Annyi reakciója még pont volt, hogy arrébb ugorjon, de a golyó így is a vállába fúródott. Egyből oda tapasztotta a kezét a sebre, hogy próbálja a vérzést csillapítani, de a férfi újja ismét a ravaszon pihent. Park előtt lepergett az egész élete. Éreszte, hogy a vég küszöbén áll. Tudta ha a férfi meghúzza a ravaszt, az elől nem fog tudni kitérni. Park becsukta a szemét úgy várta a halált.

A szeméből kicsordult egy könnycsepp, és akkor megtörtént. Elhangzott a pisztoly dörrenő hangja.
Azonban Park másodpercekkel később sem érezte a fájdalmat, így a szemhélya villám gyorsan felpattant, hogy lássa mi történt. A pillantása az előtte fekvő férfi holttestére meredt. Majd felkapta a fejét, hogy még is ki tehette ezt. Szívéről egy hatalmas kő esett le, mikor Hongot fedezte fel a távolból. Ő aggódva mérte fel barátja állapotát. Látta, hogy a válla nagyon vérzik és tudta, hogy sűrgősen el kell látni. A lehető leggyorsabban próbálta csökkenteni a kettőjük közötti távolságot. Mikor oda ért lerakta maga mellé a fegyverét és közelebb hajolt. Megfogta Park azon kezét, ami a sebén pihent és erősebben rányomta.
     - Ááá! - jajdult fel. - Ma nem kértem szadomazót Hong! - társa csak forgatta a szemeit.
     - Inkább hallgass. Mindenki életét megkönnyítenéd vele. - közben letépett az inge aljából egy darabot. A seb fölött elkötözte, hogy elszorítsa az ereket, ezzel megállítsa a vérzést, majd bekötötte a sebet is.
     - Meg maradsz. - finoman vállon veregette, mire Park felciccegett a fájdalomtól.
     - Ezt tuti direkt csináltad te szadista! - duzzogott. Hong csak szélesen mosolygott.
Azonban a veszélynek még koránt sem volt vége. Az idilli pillanatot felváltotta újra a borzongás szele, mikor megszólalt egy ismerős hang Hong háta mögül.
     - Távolodj el a kis patkánytól! - az Igazgató és Ling doktor is pisztolyt szegezett rá. Nem nagyon volt más választása, mint teljesíteni a követelést. Fel állt és arrébb lépett 6 lépést majd szembe fordult velük. Park szeme ide-oda cikázott, hogy mi tévő legyen.
     - Hong?? - lepődött meg mind a kettő. - Szóval elárultál minket. - csikorgatta a fogait mérgében az Igazgató.

     - Attól még, hogy segítesz a zsaruknak, ugyan olyan bűnös maradsz a kislány halálában. - mosolyodott el gúnyosan.
     - Te pedig kis vakarcs tudtam, hogy sántikálsz valamiben, de arra nem számítottam, hogy egy ilyen ember szegődik melléd. - intézte a szavakat Park felé. - Remélem jól össze barátkoztatok. - hangja ördögivé vált. - Mert akkor ez most mind a kettőtöknek fájni fog. - rakta rá az ujját a ravaszra. - Ezt a legjobb emberemért kapod.
A fegyver elsült, de Park utolsó erejével elugrott és ellökte a férfi kezét, így a golyó kikerülte Hongot és a falba csapódott. Park felkapta Hong fegyverét amivel a kezdetek óta szemezett és egy golyót repített az Igazgató homlokának közepébe. A férfi azonnal holtan rogyott össze. Ling doktort a történtek úgy megrázták, hogy úgy remegett mint egy kocsonya. Azonnal kapott az alkalmon és behúzta a nyúl cipőt, hogy mentse magát. Teljes erejéből a kijárat felé rohant. Hong utána akart szaladni, hogy elkapja, de Park megragadta a csuklójánál fogva.
     - Mit csinálsz? Így elmenekül!! - háborodott fel.
     - Nem... Nem fog. - vigyorgott önelégülten.

Ling doktor mire kiért a kórház kapui közt, az épületet körbe vették a rendőrautók.
     - Dobja el a pisztolyt! - az összes rendőr fegyvert szegezett rá.
Ling doktor ijedtében elejtette.
     - Tarkóra a kezét! - csendült fel a parancsnok dörmögő mély hangja.

