testi fájdalom meggyötört munkája semmi ahhoz a lelki fájdalomhoz képest amit Sarah Evans aggatott rám.

Szaggatott levegővételemet inkább már csak az indulatosság táplálja. A méreg amely elborította az elmém tisztán látását. Eszeveszett módon téptem fel a bejárati ajtót melyet most tokostul szakítanék le a helyéről. De miértelme lenne?

Semmi nem csillapítja azt amit belülről el kell viselnem minden egyes kicseszett nap.

Fekete üveg került kezeim közé melyet csurig töltöttem jég hideg vízzel. Egy huzamba kiittam minden tartalmát majd a pult felületére csaptam. A repedés lassan indult végig törékeny oldalán pont mint a méreg mely tompítja értelmes gondolataimat.

Szorosan kapaszkodtam az asztal szélébe mintha attól félnék emlékek sokasága felborít egyensúlyomból.

"Sötét barna haján mintha a fenyő ezer árnyalata szeretne megvalósulni. Azok a zöld szempárok lesznek egyszer az én végzetem mit meg nem adnék csak is azért,hogy én legyek a célpontjuk. Telt ajkai melyek rózsaszín színében ékeskedett úgy vonzották a tekintetemet ,hogy menten magamévá tenném.

-Gondolnád mennyire gyerekesen festesz?-mosolyom levakaratlanul virított mert ha ez a lány az én látóteremben volt akkor egyszerűen nincs az az Isten ,hogy ne vigyorogjak.

-Mármint úgy érted gyönyörű és elképesztő?-idétlenül forgott a bárszéken közben pedig úgy tündökölt mint a nap sugara.

-Már ne is haragudj de azt hittem rólad beszélünk nem rólam.-tettetett értetlenségem kiült arcomra ezzel elérve azt az összképet amit egy életen keresztül is ha látnék soha nem unnám meg.

Az én gyönyörű Sarah Evans-öm nevetését.

Létező összes porcikám csak úgy itta szavait.

Minden nap egyre jobban tudatosult számomra mennyire vált a mindenemmé ez a lány a szerelmemmé és az életem kincsévé.,,

-Basszus Sarah.-üvöltve kaptam fel azt a bárszéket mely szinte már a törzshelyévé vált.

Könnyed mozdulattal vágtam a parketta felszínére.