A Párbaj

     - Egy szerencséd van, hogy a lányomnak te kellesz, más különben már rég megöltelek volna. - olyan hévvel mondta, hogy szinte már látni lehetett a lehelletét.
Jonghyun csak vigyorgott tovább a férfi kirohanásán, mire az annyira dühös lett, hogy arcon köpte.
     - Holnap találkozunk te pöcs! - reagált rá Jonghyun.
Choi-t már annyira szétfeszítette az ideg, hogy kedve szerint most azonnal megfolytaná, de inkább csak kiviharzott a lakásból. Jonghyun még vigyorgott egy sort, de amint az őrére nézett annak ökle már el is érte a tarkóját. Jonghyun szemeit újra elnyelte a sötétség és a tudatlanság.

                    A kórházban:

      Park és Hong megrohamozta az Igazgató irodáját, azonban egy olyan problémába ütköztek, amivel nem számoltak. Az ajtót egy külön biztonsági rendszer működtette.
     - Aj... Ezt nem hiszem el! - rúgott bele az ajtóba Park mérgében. - Mond, hogy ki tudod nyitni.
     - Majd mindjárt meglátjuk. - kihúzott egy laptopot a hátizsákjából azután pedig egy vezetékkel össze kötötte az ajtó elektronikai rendszerével.
Eltelt már jó pár perc, de Hong ujjai csak villámként ugrándoztak az egyik billentyűről a másikra.
     - Mi lesz Hong? Kifogunk futni az időből! - türelmetlenkedett.
     - Ne idegelj már Park. - horrkant fel.
     - Haj.. Pfff. - fújta el a szemébe hulló hajtincseket.
Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy abba maradt Hong ujjainak kattogása.
     - Na mi a here van? - kiváncsiskodott.
     - Park.. - oda fordította felé a gépet. - Bejutottam. - mosolyodott el.

     - Omo, omo! - rohant oda, hogy ő is lássa. - Akkor mire vársz? Nyisd már ki! - vágta válba.
Pötyögött egy keveset Hong, mire egyszercsak kattant a zár.
     - Áh, mennyei hang. - élvezkedett egy pillanatig Park. - Na nyomás. Te menj a gépéhez ott keress bizonyítékokat én meg átnézem a papírokat. - osztotta ki a parancsot.

  Eközben az Igazgató otthonában:

     Az Igazgató észre vette, hogy a laptopja neki állt villogni és sípolni. Azonnal odarohant és felnyitotta. A tekintete elsápadt az ijedségtől.
     - Betörtek a rendszerembe.. Az a kis..szarcsimbók!
- előkapta a telefonját és azonnal tárcsázta Ling doktort. Hosszas kicsengés után rekettes hangon beleszólt.
     - Mi történt, hogy hajnalok hajnalán hívsz? - zsörtölődött.
     - Betörtek az irodámba.. Azonnal gyere oda én is mindjárt ott leszek. - levágta a telefont.
     - Ling még megrökönyödve állt ott egy darabig.
     - A picsába! - káromkodta el magát mérgében. De aztán felkapta a kabátját, a kulcsait és indult amilyen gyorsan csak tudott.

                      A kórházban:

     - Lassan világosodni fog Hong. Mond azt, hogy te találtál valamit.. - esett kétségbe.
     - Még semmit.. - Harapta meg az alsó ajkát. - Ez a fasz jól elrejtett mindent.
     - Lassan abba marad a kórházi zárlat.. Nincs több ilyen alkalom.
     - Akkor inkább keresd tovább..
Egyszer csak zajt hallottak a bejárat felől. Mind a ketten megrezzentek és a hang felé pillantottak.
     - Hong te keresd tovább. Én meg megnézem mi volt ez. - feltűrte a nadrágszárát és elővette a bokájához erősített pisztolyát.
Nesztelenül elindult felderíteni a terepet.

