- Héj Hong, még mindig megtudod szerezni, egy személy teljes aktáját? - kérdezte a menedzser telefonon.
     - Igen, persze! Ki az illető?
     - Lee Kia Ra.
     - Hamar meg lesz!
     - Mindnél előbb, annál busásabb árat fogsz kapni érte.
                  Eközben a kocsiban:
     Kira elnavigálta Jonghyun-t a házukig és  amikor oda értek, csak csöndben kiszállt.
     - Majd este jövök. Kérlek ne feledd, hogy szeretlek! - adott egy csókot Kirának és már el is indult.
Ő integetett még egy darabig, de végül elkezdett egyre beljebb araszolni a házukba. Családja szívéjesen fogadta, hiszen jó ideje nem látták már. Anyukája hosszas kikérdezése után, felment kipakolni a szobájába. A házukban keserű volt a hangulat, ugyanis a kishuga súlyos betegségben szenved, így fájó szívvel vette az irányt a kislány szobájába. Tae Ri tüdejében cisztákat fedeztek fel. Az orvosok pár hónapja végeztek rajta kisebb beavatkozásokat, de sikertelenül, mivel olyan mértékben roncsolódott a tüdeje, hogy csak egy új szerv segíthetne rajta. A várólista elején volt, ami nagy reményt adott a családnak. Kira mikor résnyire kinyitotta az ajtót, látta, hogy Tae Ri alszik.

Nem zavarta, csöndesen kisonpolygott, hogy had pihenjen, de nem telt el pár perc megcsörrent a telefonja.
     - Igen, tessék?
     - Szervusz Kira! Itt Jonghyun menedzsere. Személyesen kellene beszélnünk. Eltudnál most jönni a San Cassiano étterembe? - bár kérdezte, de valójában úgy hangsúlyozta, hogy nem fogad el nemleges választ.
     - Ha nagyon sűrgős el. - érezte a feszültséget, így nem mert ellent mondani, hisz nem akarta Jonghyun-t bajba sodorni.
     - Remek, akkor várlak! - felragyogott a hangja. - A 8-as fülkében leszek. - lerakta a telefont.
Kira nem igazán értette a helyzetet. Fusztrálta, hogy valyon miben sántikálhat a menedzser.

     Összeszedte a táskáját és beállt a buszmegállóba. Két busszal kellett mennie, mire odaért az étterembe. Ahogy besétált egyből odament hozzá egy pincér.
     - Üdvözlöm. Miben segíthetek kisasszony?
     - Jó napot kívánok. A 8-as fülkét keresem.
     - Erre parancsoljon.- mutatott egy hosszú lépcsősorra. - Már vártuk önt.
Amint felért egy üveg ajtóba botlott, ahova bele volt gravírozva a 8-as szám arannyal. A pincér kinyitotta az ajtót előtte. A 8-as fülke az egész felső szintet takarta. Olyan volt, mintha egy külön étterem működött volna itt. A pincérfiú oda kísérte az asztalhoz és kihúzta neki a széket. Kira csak körbe-körbe kapillázott, hogy milyen luxus veszi körül. Mahagóni asztal, kristály csillárok, ezüst evőeszközök. Choi észrevette a lány arcán a  döbbenetet.
     - Ja persze, te nem vagy hozzászokva az ilyesfajta étkezéshez. Ez is szerepet játszik abban, amiről beszélnünk kell. - tartott egy kis szünetet. - Szóval...ha befejezted a nézelődés, akkor rá is térhetünk a lényegre. - hangja rémisztővé vált. - Hagyd el Jonghyun-t. - jelentette ki játszi könnyedséggel, miközben bekapott egy falat bárány húst.
Kira szívverése kihagyot egy pár ütemet és teste megfeszült az idegtől.
     - Tessék? - próbálta még tűrtőztetni magát.
     - Nem vagy hozzá való. Te csak egy csömör vagy Jonghyun életében. Neki egy híres barátnő kell, aki előre viszi a karrierjét, nem pedig egy utcalány. Ez most kulcsfontosságú az életében. - mondta végig monoton hangon.
     - Jonghyun felnőtt férfi. Ő, majd eldönti kivel szeretne lenni. Ezt nem maga dönti el! - emelte fel a hangját, azonban Choi rácsapott az asztalra.
     - Neharagudj. Rosszúl fejeztem ki magam. - elmosolyodott. - Nincs választási jogod. El kell hagynod, vagy máskülönben szörnyű dolgokat fogok tenni. Tudom, hogy te is zenész vagy. Egyetlen szavam derékba vághatja a karrieredet.
     - Ezzel nem tud megrémiszteni. Jonghyun fontosabb, mint a karrierem. - az izmai megfeszültek, mivel felkészült akár az életéért is harcolni.
     - Haj... Te tényleg egy hatalmas nyűg vagy. Hát jó, akkor a beteg húgod fogja megszenvedni, a te ostobadágod. - kortyolt bele a csészéjének tartalmába.
     - Micsoda? - a lélegzetvétele felgyorsult és elkezdte leverni a víz. - Mit akar tenni a húgommal? - hangja megcsuklott, ahogy kimondta ezeket a szavakat.

     - Azt is eltudom intézni, hogy a húgod az utolsó helyre kerüljön a várólistán és esélye se legyen a gyógyulásra.
     - Ezt nem teheti! Ehhez... Ehhez nincs joga! - az üvöltése már sikításba torkollott.
     - Ó, kislány dehogy is nem... És meg is fogom tenni. - kacagott. - Hagyd el!
     - Nem.... Nem.. - kezdett szédelegni és a látása elhomályosodott.
     - Azt mondtam, hagyd el! Nincs más esély, vagy egy fekete autó fog állni a házatok előtt.
A pincér kapta el Kirát. A teste összerogyott. Egyszerűen nem kapott levegőt.
     - Ja még valami... Ez a beszélgetés jobb, ha nem tudódik ki. - biccentett a fejével a pincérnek, hogy vezesse ki.
Ő pedig mosolyogva itta tovább a teáját a bőr karosszékében.

                  5 évvel később:
     A Shinee-nak rendeztek egy partit, mellyel megünnepelték a Platina lemezüket. Az est témája a karaoke volt. Minden sztár meg volt rá hívva, aki számított. A listán szereplő nevek között feltűnt egy nem régiben lett híres hölgy is. Operák főszereplőjeként szerezte hírnevét, most már azonban filmszerepeket és fotózási ajánlatokat is bőven kapott. Európában fedezték fel tehetségét, azonban ma visszatért hazájába, hogy eme partin részt tudjon venni. Az ő művészneve Kyra volt. A buli színhelye egy akkora épület volt, mint egy stadion. Az épület előtt megállt egy limuzin. A fotósok már a fényképezőgép ravaszán tartották az ujjukat várva kit pillanthatnak meg. Kattant a kocsi zárja és kitárult az ajtó. A vakuk fénycsóvája töltötte be az éjszaka sötétségét. Amint belépett a hölgy a terembe, megfagyott a levegő és mindenki szeme az ajtóra szegeződött.
     - Sajnálom, hogy késtem. - mosolygott Kyra önelégülten.