A zene lassan abbamaradt és a pap elkezdte végezni a szertartást. Jonghyun, ahogy a pap folyamatosan beszélt, egyre jobban érezte a nyaka köré tekeredő hurkot. Az agya egyfolytában azon járt vajon, hogy tudna ebből a helyzetből kimászni. Egyszer csak az őr megbökte az oldalát. Jonghyun felkapta a fejét, hogy nem hallotta a kérdést, mire mindenki neki állt gúnyosan köhécselni.
    - Felteszem a kérdést még egyszer. - szólt komoran a pap. - Feleségül kívánja-e venni az itt megjelent Ling Hae Ra-t? - Jonghyun kétségbeesetten meredt maga elé, amire mindenki felháborodott. 

    A tekintete egy pillanatra rá tévedt a vele szemben álló Hae Ra-ra, aki mérgében felfújta az arcát és kicsit olyan hatást keltett, mint egy csaholó kiskutya. 

Le lehetett olvasni a szájáról amint idegesen azt betűzi, hogy IGEN. Jonghyun még mindig tétovázott, próbálta húzni az időt. Bár már nem volt olyan rosszul, még is azt szimulálta, hogy lassan elájul. Az őre azonban elkapta és egy nem kedves pillantást vetett a férfira. A vendégek fel-fel nyikkantak, hogy vajon mi is történhetett, de egyik sem mert közbe avatkozni. Bele súgott valamit a fülébe az őr, amit csak ő hallhatott, de valójában olyan halkra sikeredett, hogy csak a levegő sistergése hagyta el a száját. Jonghyun azonban ki tudta venni a szavait.
 

  - Ha nem kelsz fel most rögtön, a lány meghal. - köpte oda a szavakat hidegen. 
      Jonghyun-t a hideg rázta, hogy egy pillanatra el felejtette azt, hogy Kyra élete is múlhat ezen az esküvőn. A pulzusa felgyorsult, és szíve szorgosan kalapált félelmében. Gondolatai csak a lányon jártak, hogy vajon még is mit művelhetnek vele? Vajon lehet még együtt jövőjük? Láthatja-e még valaha? A közös emlékek a másodpercek tört része alatt villantak át az elméjén. Ekkor még csak két normális ember voltak. Az amikor hallgatta a lány énekét a zeneboltban, ahogy élvezettel ette a mézes sütit morzsás arccal, de a legkedvesebb mind közül az volt, mikor harmadjára találkoztak véletlenül. Akkor már tudta, hogy a sors keze játszik benne. Ahogy látta a lányt az esőben ülni, és ahogy végig csordultak gyönyörű arcán a vízcseppek egyszerűen tudta azt, hogy megakarja őt szerezni és soha többé nem akarja elengedni. Minden vágya az volt, hogy együtt éljék le az életüket. A szívét egyszerre melegség és hideg is átjárta, hisz oly szép volt az-az idő, de a valóság most már rideg. Tudta, ha meg akarja menteni, ez a szép emlék, a közös jövő amiről álmodtak, sosem jöhet el. Azonban most csak is egy valami számított neki, az hogy Kyra éljen.

                        Eközben:

    Kyra-t eközben egy dohos pince szerű helységben tartották fogva. Ami biztos volt, hogy a föld alatt vannak. Mindenhol sötétség honolt, csak egy-egy régi izzó világította be a termet. A plafonról gyökerek lógtak le. Amikor Kyra lassan kinyitotta a szemeit a fejébe éles fájdalom nyilalt át. Hirtelen nem tudta, hogy mi is történt vele, de mikor megpillantotta azt a férfit aki leütötte, minden beugrott neki. Kezeit próbálta megmozdítani, de azokat gondosan össze kötötték a háta mögött egy vaskos kötéllel. A lábait szint úgy. Beleharapott az alsó ajkába, amikor tudatosult benne, hogy innen nem fog tudni egy hamar kiszabadulni. A szék támlájához amin ült, a mellkasa egy lánccal lett rögzítve.
      - Ezek azt hiszik Hulk vagyok? - gondolta magában meglepődötten, hogy ennyire bebiztosították, hogy el ne tudjon szökni.

     Körbe kémlelt a termen, hátha lát valami használhatót. A kijárat egy hatalmas fém ajtón vezetett át, de ahogy a hangokból kiszűrte ott is őrök állnak, legalább kettő. A börtön cellájában is kettő őrre lett figyelmes, de ekkor találkozott azzal a tekintete, aki leütötte őt. Kyra akaratlanul is megrémült.

