Choi behívatta azonnal Hong-ot az irodájába.
     - Ki kell iktatnuk ezt a lányt. Mindent elveszíthetek, ha itt marad. - rágta a körmét idegességében.
     - Én már neki álltam kutakodni utána. Holnap egy sajtókonferenciára hivatott. Van pár piszkos kis titok, melyet felhasználhatunk ellene.
     - Ez kedvemre való hír! - remény tükröződött szemeiben. - Akkor magára bízom az ügyet, Hong!

       Másnap a sajtókonferencián:

     Kyra magabiztosan sétált fel a pódiumra a mikrofon elé. A sajtó, már türelmetlenül várta, hogy feltegye az első kérdést. Nem is szaporították tovább a szót, Kyra csak ennyit szólt:
     - Feltehetik kérdéseiket.
A sajtó teljesen kifordult emberi mivoltából és neki álltak vadállat módjára lökdösni egymást, hogy előtérbe kerülhessenek. Kyra rámutatott az egyik riporterre.
     - Mégis, hogy érzi magát, hogy egy világ előtt megalázta Hae Ra-t?
     - Én csak énekeltem. Semmi ilyes fajta gondolat nem futott át az elmémen. - mondta sablonosan a betanult szöveget.
     - A nyílvánosságot férrevezetni Kisasszony nagyon csúnya dolog! - kiabált Hong hátulról, majd kilépett a tömegből. - Birtokomban van egy hangformátum, melyben sértegette és megalázta Hae Ra-t. Azt is biztosan tudom állítani, hogy a maga emberei írták ezt a botrányt keltő cikket. - Kyra összeráncolta a szemöldökét a vádló szavak hallatán. - Szóval hölgyem... Milyen ember maga valójában?
Az összes riporter elkezdett írni és hangosan szöszmötölni. Csak úgy süvítettek tollak a papírlapokon. Kyra menedzsere, azonnal felrohant az emelvényre a biztonságiőrökkel együtt és gyorsan elvezették őt a helyszínről.
     - A sajtótájékoztatót befejeztük. Köszönjük a részvételüket. - mondta a menedzser és próbálta Kyrát kimenekíteni, nehogy ezek a hiénák széttépjék.
Az emberek eszeveszettül próbáltak előre tódulni, miközben kiabálták a kérdéseiket. Válaszokat akartak mindenáron.

     Nem sokkal utána, már az egész internet felrobbant és mindenhol a reggeli sajtótájékoztatóról szóló cikket lehetett olvasni. Az állt benne, hogy megmutatkozott Kyra valódi arca és, hogy még sem az a ragyogó csillag, akinek gondolták. Choi ezen húzása miatt sok támogatót vesztett, azonban Kyrának még csak az arca se rebbent, mikor elolvasta a cikket. Akkor viszont megváltozott, mikor meglátta a Choi-tól kapott üzenetet.
     - "A többi, már csak rajtad múlik"
Elmosolyodva válaszolt neki:
     - "Az biztos"
                         Éjszaka:

     Jonghyun napok óta nem tudott aludni. Sorra törtek fel benne a régi emlékek. 

Úgy döntött, hogy nem bír tovább ölbetett kézzel ülni és beszélnie kell Kyrával. Kipréselte magát Hae Ra alól, gyorsan összeszedte magát és elindult Kyra szüleinek házához. Remélte, hogy otthon lesz valaki. A hosszan tartó csöngetés után, Kyra anyukája nyitott ajtót.

     - Sajnálom, hogy zavarom kedves mama, de muszáj lenne beszélnem Kyrával. Megtudná mondani, most hol is lakik? - Myung látta a fiú kétségbeesését. - Nagyon fontos lenne. - sopánkodott tovább Jonghyun, hátha megtudja őt hatni.
     - Azt én is szeretném tudni kedves, de nekünk se árulta el. Mindig ő látogat meg minket. - Jonghyun szája lekonyult és elvesztette az utolsó fénysugarát is, hogy tudjon a lánnyal beszélni. - Sajnálom fiam. - Jonghyun csalódottan kullogott el és már lassan elhagyta az előkertet, amikor Myung még is csak utána szólt. - Várj! - a férfi szemében egy remény szikra csillant meg és vissza trappolt Myung elé. - Ezt nem lenne szabad elárulnom, de a régi telefonszámát, még mindig használja. Ha azon keresed biztosan felfogja venni.
     - Köszönöm. - nyomott egy csókot az idős hölgy arcára örömében. - Nagyon köszönöm. - rohant is a kocsijához.
     - Sok sikert gyermekem! - integetett neki egy utolsót Myung, majd becsukta az ajtót.

