Nagyon praktikus házat vettek. Mondhatni az álomotthonukat. Nem volt nagy, de minden elfért benne. A kapun belépve, egy udvar fogadta őket, a házat pedig fák vették körbe. Egy pavilon foglalt helyet a terasszal szemben, ahonnan a bejárati ajtó nyílt. A pavilontól pár méterre helyet kapott egy tó, ami gazdag volt a különböző növényekben. A férfinak így lehetősége nyílt maga nevelgetni a bájitalokhoz szükséges vízi növényeket. Nagy vágya volt, hogy a legtöbb hozzávalót saját maga termessze, így biztosan tudta, hogy kiváló alapanyagokkal dolgozhat.
A teraszon két fotel és egy asztal volt, már látták is maguk előtt ahogyan esténként itt olvasnak a legnagyobb békében. A házba belépve egy közlekedő fogadta őket, ahol a cipőt, kabátot levéve mehetnek tovább a nappaliba, ahol az általuk választott kanapé és fotelek voltak. Hermione mugli származására tekintettel egy komód és rajta egy tv is helyet kapott. A kandalló most nem égett, hiszen nem volt hideg, de tudták, hogy karácsonykor e mellé fogják a fát felállítani. Ebből nyílt az ebédlő, egy pult választotta el a két teret egymástól, amihez tartozott 4 db bárszék. Az ebédlőben 6 személyes ebédlőasztal és 6 db szék várta a megvendégelni kívánt személyeket. Innen egy lépés volt a konyha, ami nem volt nagy, de 2-3 ember kényelmesen elfért benne. A nappaliból még két rövidke folyosó is vezetett, az egyikről egy fürdőszoba nyílt, amiben egy kád, egy zuhanyzó, wc és kézmosó, felette pedig egy tükör állt. A másik folyosóról 3 szoba nyílt. Egy hálószoba és kettő másik. A hálószobában a közepén állt egy baldachinos ágy, a fal mellé pedig gardróbszekrényt tettek, amiben mindkettejük ruhái elférnek. A két szoba közül egyelőre dolgozószobának rendezték be az egyiket, a másik azoknak a dolgoknak lett az otthona, amiknek még nem találták meg a helyét. A dolgozószobát úgy rendezték be, hogy egy íróasztal és a könyvekkel roskadásig rakott polcok elférjenek. A pince, ó a pince... az labor lett. Piton kedvenc magán lakosztálya. Az úgy lett berendezve, ahogyan a férfi akarta, Hermione még a közelébe sem ment, tiszteletben tartotta a beköltözésnél, hogy a férfi szentélye lesz ez a helyiség.
Imádták ezt a házat, hiszen mindkettejük akarata érvényesült, és az összkép fantasztikus lett, teljes összhangban tervezgették és építgették a közös otthonukat.

Egy hónap kellett hozzá, hogy teljesen berendezkedjenek, Perselus megnyissa az üzletét és minden a helyére kerüljön. Nyár közepe volt, élvezték az udvart, hogy csak ketten vannak a természetben és ehhez ki sem kell mozdulniuk otthonról. Hermione elkezdett házias lenni, minden másnap főzött, hetente kétszer mosott. Minden nap, miután Perselus elment dolgozni összepakolt, hiszen hamar kiderült a férfiról, hogy az a gondossága és precízsége, amit a bájitalok elkészítése során végez, a pennáival, a ruháival és a koszos tányérjaival nem annyira van úgy.
A lány nagyon élvezte ezt a szerepet, hetente egyszer takarított mindent megcsinált, az idejéből ki is telt, hiszen egész nap otthon volt. Rendezgette a sziklakertet, új virágokat ültetett, az ablakokba is tett néhányat. Néha elment az üzletbe, ami húsz perces sétára volt tőlük, ilyenkor mindig csodálattal figyelte a férfit, már nyoma sem volt a régi Pitonnak. A vásárlókkal kedves volt, türelmes, pedig egy-kettő igazán feladta volna a leckét még neki is. Azt látta szerelmén, hogy azt csinálja, amit szeret. Hamar híre is ment a városban az új boltnak, így akadt vásárló bőven, nem kellett aggódniuk. Az emberek nem féltek tőle, bár sokuk nem is ismerte, akit pedig megismertek nagyon szimpatikus benyomást keltett magáról. A nap végén a férfi hazaért, vacsoráztak, néha a kanapén összekucorodva, de leginkább kihasználták a ház adottságait, így az asztalnál megbeszélték hogyan telt a napjuk. Hermione szeptembertől varázsjogot fog hallgatni, amit már nagyon-nagyon várt. A tanulást mindig nagyon szerette, nem is esett nehezére soha. A RAVASZ vizsgák előtt nem igazán tudta eldönteni, hogy milyen területen is szeretne elhelyezkedni, így a férfi tanácsát kikérve, egyetértettek abban, hogy hasznos tagja szeretne lenni a társadalomnak, a kommunikációja kifogástalan, szabálykövető -néha már-már kényszeresen is-, és feneke is van megtanulni bármit. Így jutottak el a varázsjogig, amire a lánynak felcsillant a szeme. Ezzel a későbbiekben eltud helyezkedni a Mágiaügyi Minisztériumban, vagy magánpraxist is nyithat, mint ügyvéd. Sok lehetőség állt előttük, kinyílt számukra a világ.

A nyár hamar eltelt, szinte észre sem vették, az idő csak repült, talán akkor állt meg egy pillanatra, amikor együtt töltötték az időt, a legnagyobb szenvedéllyel, legyen szó a lepedő gyűrésről, vagy a veszekedésekről. Mindketten változtak, de a habitusuk nem.
*
-Perselus! Nem láttad a kardigánomat?
-Nem a gardróbban van?
-Nem! Már néztem, ide készítettem ki a fotelre! De most nincs itt!-a helyzet kaotikus volt.