 A férfi elkezdett felé komótosan lépkedni, ezzel is jelezve, hogy ő a domináns fél. 

    - Hát felébredtél Csipkerózsika? - gúnyolódott egy csábító mosoly kíséretében. Majd leguggolt a lánnyal szembe, hogy jól szemügyre vegye. - Tudod azt tehetek veled amit akarok. - és azzal a lendülettel szájon csókolta a lányt, ezzel is jelezve, hogy teljesen kivan neki szolgáltatva.

    Kyra megilletődve meredt a férfira, de mikor eljutott az agyáig mit is tett vele, beleharapott a férfi szájába. Jajdulva tántorodott el a lánytól és mérgesen letörölte az ajkát, amiből a vére buggyant fel. 
      - Szeretem azt, ha egy lány vad. - kacsintott rá egy perverz mosoly kíséretében. - Azonban ezért büntetés jár szívi. - a mutató ujját jobbra-majd balra ingatta, majd egyszeriben a levegő vérfagyasztóvá vált. 
     - Fiúk! - hívta ide a társait. Azok is bejöttek akik eddig az ajtót őrizték. - Fogjátok le a fejét. - utasította őket, akik azon nyomban teljesítették a rájuk szabott feladatot. Kyra megrémülve próbálta kiszabadítani magát, de a kezek szorosan fogták. Esélye sem volt. A vezető katona egy téglalap alakú vizes kendőt hozott, és azt ráterítette a lány arcára. Az egész fejét befedte, és érezte, hogy a kendő miatt sokkal kevesebb levegő jut a tüdejébe. A szervezete elkezdett reagálni az oxigén vesztésre. Rázkódni kezdett és köhögni, mire a férfi nem, hogy leszedte volna, hanem inkább rárakott még egyet. 
      - Mindnél több réteg kerül rád, annál nehezebben fogsz levegőt kapni. - élvezte, hogy a lány élete az ő kezében van. 

    Kyra torka teljesen összeszorult és az egész teste szenvedett. Kétségbeesetten kapkodott levegőért a szervezet, de az nem jutott el a sejtekhez. A megfulladás határán volt, lassan kezdett minden elhomályosodni előtte, amikor hirtelen egyszer csak lekerült róla a kendő. A teste megkönnyebbülve szívta be az életet adó oxigént.
     - Na térjünk a lényegre. - a mutatóujja és a hüvelykujja közé zárta a lány állát. - Ki tudja még rajtad, kívül mit tett Choi? - a lány csak némán ült tovább. -  Látom nem tanulsz.  - ciccegett  egyet. Ismét a fejére került a rongy, de ezúttal egy kannából öntötte a fejére a vizet. Megint abba hagyta, pont még mielőtt elájult volna. Kyra szédült, a teste rázkódott a hideg víztől, szája teljesen elkékült és fogai össze-össze koccantak.
     - Azt kérdeztem ki tud még az ügyről? - harsogta egyre keményebben, de a lány csak csöndben tűrte reszketve. 

     Egy ideig folytatta ezt a kínzást, de mikor látta, hogy nincs rá hatással, úgy döntött máshoz folyamodik.
      - Hát látom durván szereted. - elővett egy vas rudat aminek a vége egy lapos háromszögben végződött. Bele tette a tűzbe, felizzította majd a lány felé nyújtotta. - Ki tudja még? - kérdezte idegesen.  Kyra rémülten vizslatta az eszközt, hogy még is mit akar vele tenni, de nem telt bele sok idő és megtapasztalta. A férfi belenyomta a lábába az izzó vasat. 
     - Áhh! - sikoltott fel fájdalmában. Még sosem érzett ehhez hasonló kínt és az a szag, ahogy a bőre elégett nem volt annál émelyítőbb. Kyra arcán végig csordult egy könnycsepp is, de szája zárva maradt. Nem engedett neki. A férfi erre annyira begőzölt, hogy addig égette össze-vissza a testét, hogy a fájdalomtól eszméletét vesztette.
     - Ezzel nincs vége madárkám. Innen nem mész ki élve. - kuncogott fel ördögien az ájult test felett és finoman végig simogatta az állánál.

UI.: Sziasztok! Remélem tetszett a rész nektek. Most kezd igazán izgalmassá válni a történet. :) :) Remélem ti is annyira várjátok, hogy mi lesz a következő részben, amennyire én. Köszönöm mindenkinek, aki végig követi velem a történetet. Nagyon hálás vagyok nektek. <3 <3