Jonghyun még sürgött-forgott  egy darabig, majd hirtelen ki kiabált a fürdőből:
   - Kész a víz! - jött ki hatalmas vigyorral.
Beletúrt a szekrényébe, majd elővett egy pár cuccot.
   - Tessék! - nyújtotta oda neki. - Itt van törölköző és száraz ruha. Persze női méret nincs. - szemében egy huncut kis fény csillant fel.
Kira nem mert semmit csinálni.
   - Csak nem félsz? Menjek veled fürdeni? - kacsintott egyet.
Kira egy nagyot körözött a szemeivel.
   - Chö! - összeráncolt szemöldökkel kirántotta Jonghyun kezéből a holmikat és bezárkózott a fürdőbe.

   Még egy darabig hezitált, hogy beszálljon-e a kádba, de végül rászánta magát. Mikor végzett felvette a kapott ruhákat. Ahogy Jonghyun is megemlítette, a póló lógott rajta és a nadrágban sem igazán feszengett. Amikor kinyitotta az ajtót, Jonghyun egy szál alsónadrágban ült az ágyon egy törölközővel a nyakában és éppen a telefonját nézegette.

Kira villám gyorsan elfordította a fejét, mivel kigúvadtak a szemei. Mereven állt egyhelyben piros pozsgás arccal.
   - Add csak ide! - elvette a lánytól a vizes ruhákat. - Még jó, hogy fehér pólót adtam rád. - önelégült mosollyal elkezdte szépen lefelé ereszteni a tekintetét a lány mellkasára. Kira reflexből oda akart csapni Jonghyun felsőtestére, de ő megállította és a másik kezével finoman a lány derekához nyúlt és maga felé noszogatta, míg nem simultak egymásnak. Kedvesen végig simított az arcán és gyengéden megcsókolta.

A lágy puszi lassacskán átváltott egy vadabb és forróbb csókká. Jonghyun keze szépen apránként lejjebb vándorolt Kira lábához, felkapta és befektette az ágyba. A lány nyakát izzó csókjaival árasztotta el és szépen lassan, csak kódorgott egyre lejjebb és lejjebb. Eközben megvált a felesleges ruha daraboktól. Gyengéden végig cirógatta Kira lábát. Mikor közelebb kerültek egymáshoz belekapaszkodott Jonghyun izmos széles hátába. Egyből a testük szinkronba került és megismerték a másik összes porcikáját. Szívük rohamosan gyorsult. Az élvezetek hangjai töltötték be a teret. Testük felhevült és a végletekig kiélvezték egymás társaságát. Egymáshoz bújva aludtak el a fáradságtól.

       Kira szépen lassan elkezdte kinyitogatni a szemeit és észrevette azt, hogy Jonghyun nincs mellette. A helyén egy ruha kupac állt, rajta egy cetlivel.
      "Be kellett menjek a stúdióba. Addig is érezd nyugodtan otthon magad. Este jövök, kérlek várj meg.
                         UI: Köszönöm az estét! :P"

Amikor elolvasta szemei megbotránkoztak és közelebbről is megnézte a papírfecnit. Mosolyogva megforgatta a szemeit és elvigyorodott. Még egy utolsó pillantást vetett a cédulára és bele rakta a pénztálcájába, hogy örökké nála lehessen és emlékeztesse erre a csodálatos napra. Gondolta elmegy lefürdeni az este forró hangulata után. Csöndben feküdt a kádba és csak az éjszaka eseményein tudott járni az agya. Arca nem csak a meleg víztől volt kivirulva. Azonban egyszer csak minden előzmény nélkül benyitott hozzá Key.
   - Jonghyun kérdezni akarok valamit. - oda fordította a fejét és meglepődve látta, hogy, aki ott van, az nem Jonghyun.

   Kira felsikított mire Key is megijedt és ahogy zavarában megcsúszott beesett Kira mellé a kádba. A lány gyorsan kipattant és magára borított egy törölközőt.
Azután kifutott a fürdőből. Key is elkezdte törölgetni magát és nagy nehezen kivánszorgott a kádból. Kira bezárkózott a WC-be. Key oda állt az ajtóhoz, majd bekopogott és így szólt:
   - Elnézését kérem hölgyem! Csak nem számítottam arra, hogy nem Jonghyun lesz itt. - sütötte le szemeit vörös arccal.
Egyszer csak kattant a zár és Kira kitárta az ajtót.
   - Kopogni attól még lehet. - nézett rá mérgesen.
Key idegességében kínosan elkezdett nevetni és vakargatta a feje búbját.
   - De semmi gond. Kérlek inkább csak felejtsük el. - szólt Kira kényelmetlenül.
   - Ezt nem igazán lehet elfelejteni. - pirult el és pillanatra megcsuklott a hangja.

     - De Jonghyuntól félek. Szóval tőlem nem tudja meg senki.- tartotta fel a hüvelykujját mosolyogva.
Kira ezután gyors elfutott egy csomó törölközőért és neki állt törölgetni Key-t, aki még mindig csurom víz volt.
   - Köszönöm. - mosolygott csábítóan.
   - Csinálok forró teát nehogy megfázz. - kiszaladt a konyhába.

   Amíg Kira ott sertepertélt, Key kivett Jonghyun ruhái közül párat. Ezután elkezdtek teázni a konyhába.
   - Hogy hívnak? - jutott eszébe Key-nek, hogy még csak a nevét se tudja.
   - Kira.
   - Mit csinálsz itt Jonghyun lakásában?
Erre Kira kiköpte a teát.

   - Ő... én csak le késtem az utolsó vonatomat, megáztam és, hogy ne fázzak meg Jonghyun elhozott. - hadarta kínjában.
   - Igen? - kérdezte Key huncut mosollyal. - Értem. - végig mérte a lányt tetőtől talpig. - Ezt a ruhát Jonghyun vette?
   - Haa? - lepődött meg a kérdésen. - Hát ő.... Igen. - nyőgte ki.
   - Látszik. Sürgősen keresünk valami neked valót. - ragadta meg Kira kezét és húzta maga után.
A lány megilletődve követte a fiút. Key betekintést engedett kedvenc boltjába. Tüsténkedve kereste a megfelelő darabokat. Kiválasztott neki egy gyönyörű fodros vörös ruhát. Egy hozzá illő piros magas sarkú cipőt. Rá rakta a hozzá való ékszereket is.
   - Na így végre úgy nézel ki  mint egy szuper sztár, nem pedig úgy, mint egy arisztokrata.
Erre Kira lehajtott fejjel kuncogott. Amint felnézett, Key arca olyan közelről bámulta, hogy egy nagyon apró hézag volt csak közöttük. Kirának zavarában kitágult a pupillája  és teljesen karmazsin színűvé vált az egész feje.