Hermione az első iskolai napjára sietett, már késésben volt, ettől feszültebb lett a kelleténél. 7-re kellett volna beérnie az iskolába, Piton pedig csak 9-kor nyitott. A férfinak átfutott az agyán, hogyha minden reggel ilyen feszültséggel fog indulni, megszökik.

-Megvan!-kiáltotta Hermione a fürdőszobából. Gyorsan magára öltötte, majd nyomott egy puszit a férfi szájára és hangos ajtócsapódással jelezte, hogy már el is tűnt a helyszínről. A Bájitalmester azzal a mozdulattal a hasára fordult és aludt tovább.

Mikor a lány odaért az iskolához, az épületbe beérve azon kapta magát, hogy a szája tátva maradt. Hatalmas terek, mindenhol izgatott és nyüzsgő emberek. Már most imádta, de aggódni kezdett, hogy egy ilyen hatalmas épületben (nagyobb volt, mint a Roxfort) hogyan fogja megtalálni az előadó termeket. Az ide-oda szaladgáló emberek között megpillantott egy lányt, akinek az arcán ugyanolyan kétségbeesést látott, mint amilyet a saját arcán érzett. Hosszú fekete haja volt, gyönyörű kék szemei, a boszorkány nem is értette, hogyan lehet ilyen különleges kombinációt örökölni. Odalépett hozzá, megszólította.

-Szia! Hermione Granger vagyok.-nagy széles mosolyt húzott a szájára. -A B 2.1 előadó termet keresem. Hatalmas ez az épület, 10 perc múlva kezdődik az első előadásom és nem szeretnék elkésni. Esetleg tudsz segíteni?
-Szia! Léna Malinovszkij vagyok. Az a Hermione Granger vagy?-kérdezte a lány inkább kíváncsian, mintsem áhítattal.
-Igen.-bólintott a lány, de még mindig a segítségre várt.
-Értem. Ezen a lépcsőn felmész -mutatott a tőlük balra lévő hosszú lépcsőre-, majd elfordulsz jobbra, ott egyenesen, át az üvegfolyosón, majd jobbra ismét és annak a folyosónak a végén lesz. Siess, mert már csak 8 perced van, de jó helyre már ne számíts!-mosolygott a lány.
-Köszönöm szépen, Léna!-a lány miközben ezt mondta, már el is indult és az arcán a megkönnyebbülés és a koncentráció fura egyvelege látszódott.

Mikor beért a terembe, amit segítséggel könnyen megtalált azzal kellett szembesülnie, hogy tele van az egész terem. Az utolsó előtti sor legutolsó széke volt szabad, amihez 15 varázslónak kellett felállnia, hogy oda bejusson. A vörös rózsa elbújhatott volna az ő arcszíne mellett, annyira zavarban volt, miközben préselődött a sorok között. -Lénának igaza volt. Ez nem egy jó hely. Legközelebb sokkal hamarabb kell érkeznem, de a többi órára is!-jegyezte meg magában.

Perselus egy órával később felkelt, majd elkészült. Szerette a reggeleket. Semmi siettség, semmi kapkodás. Felkel, elvégzi a dolgát, lezuhanyzik, felöltözik, ha a zuhany nem nyúlik hosszúra akkor megreggelizik és indulhat a nap. Ez egyfajta szeánsz az életében, amióta összeköltöztek. Viszont ez a reggel egy kicsit más volt. A lány nem ült vele szemben reggelinél, nem csinált reggelit, nem sertepertélt ott, a legnagyobb harmóniában. Viszont kapkodott, rohant, feszült volt. Ez egy picit rá is átragadt és átfutott az agyán, hogy lehet minden hétköznap reggel így fog kezdődni. Erre a gondolatra összerándult a szemöldöke.

Beért a boltba és körülnézett. Büszke volt magára, már 2 hónapja vezette ezt a kis Bájitalboltot, ami csak az övé. Gyorsan híre ment a nyitásnak, így rengeteg megrendelése és vevője van. 9-től 3-ig van nyitva a bolt. 3-tól 6-ig pedig készíti a bájitalokat, krémeket, kenőcsöket. Az utóbbi pár hétben azon gondolkozott, hogy fel kellene vennie valakit, aki eladóként dolgozik neki. A főzést soha nem adná át senkinek, viszont, ha lenne egy alkalmazottja, aki átvállalja az eladó szerepet, sokkal több ideje maradna a bájitalokra, és sokkal többet tudna gyártani. Feltudná venni a fonalat a kereslettel.

Délután, mikor Hermione hazaért, fáradtan esett be az ajtón. Szét sem nézett, csak ment. Levetette magát a nappaliban a kanapéra, majd elnyúlt. Izgatottan várta a szeretett férfit, hiszen annyi mondanivalója volt. Még csak 4 órát ütött az óra, nem akarta szerelmét zavarni munka közben, a várakozás alatt pedig elaludt.

Arra ébredt, hogy egy kéz simítja meg az arcát. Nem esett jól neki, szépeket álmodott és mély álom volt. A kéz tulajdonosa mellette ült a kanapén és nem adta fel a reakció hiány miatt sem. Még egyszer megsimította és még egyszer. A torkán, csak egy "Hagyd már abba!" nyöszörgés jött ki.

-Hát jó! Akkor görnyedj tovább, én megyek lefekszem az ágyunkba.-sóhajtott a kéz tulaja és felállt. Ekkor kapott utána az álmos lány.

-Ne! Megyek én is. Annyi mindent szeretnék elmesélni!

-Gondoltam!-mosolyodott el Perselus, majd felkapta a lányt és bevitte a hálószobába.