Sarah Evans

Sötétkéken virító egyenruharuhámat félve igazítottam meg. Elhúztam szám szélét és így próbáltam meg dűlőre jutni a jövőmmel kapcsolatos kérdőjelekkel.

-Ez a kedvenc látványom!-hátulról szorított magához állát vállamra támasztotta és úgy nézte szüntelenül tükörképemet.

-Nekem is.-mosolyogva simogattam jobb kezét.

-Eltudod te ezt hinni? Komolyan vége a gimis éveknek nincs több idétlen buli elhanyagolt tanulás és a csínytevések hada.-teljes bele éléssel magyaráz de képtelen vagyok megállni,hogy ne szóljak közbe.

-William ugyan! Te most komolyan azt akarod mondani,hogy nem ugyanezeket fogod tenni az egyetemen is?-szemöldökömet válaszra váróan húztam fel.

-Nem mert sokkal durvábbakat!-égbe emelve forgott velem miközben nevetésem torkom szakadtából adta meg magát.

-Tegyél le te hülye erről pedig most meg is feledkezhetsz. Mert nem viccelek meg foglak és kidoblak az egóddal és a gyerekes viselkedéseddel együtt.-fenyegetően mutogattam felé.

-Jól van na szót fogok fogadni anyu.-lebiggyesztette ajkait.-De azért este jutalom jár.-pajzán mosolyát látva ujjaimmal egyet löktem homlokán és inkább jobbnak láttam ha felveszem a fekete magas sarkúm.

Mai napig a legboldogabb lánynak érzem magamat ugyan is a szerelmemmel egy egyetemet fogok végezni. Ráadásul össze fogunk költözni ,amitől nem kicsit félek. Sokan úgy állítják sok kapcsolat zátonyra fut ugyan is nem bírjàk egymás viselkedését eltűrni esetleg egymásra unnak ebbe pedig minden porcikám beleremeg.

-Hé édes tudod jól ha együtt vagyunk baj nem lehet.-jól esően szorította meg biztatás gyanánt ujjaimat.

-Tudom.-pipiskedve magasodtam egy csókért.

-Elképesztő az idő milyen gyorsasággal telik mintha még csak tegnap lett volna ,hogy az a bizonyos társaság ragasztót tett a függönyre és Walsh tanárnőnek oda ragadt a keze majd az egészet leszaggatva rontott az irodámba. Tudjátok ti milyen nehez volt azt leszednem a kezéről és még nehezebb elviselni az indulatos természetét? Na de ne tessék magára venni.-hasunkat fogva nevettünk ugyan is ez a bizonyos emlék mindenkiben színtisztán megmaradt.-Na de tudnék még sorolni mi egymást és arról beszélni rengeteg mindenkiről nem gondoltam volna,hogy sikerül de sikerült és most ezért vagyunk itt egytől egyig büszkék lehettek magatokra!-tapsunk viharával kísértük végig ahogyan letér a színpadról.

-Most pedig hallgassuk meg Sarah Evans búcsúzó beszédét osztálytársaitól, évfolyamtársaitól és tanáraitól.-aranyos titkár néni tipegett le üresen hagyva számomra a színpadot.

Émelyegve léptem fel a lépcső fokain. Szívem a torkomban dobott ugyan is egyre közelebb álltam a beszédem előadásáig.

Nem szerettem volna ezt elvállalni de az osztályom és a barátaim természetükhöz híven ezt is elintézték számomra.

-Hát sziasztok.-megköszörültem torkomat mely a hangviszonyokhoz képest a kelleténél nagyobbra sikeredett. Félénken húztam be nyakamat és folytattam.-Sokat gondolkodtam rajta mit is mondhatnék írtam még beszédeket is mert ennyire ráértem.-Halk nevetések és esetleges szánakozó mosolyokat láttam a többségen.-Tudjátok ez a négy év olyan élményekkel telt el amiket boldogan fogok másokkal megosztani. Nem mondom ,hogy nem tettünk olyanokat amiket nem bántunk meg mert igen is sokszor rossz döntéseket hoztunk de tanultunk belőle és most itt vagyunk. Egyet kell az igazgatóúrral értenem páran tényleg hatalmas meglepetést okoztak. Négy évvel ezelőtt mind félve léptük át a gimi kapuját esetleges régi énünkkel. Ez az idő alatt mind rengeteg változáson estünk át ez pedig csodálatos. Mert ma mindenki egy olyan énjével megy az egyetemre ami itt vált belőle. Szívből kívánom,hogy az álmaitokat elérjétek és emlékekkel teli éveket szerezetek. Ha pedig hibáztok nem baj mert azok tesznek azzá akik most vagyunk. Én emelem rátok!-ballagó kalapom leemeltem fejemről ezt a mozdulat sort pedig egytől egyik mindenki folytatta.

Egyszerre dobtuk fel őket a magasba melyet vakuk és kamerák sora kísérte de sikításunk és feltörekvő boldogságunk ezt teljesen elnyomta.

Integetve futottam William felé és vetettem magamat karjai közé.

Apró puszit nyomtam arcára és néztem ragyogó barna szemeit.

-Biztos lehetsz benne Sarah Evans ,hogy tartalmas egyetemi éveid lesznek velem össze zárva.-derűsen figyeli arcom minden szegletét.

-Már alig várom William Miller!