- Ha baja esik, megölöm magát!!! - préselte ki a szavakat a fogai között.
- Hong nyugodj meg! - próbálta észheztéríteni, de a férfi meg se hallotta, csak nyomult előre törhetetlenül.
- Sajnálom barátom. - Park mivel nem bírta tovább tartani a sérülése miatt, egy gyors pontos mozdulattal leütötte. Hong szeme azonnal álomba merült.
- Bocsáss meg. - Park szíve megszakadt a társáért. Még egy jó darabig csak sajnálkozott az ájultan heverő férfit ölelve.

Eközben:

Choi két nap alatt mindent megszervezett, ami az esküvőhöz szükséges. A szertartáshoz kibérelte Seoul-ban az egyik palotát a Gyeongbok-ot.

Nem aprózott el semmit, hiszen ez a lánya esküvője. Úgy döntött, hogy hagyományos szertartást fognak tartani. Az esküvői ruhákat már hónapokkal ezelőtt megvette, amelyek a legfinomabb selyemből készültek. A minták hasonlítottak a régi korok királyainak ruháján ékeskedő motívumokra. Semmiből nem sajnálta a pénzt. A lehető legnagyobb csinnadrattát akarta elérni, hogy az egész világ csak is erről az eseményről beszéljen. Az egész palota bazsarózsákkal volt feldíszítve. Soha senki nem láthatott még ekkora virágözönt, mint ami itt volt. Az evőeszközöknél se adott alább. A házaspárnak arany, míg a vendégeknek ezüst étkészletet terítettek. A színvonal bőven megközelíthette egy királyi esküvőt. Meghívta Korea apraja nagyját. Mindenki ott volt, aki számított.

Hírességekből, politikusokból nem volt hiány. Hétköznapi ember csak is a személyzet lehetett, de velük úgy bántak, mint ha nem is emberek volnának. A menyasszony az esküvő napján igazi hisztérikává vált. Ha egy apró hibát is ejtett valaki, az búcsút mondhatott az állásának, vagy is ez még a jobbik esetek közé tartozott. Hajdíszei aranyból készültek és mindenféle drágakövek ékesítették a gyönyörűen kifaragott ékszereket. Csak a haja megcsinálása több órát vett igénybe, hát még a smink. Végül elkészült az ara teljes pompával.

Jonghyun-t tele nyomták nyugtatóval a reggel, hogy a készülődés zökkenőmentesen tudjon végbe menni. Csoda, hogy idővel annyira kitisztult az elméje, hogy magát még megismerte. Choi szigorú parancsba adta, hogy még nem életbevágóan szükséges, addig maradjon megkötözve, ugyan is ismeri már Jonghyun-t, amikor esélyt lát arra, hogy kiszabaduljon azt ezer százalék, hogy kifogja használni. Próbálták úgy időzíteni, hogy a lehető legkésőbb érjenek oda. Mikor megérkeztek, már nem volt visszaút el kellett vágni Jonghyun béklyóit, de ez előtt be adtak neki még valamit. A szertől elkezdett szédülni és úgy érezte teste teljesen el van ernyedve. Choi emberei kinyitották neki az ajtót és az egyik jó szorosan megmarkolta a kezét és kirántotta az autóból. Ha a férfi nem tartja meg oly erősen, biztosan összeesett volna. Lábai teljesen instabillá váltak.
- Ne aggódj. - szólt gúnyosan. - Elintéztük, hogy én álljak melletted az oltárnál. - mikor észre vette Taemin és Key, hogy Jonghyun megérkezett egyből odarohantak hozzá, hogy köszöntsék. Taemin azonnal a nyakába vetette magát, de mikor a férfi arcára nézett, észre vette, hogy valami nincs rendben. Jonghyun próbált valamit súgni társa fülébe, de hangja nagyon halovány és erőtlen volt.

- Segíts. - nyöszögte ki valahogy magából. Taemin nem igazán értette, hogy mit is mondott, de rossz érzés kerítette hatalmába.
- Jól érzed magad pajtás? - szólalt meg Taemin háta mögül Key.
- Nincs semmi baja. - lépett közbe az őr. - Csak nem tudott egész este aludni az idegességtől. Reggel még a taccsot is kidobta. - tette a szája elé a kezét, mint ha valami nagy titkot árult volna el.
- Ne izgulj barátom! - veregette vállon Key mosolyogva. - Azért nem ilyen szörnyű a házasélet. - poénkodott egyet. - Gyere Taemin! Foglaljuk el a helyünket. - ráncigálta el magával, azonban a fiú nehezen akart elválni barátjától, ugyan is érezte, hogy valami nagyon nem stimmel.

