- Szóval az Igazgató is benne van! - sápadt el Kyra. Egyszer csak hirtelen kopogtattak az ajtón.
     - Itt a rendőrség! Kérem nyissa ki az ajtót!
     - Kyra mit tegyünk? - nézett riadtan a férfi.
     - Biztos rájöttek a kamerák miatt, hogy én okoztam a zűrzavart a kórházban.
     - Nyissák ki! Ez az utolsó felszólítás! - szólt eréjesebben a rendőr.
     - Mindjárt nyitom biztosúr, csak egy pillanat! - szólt nyájasan, és egy gyors mozdulattal Hong felé fordult és elkezdett suttogni. - Ezt a helyzetet az előnyünkre is fordíthatjuk. Gyorsan nyomtasd ki a dokumentumot.

Kyra szépen lassan haladt az ajtó felé, majd kinyitotta.
     - Miért jöttek biztosurak?? - kérdezte döbbenten, mint ha mit sem sejtene.
     - Be kell, hogy kísérjük hölgyem az őrsre a kórházban történt incidens miatt, hogy ki hallgassuk. Kérem fáradjon velünk.

     - Hallja Hong! Be kell menjek a rendőrségre! Kérem hozza a táskám! - Hong vette az utalásokat és gyorsan berakta a dokumentumokat Kyra retiküljébe.
     - Parancsoljon Asszonyom!-nyújtotta át.
     - Jól van, kövessen!
     - Hölgyem, az úr nem jöhet velünk. - állt Hong elé a férfi.
     - Hong a jobb kezem! Ahova én megyek, jön ő is! - Kyra elég erőteljesen szólt vissza, ahhoz, hogy a rendőrök elbizonytalanodjanak.
Hallatszott, hogy valamit sugdolóznak egymás között:
     - Ne csináljunk balhét, azt mondta a parancsnok! - szólt az egyik rendőrnő halkan.
     - Jól van, jöjjenek! - egyeztek bele végül.
              A kihallgató teremben:

     Kyra rezzenéstelenül ült keresztbe tett lábakkal, mint egy kőbástya, amelyen nem lehet rést ütni.

Ki volt neki készítve egy pohár víz, de ő hozzá sem nyúlt csak a körmeit nézegette. Hosszabb várakozás után, belépett egy nyomozó a szobába.
     - Jó napot kívánok, Hölgyem! - köszönt illedelmesen.

     - Viszont kívánom! - szólt Kyra lágyan, még is fenyegetően.
     - Hogy tetszik lenni?? - szólt csábosan.
     - Fiatalúr! - mosolygott gúnyosan. - Kérem ne húzza az időmet! Magával úgy sem fogok beszélni. - hagyott egy kis szünetet, majd a szoba egyik oldalát kezdte el fixírozni. - Tudom, hogy ott figyel az üvegfal mögött parancsnok! Szóval igazán lejöhetne! - szólt erőteljesen.
     - Hölgyem, kérem nyugodjon le. - szólt nyájasan. - Velem kell beszélnie.
     - Azt mondtam, csak is a parancsnokkal beszélek! - tiltakozott továbbra is, miközben megmarkolta a táskájában lévő dokumentumot. Egy kis idő múlva kinyílt az ajtó és belépett a parancsnok szép komótosan.
     - Kimehet Park ügynök! - szólalt meg dörmögő hangon.

     - Értettem uram! - ki húzta magát, fejével biccentett egyet és elhagyta a helyiséget.

