Bonyodalom

-Kira! Te láttad ezt?- kérdeztem.

-Nem... nem mertem ránézni. Mi az?- kezdte idegességében a körmét rágcsálni.

-Én ezt nem bírom!- ültem le egyet sóhajtva a földre.

-Mondd már!- szólt rám Kira.

-Terhes vagy bazdki- kiabáltam egyet.

-Cshh Bella!- tette az ujját a számhoz.

-Te hallottad, hogy mit mondok? - kérdeztem idegesen vissza.

-Igen, csak valószínű, hogy sokkot kaptam és még nem tudom felfogni a helyzet súlyosságát- hadarta el egy levegővel.

-Most mi lesz Kira? Ha?

-Elvetetem- mondta komoran.

-Ezt most nem mondhatod komolyan- hitetlenkedtem.

-Szerinted meg kéne tartanom? Bella! A fenébe is. 17 éves vagyok. Még tanulok és nincs kedvem elbaszni az egész életemet egy gyerek miatt- kezdett el kiabálni ő is.

-Tudod erre azelőtt kellett volna gondolnod, mielőtt lefeküdtél volna Troyal óvszer nélkül- álltam fel, majd kimentem az ajtón.
Nem bírtam tovább. Sírva fakadtam. Nem tudom, hogy miért. Talán, mert együtt tudok érezni Kirával. Borzalmas hibát követett el, de az még borzalmasabb, ha egy élő, lélegző emberi életet önszántából elvetetne...
Az az ő kisbabája... A saját vére, erre ő meg akarja ölni? Ha már hibázott, vállalja a tettei következményét.

Egész nap nem álltam szóba senkivel. Még Jackel sem. A sírás szélén voltam. Majd valahogyan kimagyarázom magam.

-Szia Bella- lépett oda hozzám Daniel. Ez a fiú még mindig olyan érzelmeket vált ki belőlem, amiket nem kellene. Főleg, hogy mindkettőnk párkapcsolatban él- mi van?  Már nem is szólsz hozzám?- kérdezte.

-Daniel- sóhajtottam.Ez volt az első szó, amit reggel óta kimondtam- nagyon ki vagyok akadva- homályosult el a látásom a könnyeimtől.

-Miért.?- nézett rám aggódva. El akartam mondani, aztán eszembe jutott, hogy ezt nem tőlem kéne megtudnia.

-Csak annyit mondok, hogyha hazaérez beszélgess el Kirával- nyúltam a fiú kezéhez, majd megszorítottam és elmentem.

*Daniel szemszöge*

Mi van? Miért kéne elbeszélgetnem Kirával? Nem értem Bellát.

-Szia- mentem be Kira szobájába.A húgom az ágyába feküdt és zokogott -Jesszus Kira! Mi a baj?- szaladtam hozzá, majd megöleltem jó szorosan-ccshh- símogattam a hátát. Mikor már jobbat lett rákérdeztem- elmondod, hogy miért sírsz?

-Daniel! Utálni fogsz!- szipogott

-Dehogy foglak utálni- miért utálnálak? Ez egyre furább és furább. Mi van ezekkel a csajokkal ember?

-Hatalmas hibát követtem el- mondta. Megilyedtem.

-Miféle hibát? - kérdeztem. Nem jött válasz. Kb 2 perc csend után végre megszólalt.

-Anyuka leszek.Vagyis... Jelen pillanatban az vagyok. De elvetetem- kezdett újra bele a sírásba. Ideges lettem.

-Mégis mi a francot képzeltél Kira? Nem védekeztetek?- kiabáltam.

-Látod? Mondtam, hogy utálni fogsz. Még énis utálom saját magamat!- borult vissza az ágyra.

-Nem! Ha utálnálak nem lennék kiakadva.  Addig örülj ameddig kiabálok veled- semmi válasz- figyelj... Kira. Ez nagyon nagy felelőtlenség volt tőled- mondtam halkan- hatalmasat csalódtam benned- vallottam be. Erre ő mégjobban el kezdett sírni-De... én itt vagyok. És mindenben támogatlak majd téged. És lehet, hogy Bella is ideges most, de tudom, hogy ő is melletted áll- mondtam, mire a hugom hatalmas szemeivel rámnézett.

-Bella gyűlöl, mert el akarok venni egy életet.

-Dehogyis gyűlöl- simítottam meg az arcát - csak nem érzi helyesnek azt, amit teszel.

-De meg kell értenie, hogy én még nem állok készen erre. Elrontja az egész életemet.

-Kira- sóhajtottam- előre kellett volna gondolkoznod. De most csak gondolj bele. Képes lennél azzal a tudattal együtt élni, hogy elvetted valaki életét? A saját gyermeked életét?

-De ő még nem érez semmit.

-Te azt honnan tudod?

-Miért? Az fáj neki?

-Fáj neki- adtam egy puszit a homlokára, majd kimentem.
Ezt a döntést egyedül kell meghoznia.
Csakis ő döntheti el.

Leültem a fotelembe, majd felhívtam Bellát.

-Szia- szóltam bele

-Helo- szólt bele egy idegen hang. Gondolom Jack.

-Bella ott van?- kérdeztem.

-Elment valahova. Nálam hagyta a mobilját.

-Basszus.

-Daniel. Nem tudod, hogy mi a baja? Ma egész nap nem szólt hozzám.nGondoltam, hogy neked talán elmondta.

-Miért mondta volna el?

-Mert szeret téged- hát. Melegség járta át a testemet. Még Jackson, a barátja is tudja, hogy Bella még mindig szeret.

-Jack... Ezt beszéld meg vele. Ha szeretné akkor elmondja. De megmondanád neki, hogy kerestem?

-Persze.
Letettük.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni.  Nincs semmi programom estére, ugyanis szakítottam Camival. Nem bírtam már elviselni. De leginkább azért, mert megőrülök Belláért.

Zuhanyzás közben végig Kirán gondolkoztam. Vajon, hogy dönt?
Én a helyében megtartanám. De azt is megértem, hogy miért akarja elvetetni.
Akár, hogy is lesz. Támogatni fogom a húgomat. Remélem a helyes döntést hozza meg.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top