Amint felnézett, Key arca olyan közelről bámulta, hogy egy nagyon apró hézag volt csak közöttük. Zavarában nem tudott a szemébe nézni csak forgatta össze-vissza, közben halvány pir szökött az arcára. Key összeráncolt szemöldöke egyszer csak felugrott, majd a lány mögé lépett határozottan. Lágyan hátra húzta a melkasáról a hosszú barna haját majd egy tűz vörös szalaggal össze fogta lófarokba.
   - Tökéletes! - vigyorog büszkén.

     - Így végre látszanak a megnyerő szemeid.
Kira szívverése felgyorsult és igyekezett kerülni a szemkontaktust. Az egyre forrósodó helyzetet, hirtelen a lány telefonjának csörgése szakította félbe. Erre mindketten észheztértek. Kira elkezdte felturni a táskáját. Természetesen, mint ahogy a legtöbb női táskában szokott lenni, a legalján, a legeldugottabb helyen találta meg.
   - Hmm... Ismeretlen. Egy pillanat. - Key hátra lépett, hogy ne zavarja. - Igen, Tessék!
   - Na kipihented az esti fáradalmakat? - Kira össze ráncolta a szemöldökét az ismerős hang hallatán, de egy kis mosoly is az arcára szökött.
   - Honnan tudod a számom? - kérdezte kicsit felemelt hangon.
   - Amíg aludtál ki lestem a telefonodból. - mondta büszkén, mintha valami hős tettett vitt volna véghez. - Remélem nem unatkozol egyedül.- a hangja ellágyult.
   - Hát nem, velem van Key. - szólt kicsit gúnyosan, mire Jonghyun tekintete hirtelen fagyosra változott.
   - Hol vagytok most? - kérdezte ingerülten.
   - Hát most megyünk ebédelni a Delicious Sea-be.
   - Értem. - Jonghyun lerakta a telefont és elkezdett kiviharozni a stúdióból.
   - Héj, Jonghyun még nem végeztünk! - kiáltott valaki utána.
   - Nem érdekel! Dolgom van, old meg! - förmedt rá.
Be ugrott a Ford Mustang- jába és rá taposott a gázra.
                             Eközben:
   Kira szemöldöke az egekbe szökött és felháborodott, hogy Jonghyun csak így lerakta.

   - Ki volt az?- érdeklődött Key, mint egy kisgyerek.
   - Á nem érdekes... - puffogott. - Inkább menjünk enni, ha lehet.
Beültek az étterembe. Sokat beszélgettek, melyből kiderült, hogy igazán egy hullámhosszon vannak.
   - Ide adnád a kezed? - szólt Key egy szelíd mosollyal.
Kira először megtorpant, de végül szépen óvatosan oda nyújtotta.
   - Áh már látom is. Ez a tenyereden itt az életvonalad. - simította végig a mélyedést. - Úgy látom elég rövid, de csak egyetlen szerelmed lesz, még pedig egy stílusos stylist iránt. - mondta magára utalva egy csábos fehér fogsorú vigyorral.
   - Tényleg tudsz tenyérből olvasni? - kérdezte Kira hitetlenkedve.
   - Nem. Csak kitaláltam, hogy megfoghassam a kezed. - szólt egy szívből jövő harsány kacaj mellett, amire Kira is felnevetett.
Egyszer csak egy hangos fékezésre lettek figyelmesek. Jonghyun rontott be az étterembe. Végig pásztázta a szemét az épület belsején, amikor megakadt a szeme Kirán. Arckifejezése rideg volt és nagy lendülettel oda dübörgött az asztalukhoz. Összeborzolt szemöldökkel mérte fel a helyzetet. Kikapta Kira kezét Key szoritásából.
   - Gyere velem. Most! - szólt rá feszülten.
Kira csak pislogott, nem igazán értette a helyzetet. Jonghyun még egy utolsó dühös pillantást vetett Key-re, majd maga után ráncigálta Kirát a kocsijához.
   - Szállj be!
   - És ha nem akarok? - akadt ki az utasítgatásra.
   - Kérlek.... - megcsuklott a hangja. - Szállj be. - a sírás kerülgette és a hangjából lehetett érezni a fájdalmát.
Kira megértette a helyzet súlyosságát, így eleget tett a kérésnek és beszállt.
Elhajtottak Jonghyun lakásához. Még mielőtt kiszálltak volna a férfi a kormányra támasztotta a fejét.
   - Tetszik neked? - nem tudott a lányra nézni és csak remegett az idegtől.
   - Semmi ilyenről nincs szó. - válaszolt azonnal. - Benyitott a lakásodra és onnantól kezdve, így alakultak a dolgok. - Kira szíve hirtelen össze szorult és csak ki buktak belőle a szavak. - De miért érdekel? Úgy is csak egy játékszer vagyok számodra.! - a szívénél szorította a ruháját és zokogva ordította. Ezután sietve kipattant az autóból. Ő maga se hitte el, hogy ki mondta ezeket a szavakat, mivel fogalma sem volt, hogy ilyen gondolatok nyomják mélyen a lelkét. Jonghyun is kiugrott és becsapta maga mögött az ajtót. Elkapta Kira vállát és maga felé fordította.
   - Az Istenit!... Kira én beléd szerettem! - sírva kiabált torka szakadtából.

- magához húzta a lányt és amennyire csak tudta, szorosan magához kulcsolta. - Alig ismerlek, de nem tudlak elengedni!... - kis szünetet hagyott. - Egyszerüen nem megy! - törtek elő belőle az érzései.

   Hosszasan, mélyen egymás szemébe  néztek. Kira a szíve mélyén úgy érezte, hogy a férfi igazat szólt, de az esze gondolkodásra sarkalta. Nem akarta elhinni, hogy pont ő kell egy sztárnak, egy kis egyetemista lány, akiben semmi érdekes nincs. Amikor Jonghyun látta, hogy a lány még mindig kételkedik, gondolkodás nélkül megcsókolta, hogy bizonyítsa mennyire szereti. Sosem akarta elengedni többé. Az egész teste remegett a férfinak, annyi érzelem tört fel belőle, oly hirtelen. Azonban leparkolt eléjük egy Tesla és szépen lassan fel nyílott az ajtaja. Már csak az ajtó nyikorgása is rosszat sejtetett.