Taemin-t nem hagyta nyugodni az, amit Jonghyun súgott neki. Végül elhatározta, hogy bízik annyira a megérzéseiben, hogy felhívja a rendőrséget. Egyszerűen nem tetszett neki az a fazon, aki Jonghyun-t kísérte. A rendőrparancsnok egyből kivette a kagylót a beosztottja kezéből, mikor meghallotta ki is keresi. Azonnal rájött, mi áll a háttérben. Kénytelen volt, belevonni a tervébe Taemin-t, sőt valójában pont kapóra jött a segítsége, hogy bejuttassa Parkot az oltár közelébe, de ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, mindent el kellett neki mondani az ügy kapcsán. A fiatal fiú szemei kikerekedtek, hogy milyen aljas egy ember a menedzsere. Most már jobban féltette Jonghyun-t mint valaha.
- Tudtam, hogy jól hallottam, hogy azt mondja, segítség. - csattant fel. - Ezt nem tudom elhinni. - túl sok információ volt neki egyszerre, a gyomra és a szíve is nehezen viselte az ilyen fajta izgalmakat. Kellett neki jó pár perc míg, annyira összetudja szedni magát, hogy hallja egyáltalán, mit is kíván tőle a Parancsnok.
- Most figyelj rám nagyon jól. - szólt dörmögő hangján. - Choi nem sejthet semmit, ez a legfontosabb.

Az Esküvő:

A vendégek már tűkön ültek, hogy lássák a menyasszonyt, kivéve Jonghyun-t. Ő azért imádkozott, hogy a lány mindnél később érkezzen. Az emberek egyre türelmetlenebbek voltak és ezt szóvá is tették. Taemin folyamatosan oda-oda pillantgatott Jonghyunra, de nem igazán festett jól. Arcát bár lealapozták, hogy ne látszódjon mennyire rosszul van, de még így is bőven észre lehetett venni halálsápadtságát. A pupillái teljesen ki voltak tágulva a drogoktól. Lábai már kicsit masszívabban álltak a talajon, de még mindig görcsösen kapaszkodott az őrbe.

A férfiak az oltár két felén álltak. A bal oldalt Onew volt a legutolsó, középen Minho, legelöl pedig nem más mint Park mosolygott vakítóan fehér fogsorával. A jobb oldalon Jonghyun állt legközelebb az oltárhoz, őt támogatta közvetlenül az őr, majd Taemin és végül Key zárta a sort.

Egyszer csak felcsendült az ismerős dallam és a közönség izgatottan, azonnal felállt. Taemin és Park tekintete egymásra tévedt, de az ügynök megnyugtatóan bólintott egyet. Szépen komótos léptekkel végül megérkezett a menyasszony, akit természetesen az apja vezetett végig. Egymásba karolva sétáltak a széksorok között, magabiztosan, dagadó mellkassal. Már érezték a siker édeskés izét a szájukban. Őket egyből követte a hat koszorús lány. Az oltárhoz érve Choi adott egy csókot lánya fejének búbjára, majd átadta a kezét Jonghyun-nak egy szúrós pillantás kíséretével. A koszorúslányok kettéváltak és beálltak a férfi párjuk mellé. A zene lassan abbamaradt és a pap elkezdte végezni a szertartást. Jonghyun, ahogy a pap folyamatosan beszélt, egyre jobban érezte a nyaka köré tekeredő hurkot. Az agya egyfolytában azon járt, vajon hogyan is tudna ebből a helyzetből kimászni. Egyszer csak az őr megbökte az oldalát. Jonghyun felkapta a fejét, hogy nem hallotta a kérdést, mire mindenki neki állt gúnyosan köhécselni.
- Felteszem a kérdést még egyszer. - szólt komoran a pap. - Feleségül kívánja-e venni az itt megjelent Ling Hae Ra-t? - Jonghyun kétségbeesetten meredt maga elé, amire mindenki felháborodott.

Ui. : Sziasztok! Lassan közeledünk a történetünk vége felé :(, de még ne aggódjatok lesznek bőven fordulatok a végjátszmában. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvassa a történetem. 😘😘❤️ Nagy örömmel tölt el, hogy írhatom és remélem titeket is!! Köszönöm szépen a kedves szavakat és remélem nem okoztam csalódást neked Chanyeollieparkchan
❤️❤️😘😘