     Jonghyun elhajtott egy csendes helyre. Kikereste a mélyen eldugott telefonszámot a pénztálcája legkisebb szegletéből. Gondolkodás nélkül beírta és megnyomta a hívó gombot.
Kyra a teraszon ült a csillagos ég alatt a laptopjával. Már több éve, hogy alig tudja álomra hajtani a fejét, mivel szörnyű rémálmok kínozzák. Észrevette, hogy rezeg a telefonja maga mellett. Jobban megnézte és meglepődve látta ki is keresi. Sokáig tanakodott, hogy fel vegye-e, de végül a szíve azt sugallta, hogy tegye meg, így határozottan beleszólt.
     - Mondjad Kedvesem. - Jonghyun-nak hirtelen elakadt a szava a lány csengő hangját hallva. Nem igazán tudta, mit is mondjon.
     - Csak... válaszokat szeretnék Kia Ra.
     - Most még nincs itt az ideje.
     - Meddig akarsz még kínozni? Nem szenvedtem, már eleget? - kelt ki önmagából a férfi. A fájdalomtól, amit a mellkasában érzett, még egy könnycsepp is kicsordult a szemgödréből.

     - Ha minden rendeződik, megtudod, de addig nem lehet. - kinyomta a telefont, mert tudta, ha tovább beszélnének, nem bírná  tartani magát és akkor az egész kudarcba fulladna, amit kieszelt.
Ekkor már benne is megmozdult valami. Szíve összeszorult, mikor Jonghyun-t sírni hallotta és a jéggé fagyott szívén egy repedés keletkezett.

     Jonghyun az idegtől erőből belevágott a kormányba, mire a kocsi dudája hangosan felnyikkant. Az éjszaka csendjét, csak Jonghyun hangos zokogása törte meg. Hirtelen, azonban  a semmiből két fényszóró vakította el. Hae Ra szállt ki az autóból, aki csak úgy tajtékzott a dühtől, így teljes erejéből bevágta a kocsija ajtaját maga mögött.
     - Mégis mit képzelsz, mit csinálsz itt ilyenkor? - üvöltözött éteri magas hangon. - És ha szagot fog a sajtó? Mindenkit tönkre teszel! Most pedig azonnal velem jössz! - puffogott.
Jonghyun lélektelenül tűrte, ahogy Hae Ra elráncigálja magával, mint egy rongybabát.

                Pár héttel később:

     Békés focimeccset rendeztek a sztárok között, azzal a céllal, hogy beteg gyerekeknek gyűjtsenek adományt. Voltak, akik csak felléptek, de a legtöbben belecsatlakoztak a játékba. A Shinee már a pályán volt csapattársaikkal. Éppen igazgatták a mezeiket.

Ling Hae Ra a kispadon ült és vidáman integetett Jonghyun-nak, ahogy egy jóra való barátnő tenné.

A kamera természetesen pont őket vette, a tökéletes párt. Hae Ra továbbra is játszotta a halálosan szerelmes barátnő szerepét. A focipályára nyíló bejáratból, egyszer csak Kyra lépett elő, talpig foci felszerelésben és beállt az ellenséges csapathoz. A közönség figyelmét igen csak felkeltette, hogy egy lány is játszik a fiúk között. A sajtó kiélezte pennáját és megállás nélkül jegyezte le az eseményeket. Jonghyun hátán a hideg futkosott valahányszor rápillantott Kyrára. Teljesen ledermett akárhányszor, csak a közelébe került a lánynak. Ilyenkor sötét szemei elkezdtek ragyogni és nem tudták meghazudtolni érzéseit. Hae Ra arcára egyből kiült a féltékenység, melyet sok mindenki észrevett.

Így jelent meg másnap a meccsről a cikk:
" Ling Hae Ra úgy tűnik cseppet aggódik helyéért a hírességek világában. Vagy talán, más van a háttérben? Vessenek egy pillantást Jonghyun arcvonásaira, amikor Kyrára pillant. Ez bizony egy szerelmes férfi tekintete emberek. 

Talán Hae Ra nem csak a rajongó táborát féltheti. "

     Choi behívatta a párocskát az irodájába.
     - Támadt egy forradalmi ötletem! - vigyorgott ördögien.