Mióta megtudtam, hogy Kira terhes, 1 hónap telt el. Nem beszéltem a barátnőmmel már 1 hónapja. Borzasztóan hiányzik. Még Jack sem tudja feldobni a napjaimat. Ellököm mindig magamtól és azon kattog az agyam, hogy, hogy tehette ezt Kira. Hogy lehetett ennyire felelőtlen?
Most is éppen az ágyamon fekszem és gondolkozok, még a Jet black heart sem tud lekötni, pedig az mindig megnyugvást hozott.

-Kopp-kopp- hallottam meg egy hangot az ajtóm mögül. Nagy nehezen kibotorkáltam a kényelmes helyemről, majd Daniellel találtam magam szembe.

-Danielm Te...Te meg mit keresel itt?- makogtam.

-Most lett elegem ebből- kulcsolta az ujjait az enyémre, majd lehúzott a lépcsőn. Kézen fogva sétáltunk el a házukig, ami boldogsággal töltött el. Egyszerre lehetett volna velem madarat fogatni és éreztem magam rossznak, mert nem helyes, hogy barátom van és egy másik fiúval sétálgatok kézen fogva.

-Bella... Most szépen bemész oda és megbeszélitek ezt egymással, mert komolyan mondom, hogy rossz rátok nézni- áltunk meg Kira ajtaja előtt.

-Igazad van- fúrtam tekintetemet tengerkék szemeibe-köszönöm- mosolyogtamm

Bekapogtam, semmi. Még egyszer bekopogtam, mire meghallottam a hangját.

-Menj el Daniel- szipogott. Kinyitottam az ajtót, majd ránéztem a barátnőmre. Borzalmasan nézett ki. Leginkább meglepettség sugárzott az arcáról.

-Bella!- szólalt meg ő először.

-Kira! Most csitt és halgassd meg, amit mondok - a barátnőm csak bólintott- Nehogy azt hidd, hogy megbocsájtottam neked. De- emeltem fel az ujjamat- nem foglak itt hagyni a legnagyobb szarban. Szükséged van rám és nekem is rád. Bárhogy döntesz én támogatni foglak, még akkor is, ha a rossz utat választod. Végig veled maradok és fogom a kezedet és ha kell éjfélkor is átjövök és beszélhetünk- ekkor láttam, hogy könnyesek lettek a szemei, majd az enyémek is -Mindig számíthatsz rám- öleltük meg egymást zokogva.

-Igazából Bella.  Már döntöttem- törölgette a szemeit.

-És?- minden ideg megfeszült bennem.  Csak remélni tudom, hogy megtartja a kicsit.

-Megtartom- mosolygott büszkén. Belőlem feltört egy sikoly, majd újra útnak indultak a könnyeim.

-Annyira örülök nekim

-Csajok- lépett be Daniel. Egy pillanatra elfeledkezdtem magamról és a nyakába ugrottam. Meglepődött, de viszonozta. Aztán Kira is csatlakozott- elmondanátok, hogy minek örültök ennyire?- mosolygott

-Daniel! Unokatestvéred lesz- újságolta el Kira. Daniel csak felkapta a lányt a levegőbe, majd megpördítette.
Kb még 2 órát ott lehettem náluk, mindenféle baba neveken gondolkoztunk. Daniel legjobb névötlete volt a : Dönper...
Mikor már kellőképpen kibeszéltük az elmúlt idő eseményeit, eszembe jutott egy fontos személy.Úgy gondoltam, hogy ideje lenne lelépnem.
Elköszöntem, majd mikor kiértem a járdára felhívtam Jacket.

-Bella! Minden oké?- kérdezte aggódva.

-Jack...Találkozzunk!Hiányzol!- vallottam be.

-10 perc és ott vagyok- ezzel letette.
Kb énis annyi idő múlva értem haza, pont összefutottam a kapuban vele.

-Szia- túrtam bele sötétbarna hajába, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

-Szia- mosolygott bele a csókunkban.

-Sok dolgot elszalasztoztunk ebbe az 1 hónapba- kacsintottam, majd berántottam az ajtón.