A doktort megbilincselték, majd betuszkolták egy járőr kocsiba. Ekkor lépett ki az ajtón Hong és Park. Hong megilletődött a látottakon.
     - Te erősítést hívtál!? Még is mikor és hogyan? - Park kihúzott a zsebéből egy csipogót.
     - Hát ezzel. - nyújtotta át. - Már azt hitted egyedül hagynálak egy pszichopatával? - kacsintot rá.
Hong csak vigyorogva a fejét rázta.
     - Talán mondanod kéne valamit. - tette keresztbe a karját maga előtt.
Hong csak értetlenkedve felhúzta a szemöldökét.
     - Lent van a slicced te gyökér! - nevette elmagát.
     - Talán inkább azt, hogy köszönöm Park. Te vagy a hősöm. - játszotta el mint ha egy lány mondaná. - Örök hálám.

     - Én úgy emlékszem, hogy kvittek vagyunk. - pillantott rá szarkasztikusan.
     - Hogy mi? - háborodott fel. - Nem nem nem nem. Ez nem úgy volt.
     - Jajj hagyd már. - megfogta és megölelte.
Park is viszonozta a gesztust. Mikor lefelé nézett látta, hogy tényleg lent van a slicce.
     - Bazeg! Tényleg lent van. - gyors felhúzta zavarában.
A Parancsnok azonban pont ebben a pillanatban ért oda. Kérdően vizslatta az eseményeket. Park azonnal elpirult a kínos helyzet révén.
Hong viszont nem bírta vissza tartani a nevetését így az egyből kitört belőle.

     - Khöm, khöm! - köszörülte meg a torkát a parancsnok. - Uraim a legfontosabb most a bizonyíték. Sikerült megtalálniuk? - csillant fel a remény a szemében.
Park kérdően nézett Hongra. A parancsnok tekintete is a férfira vándorolt. Hong arca felderült.
     - Na ná, hogy megszereztem! - nyújtotta át a pendrive-ot. - Tudom csodálatos vagyok! - poénkodott.

Park örömében Hong nyakába ugrott és nem tudta, hogy kifejezni a háláját. Úgy rázkódott a teste az örömében, mint egy kiskutyának. A parancsnok is ki fújta a bentartott levegőt. Dicsérően meg veregette a két férfi vállát, majd egy enyhe büszke vagyok rátok mosolyt intézett feléjük.

A rendőr sereg ünneplésbe tört ki a hallottak alapján. Egymást ölelgették, ugráltak, valakik még el is pityeredtek.
     - Most sietnünk kell. El kell kapnunk Choi-t! - szorította ökölbe a kezét. - Mondanom kell valamit Hong, aminek nem fogsz örülni. - hajtotta le a fejét.
A férfi csak értetlengedett vajon miről is lehet szó.
     - Gyertek szálljatok be a kocsiba.
Mikor már mentek egy jó 10 perce bele kezdett mondandójába.
     - Kyrát elrabolta Choi. - bökte ki végül bánatos szemekkel.
     - Hogy mi? - Hong teste remegni kezdett a haragtól. Pupillái össze szűkültek, majd elkezdtek megtelni könnyel. Behunyta gyorsan őket miközben a fogait csikorgatta. Az öklét már úgy szorította, hogy körmei lassan már belemélyedtek a húsába.
     - Azt ígérte, hogy megvédi!! - üvöltött torka szakadtából.
Neki akart ugrani a parancsnoknak, de Park lefogta. Hong eszeveszettül próbált kitörni a szorításból, de Park masszívan tartotta.
     - Ha baja esik, megölöm magát!!! - préselte ki a szavakat a fogai között.
     - Hong nyugodj meg! - próbálta észheztéríteni, de a férfi meg se hallotta, csak nyomult előre törhetetlenül.
     - Sajnálom barátom. - Park mivel nem bírta tovább tartani a sérülése miatt, egy gyors pontos mozdulattal leütötte. Hong szeme azonnal álomba merült.
     - Bocsáss meg. - Park szíve megszakadt a társáért. Még egy jó darabig csak sajnálkozott az ájultan heverő férfit ölelve.

Ui. : Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyi ember olvassa a történetem, ez nagyon nagy örömmel tölt el! 😘😘😁
Remélem boldogok vagytok: Chanyeollieparkchan és Dorinda1999 hogy Park ügynök túl élte ❤️❤️😘