A férfi neki állt a földön kifeléhúzni Kyrát. Ő erőtlenül csak így szólt, mikor Jonghyun-nal találkozott a tekintetük:
     - Szeretlek.

- de ezután elájult és az ajtó becsukódott mögöttük.
     - Mmm..!!.Mmmm! - könnyezve nyöszörgött Jonghyun.

           Eközben a kórházban:

     Park ügynök rezidensként jelentkezett a kórházba, hogy beépüljön és meg tudja szerezni a hiányzó bizonyítékokat.
     - Hmm.. Szóval a neve Kim Ah Yeon. Kiválóan teljesített az iskolában. Számos kutatásban vett részt segédként. - tartott egy kis szünetet az igazgató.
Folyamatosan cikázott a szeme a papír és Park között.
     - Remek önéletrajza van fiatalember. Csak tudja túlságosan jó. - a hangja hideg lett és éles. - Még is miért az én kórházamba akar jönni, ha mehetne akárhová?

Park érezte a nyaka köré tekeredő hurkot. A férfiról egyből lerít, hogy sok mindent rejtegethet. A hideg futkosott a hátán, még csak a  látványától is. Csak úgy sugárzott belőle a bizalmatlanság. Egyből tudta, hogy vele nagyon vigyáznia kell, mert bármikor leleplezheti. Az Igazgató látta Parkon, hogy nagyon lapít.
     - Tudja fiam! Nem most látok először hamis önéletrajzot. - a tekintete igazán vészjósló volt. - Valja be, miért akart hazudni nekem? - végig figyelte Park összes apró rezzenését, hogy rájöjjön vajon miben sántikálhat.
Park neki állt izzadni az idegességtől, majd zavartan megvakarta a tarkóját.
     - Hupsz.. Azt hiszem most lebuktam. - mosolygott kínosan.

     - Bevallom az igazságot. - szontyolodott el egy picit a kínos csönd után. - Haj.. Valólyában megbuktam az egyetemen. - nyelt egy nagyot. - De nagyon szükségem van egy jó állásra, ugyan is az egyetem miatt rengeteg hitelt vettem fel.. És.. És valahogy vissza kell fizessem vagy mehetek az utcára. - kámpicsorodott el.
Az Igazgató csak szótlanul mérlegelte a történet igaz voltát.
     - Egy semmirekellő voltam világ életembe és most bajban vagyok. - próbált jobban hatni rá. - Kérem uram, adjon egy esélyt! - könyörgött könnyes szemekkel. - Kérem... Bármit megteszek önnek! - csuklott el a hangja.
Az Igazgatónak még csak a szeme se rebbent az összetört fiú láttán. Csak komoran így szólt:
     - Bármit? - húzta fel a szemöldökét.
     - Igen, igen! - mondta nagy hévvel.
     - Ám legyen. Most azonnal kezdesz. Lódulj! - tessékelte ki az irodából.
     - Köszönöm Uram! Köszönöm! - hajolt meg kétszer.
Örömében felugrándozott az iroda előtt.
     - Igen, igen, igen!!! - tört ki belőle.
Mikor észre vette, hogy az összes nővér őt bámulja, kicsit megtorpant.
     - Khöm.. Khöm.. - köszörülte meg a torkát zavartan, majd megigazította az ingjét, beletúrt a hajába és magabiztosan, mint egy kifutón végigsétált a folyósón. Ahogy elment a hölgyek mellett rájuk kacsintott.

     Park pár nap alatt központi személyiség lett a hölgyek körében. Nem volt nehéz neki információkat elcsípni a pletykás nővérektől. Csak egy szép mosolyt rájuk villantott és már csiviteltek is. Az Igazgató, azonban titokban minden mozdulatát figyeltette.
     - Szóval mit gondolsz Ling? Neked is gyanús ez a kölyök? - borzolta össze a szemöldökét.
     - Információkat gyűjt, de semmi érdemlegesről.
     - Ne ítélkezz elhamarkodottan. Lehet neked nem hasznosak, de neki a megoldás kulcsa.
     - De ha veszélyt jelent ránk, miért vetted fel? - értetlengedett.
     - Mert jobb az ellenséget közel tartani, hogy tudjuk mit fog lépni.