     Nem sokra rá felfedezte a hang forrását a bejárat közelében. Az Igazgató és Ling doktor közeledett az irodához vezető úton pisztollyal a kezükben. Egy fal mögött gugolt és onnan kémlelete őket. Park mikor indult volna feléjük, hogy a hátuk mögé kerüljön, egyszercsak valami hideget érzett a halántékánál.
     - Ha kedves az életed, most eldobod azt a fegyvert. - szólt egy rekedtes mély hang a háta mögül.
Park jobbra majd balra lesett, hát ha valamit fel tud használni a környezetéből.
     - Azt mondtam dobd el vagy golyót röpítek a fejedbe! - üvöltött rá.
Park szépen kimérten letette a fegyverét.
     - Állj fel! Kezeket a tarkóhoz! - Park így tett, majd a férfival szembe fordult.
Amit megfigyelt Park, hogy olyan negyven és negyvenöt éves körüli lehet a férfi. Az alkatából azt lehetne leszűrni, hogy egy katona, vagy az lehetett egykor. Nagyon határozott a és fegyelmezett. Park egyből tudta, hogy egy nagyon veszélyes ellenfél.

     - Hát elkaptalak egérke. - szólt önelégült vigyorral a képén.
Azonban ezt a pillanatnyi leeresztést Park kihasználta és egy ügyes mozdulattal kiverte a férfi kezéből a pisztolyt. Utána pedig habozás nélkül hasba rúgta, de a férfi megragadta a lábát így Park hasra esett. Viszont ezt a helyzetet is az előnyére kovácsolta és abban a pillanatban kigáncsolta. A férfi a hátára zuhant, azonban azzal a lendülettel vissza is lökte magát a földről és elkapta Park lábát. Teljes erejével a falnak repítette. A férfi nem állt meg egy pillanatra se. Már rohant a fiú felé. Park viszont csinált egy capoeira mozdulatot és ezzel a férfit hátrébb taszította magától. Ezután farkas szemet néztek egymással, hogy vajon melyikőjük fog előbb lépni. Park egy pillanatra oda nézett a fegyverére és abban a minutumban a férfi izomból nekirohant és ütésekkel sorozta. Park védekezés képpen a feje elé tartotta a karjait, de még így is betalált egy-kettő. A szemöldöke felszakadt és elkezdett belőle ömleni a vér. Amikor a férfi lassulni és fáradni kezdett az ütések közben, ő sem hagyta ezt szótlanul. Mikor egy újabb ütést akart rá mérni, Park megragadta a kezét és egy gyors, erős fogással kifordította annak vállát. Felkiáltott fájdalmában és a kezeivel a vállához kapott. A tekintete még haragosabb lett mint eddig volt és hirtelen minden előzmény nélkül megfejelte Parkot, aki elveszítette az egyensúly érzékét és a földre zuhant. Az orra is elkezdett vérezni. Úgy érezte forog vele a világ. A látása ugyan még homályos volt, de fokozatosan tisztult. Ekkor észre vette, hogy a férfi a fegyveréért nyúl és már lő is. Annyi reakciója még pont volt, hogy arrébb ugorjon, de a golyó így is a vállába fúródott. Egyből oda tapasztotta a kezét a sebre, hogy próbálja a vérzést csillapítani, de a férfi újja ismét a ravaszon pihent. Park előtt lepergett az egész élete. Éreszte, hogy a vég küszöbén áll. Tudta ha a férfi meghúzza a ravaszt, az elől nem fog tudni kitérni. Park becsukta a szemét úgy várta a halált.

A szeméből kicsordult egy könnycsepp, és akkor megtörtént. Elhangzott a pisztoly dörrenő hangja.

Ui: Sziasztok. Mivel elértem a 21.részhez kicsit hosszabbat írtam ennek örömére. Remélem mindenki tetszését elnyeri. Tudom gonosz vagyok, hogy itt hagyom abba. Bocsáss meg Dorinda1999 😣😣 hogy húzom az idegeidet, hogy mi fog történni Jiminnel. Azért remélem felcsigáztam ezzel a résszel mindenkit. 😊😊

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top