     Az egész jelleméből sütött a feszes, határozott magatartás. Kész vezető alkat. Összekulcsolta a kezét az asztalon, szája elé tette és szemeivel súlykolta Kyrát.
     - Kedvesem! - tartott egy kis hatásszünetet. - Még is mi a fenét képzelt?.. Azt hiszi, csak mert sztár lett, maga bármit megúszhat? - szólt rekedtesen fennhangon.
     - Elmondom miért tettem, ha kikapcsolja az összes kamerát ebben a helységben. Nem tudhatjuk kiben bízhatunk... még itt se. - a tekintete nem tűrt ellent mondást.
A parancsnok egy ideig vakargatta a bajszát, de végül eleget tett a kérésnek.
     - No! - hőkölt fel. - Mondja!
     - Bizonyítékot kerestem arra, hogy a húgomat meggyilkolták.
     - Kyra! - förmedt rá kicsit sem barátságosan. - Már öt éve is mondtam, hogy felejtse el ezt az összeesküvést! - csapott az asztalra.
     - És milyen rosszul tette! Csak most az a különbség mint öt éve, hogy van bizonyítékom. - teremtette le.
A férfi a jobb szemöldökét magasra húzta és csak morgott valamit a bajsza alatt. Bár kívülről maga a megtestesült nyugidság, de valójában belül fűtötte a kíváncsiság.
     - Ha jóvá akarja tenni, hogy a múltban nem hitt nekem, akkor olvassa el ezt és segítsen nekem meg fejteni mi is történt valójában. - szólt diadalomittasan.
     - Oh hó!! - megjelentek a ráncai a homlokán. Eszébe jutott, hogy mi történ 5 éve.
                          A múlt:

     - Kérem uram! Choi menedzser megölte a húgom! Megfenyegetett, hogy megöli és véghez is vitte! Kérem, higgyen nekem!! - ragadta meg a parancsnok karját a rendőrség folyósóján. Szemei tiszta vörösek voltak a sok sírástól. Ajkai olyanok voltak, mint egy kiszáradt folyó medre. Azonban a parancsnok egyből kirántotta a kezét Kira szorításából. Megfordult és azzal a lendülettel rá akart ordítani, de megtorpant mikor megládta milyen állapotban van.

Mint jó nyomozó azt is leszűrte, hogy a rengeteg horzsolás a lány térdén, a sok  könyörgés közben lévő térdepléstől van, hisz most is egyből levágódott a földre és törékeny teste csak úgy csattant a kőpadlón. Ettől a látványtól a parancsnok szíve is meg enyhült, így lehajolt hozzá és így szólt:
     - Kezdj új életet! Felejtsd el ezt az őrült elméletet és légy boldog gyermekem. - a hangja olyan lágy volt és finom, mint egy nyári fuvallat.
     - Kérem uram! Hisz maga édesapám jó barátja volt, még élt! Könyörgöm derítse ki mi történt! - zokogott keservesen, de hiába könyörgött neki, ugyan is a parancsnok hátat fordított és bemenet az irodájába.
                        A jelen:

     A parancsnok szépen lassan magához húzta a papírokat és neki állt olvasni. Az arckifejezése egyértelmű volt. Kiült a döbbenet az arcára. Belenézett Kyra szemébe, amelyben felpislákolt a remény.
     - Most már hiszek neked! - hangjában lehetett érezni, hogy mennyire sajnálja amit tett. - Neki állok a nyomozásnak, de viszont addig maradj nyugton és ne csinálj semmit! - utasította. - Senki nem tudhatja meg, hogy miről beszéltünk ma itt. A gyanút is el kell oszlatnunk, hogy utánuk nyomozunk.
     - Parancsnok van egy ötletem, kérem hallgassa meg.
     - No mond hát. - ezek után már tutta, hogy mégegyszer nem követheti el azt a hibát, hogy nem hallgatja meg, így csak hádradölt és számításba vette, amiket felhoz.

                 30 perccel később:

     - Hálló! Itt Choi!
- Choi menedzser, Hong vagyok. Nagy bajban vagyok! Ide kell jönnie értem a rendőrségre és le kell tennie az óvadékot! - zihált közben, hogy hitelesnek tűnjön a színjátéka.
     - Hogy mi van!? Még is mi a jó büdös franc történt?? - forrt az agyvize.
     - Csak akkor tudom elmondani, ha ideért! Kérem, siessen!

     Húsz perccel később Choi berobogott a rendőrségre.

     - Jó napot! Hong Jun Wo- ért szeretném lerakni az óvadékot! - mérgelődött.

Ui: Sziasztok! :) Csináltam egy meglepetést Dorinda1999 nek mert ő nagyon nagy rajongója a BTS-nek így az ifjú nyomozó karakterét Park-ot Jimin alakítja. :) Remélem örülsz neki!! :)
A másik fontos részlet, amely lehet nem mindenkinek világos, hogy Hong ugyan az mint a történet elején szereplő Jun! Remélem tetszett a rész :) Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetem!! <3