                        A recepción:

     Hong lépett be, de természetesen álruhában. Ezúttal egy öregember képében.
     - Jó napot kedveském! Kontroll vizsgálatra jöttem. - mosolygott szelíden.
     - Maga miszter Ho?
     - Igen, igen.
     - Megkaphatnám a beutalóját?
     - Óh hát persze. - kutatta át a táskáját. - Itt is van.
     - Rendben van. Foglaljon helyet kérem a hármas ajtónál,míg nem hallja, hogy szólítják. - szólt Jang Min asszisztens.
     - Köszönöm szépen. - elbattyogott az ülőhelyre.

                   Hármas terem:

     - Ó.. Bassza meg! Rám csipogtak. Sürgős műtétre kell mennem. - morgott Ling doktor.
     - Uram, ha gondolja én innentől átvehetem, ugyan is már csak a rutin vizsgálatra jövők maradtak. Ezt én is eltudom intézni. - vigyorgott Park.
     - Nem bánom. Csinálja! - ezzel a lendülettel kirohant.
Park sorra hívta be az embereket. Valóban megtudta csinálni a vizsgálatokat, ugyan is 2 évig az orvosira járt. Aztán a Parancsnok javasolta neki a rendőri pályát és a szárnyai alá vette. Egyből kiszúrta a tehetségét. Onnantól kezdve forrtak össze társakká.
Utoljára hagyta Hongot.
     - Ho úr, maga következik. - szépen bebattyogott a botjával. - Tessék leülni a székre. - Hong követte az utasításokat. - Szóval tüdőszűrésre jött. - Ajjaj.. Tudja Ho úr, aggasztanak a múltkori értékei. Nem zavarja, hogyha most több vizsgálatot csinálnék megelőzés céljából?
     - Nem Doktor úr. Csinálja amit kell. - vetett rá egy kedves mosolyt.
     - Rendben van! Akkor lássunk is neki. - csapta össze a tenyerét. - Ó kedves Eun Seo, lenne kedves hozni egy kávét magának is meg nekem is? - nézett rá boci szemekkel. Én fizetem! Nyaa!

Eun Seo asszisztens csak vett egy nagy levegőt és heves bólogatásba kezdett. Majd vidám mosollyal kilibbent. Park arca hirtelen komollyá változott.
     - Nincs sok időnk! Itt nincs kamera kifigyeltem. Elbújtatlak a gyógyszeres szekrény mögött. Este megszerezzük a hiányzó bizonyítékot az Igazgató gépéről. A mozgásérzékelőket én kikapcsolom. Maradj itt és egy pisszenést se! - bedugta a szekrény mögé.
A bútor egyik fele a falnak volt tólva a sarokba. A másik oldalán ahol volt egy rés, oda Park egy ugyan olyan színű és magas deszkát ékelt be. Majd benyitott Eun Seo. Park a vizsgáló asztalnak volt dőlve és töltötte ki a szükséges adatokat.
     - Megjöttem Kim doktor!

     - Ó, milyen fürgék voltak ezek a lábak! - kacsintott rá. - És mára végeztünk is. Jössz egy szendvicsre a kávé mellé?
    - Omo! Ez minden álmom! - halkan sipítozott örömében és már is húzta magával.
                         Záráskor:

    Park elbújt a recepciónál és egy kis résen figyelte a pult mögül, ahogy a biztonságiőr bekapcsolja a mozgásérzékelőket. Ezek a szenzorok akkor lesznek élesek, ha már bezárta az ajtót. Látta, hogy a biztonságiőr még nem megy ki, hanem valamiért visszafut.
     - A szerencsém nem hagyott el. - gondolta magában.
Kisompolygott a pult mögül és kinyitotta a modemet. Próbálta inaktiválni, amilyen gyorsan csak tudta, de hallotta közeledni a lépteket. A homloka elkezdett verejtékezni.
     - Ajj.. Gyerünk már! - morgott, mire egyszercsak a zöld lámpa át váltott pirosra. - Igen!!
Becsapta az ajtaját és át ugrott a pult mögé és meg húzta magát. Ahogy a léptek közeledtek, Park szíve is olyan ütemben gyorsult.
     - Maga mit csinál még itt? - hallott egy dörmögően mély hangot a háta mögött.
Park levegője beszorult és a szemei majd kiestek az ijedségtől. Szépen lassan hátra nézett és a biztonságiőr elemlámpájával találta szembe magát.