Hermione fülébe beleültették a bogarat, azzal kapcsolatban, hogy miután vége a tanévnek hivatalosan is, mit is fognak csinálni... Ott van a továbbtanulás lehetősége, ami nagyon vonzó volt számára. Mindenképpen szeretett volna továbbtanulni, de volt egy 'bökkenő': Perselus Piton. Nem Perselus Piton, mint Bájitalmester és a Roxfort rettegett professzora, hanem Perselus Piton, mint a szerelme, szeretője és már-már társa. Szeretett volna vele élni, vele lenni. Mellette ébredni és hozzá hazamenni. Ha elmegy tanulni, akkor erre nem lenne lehetősége. Ha nem megy tanulni, akkor is... a férfi professzor, itt kell élnie a kastélyban. Mégsem költözhet ide hozzá! Nem gondolta egy percig sem, hogy a férfi feladná az állását. De ha jobban belegondolt, nem volt annyira esélytelen. A világ egyik legjobb Bájitalmestere volt, rengeteg lehetőség állt előtte, akár saját üzletet is nyithatna, és kialakíthatna egy vállalkozást. Vagy elmehetne olyan egyetemre tanítani, ahová nem kell beköltözni, hanem minden nap bejárna, mint a mugliknál.

A férfi annak idején azért vállalta el ezt az állást, mert Dumbledore rákényszerítette. Tudták mindketten, hogy sehová sem vennék fel, és Voldemort halálfalójaként, Doumbledore kémeként nem tudott volna normális kapcsolatokat, normális életet kialakítani, így ez volt akkoriban a legkézenfekvőbb megoldás, hogy itt kezdett tanítani, hiszen így tökéletesen tudta hozni a háborúban betöltött szerepét.

Ha esetleg összeköltöznének a kastély falain kívül, ő is tudna továbbtanulni anélkül, hogy egy napig is nélkülöznie kellene a férfit. Többféle remek megoldás is a rendelkezésükre áll, attól függően, hogy a férfi hogy gondolja, mibe menne bele és hogyan tudnak egymáshoz alkalmazkodni.

Este, a takarodó után már úton volt a hűvös, dohos pincébe. Furcsa szag lengte be a folyosókat, de mégis... valahogy imádta ezt a szagot, a magáénak érezte, és vonzódott hozzá. Mint nagyon sok ember, ő is személyekhez, élményekhez kötötte a szagokat.

Az ajtó előtt megállva, bekopogott, és csak arra a pillanatra várt, hogy kinyíljon az ajtó, és szeretett professzora karjaiba vethesse magát. Egész nap vágyta a férfit, csak erre az estére várt. Tudta, hogy nagyon sok mindent meg kellene beszélniük, de most félretolta ezeket a gondolatokat, csak az erős kezek szorításában akart lenni.

Nem kellett sokat várnia a kopogás után, a férfi erős sziluettje megjelent az ajtóban, majd félreállva kezével jelezte, lépjen beljebb. A lány belépett, s mihelyst becsukódott az ajtó, és a Bájitalmester felé fordult, szinte a nyakába ugrott. Szorosan ölelte, és a világ legjobb érzése járta át, amikor megérezte az erős karokat maga köré fonódni. Percekig csak néma csendben ölelték egymást, egyre jobban szorítva a másikat. Ebben minden benne volt, ez volt a végső, végleges kibékülésük, ahová nem kellettek szavak, üres semmitmondó ígéretek, vallomások. Ezzel kifejezték összetartozásukat, egymáshoz való ragaszkodásukat, szeretetüket, és szerelmüket.

Perselus kicsit elhúzódott, majd kezeit, amik eddig a lányt tartották, most az arcára helyezte, s úgy húzta magához, hogy megcsókolhassa. Percekig forrtak össze csókokban. Még sosem voltak ennyire izgató, szédítő csókok, mint amik most csattantak el köztük. Nem volt követelőző, sürgető, inkább lassú, kíváncsi, felfedező. Mindketten érezni akarták a másik minden apró milliméterét. Olyan vágy keletkezett a testükben, amit már nagyon rég éreztek, s az összhang, ami köztük volt, felért mindennel.

Hermione mosolygott bele először a hosszú percekig tartó csókokba, s a Professzor is követte példáját. Csukott szemmel, homlokukat összeérintve álltak pár másodpercig, mígnem Hermione ráemelte mogyoróbarna szemeit.

-Szeretlek.-suttogta bele a hűvös pince levegőjébe. Hiába volt már majdnem nyár, mégis hűvös volt a pincében, de egy pillanatig sem fázott, inkább kellemesnek mondhatta. A férfi nem felelt, csak megfogta párja kezét, majd a hálószoba felé vezette. Innen nem volt visszaút, nem voltak rájuk váró terhes megbeszélések, vagy egyáltalán semmilyen terhek.

A hálószobába érve, Hermione finoman jelezte a férfinak, hogy üljön le az ágyra, aki értette a célzást, s lassan kezét a lány derekára csúsztatta. Kezei onnan elkezdtek lefelé kalandozni, majd a farmerja gombjait kioldva, cipzárját lehúzva, lassan lesimította róla a nadrágot, majd egy csókot lehelt az előtte álló karcsú testre. Hermione egyik kezével megtámaszkodott a férfi széles vállain, majd kilépett a ruhából. Közben megvárta, míg a fekete szempár rá szegeződik, és saját magáról húzta le a felsőjét. Ahogyan ott állt a férfi előtt egy koromfekete, csipkés fehérnemű szettben, és látta a férfi tekintetét, olyan érzés kerítette hatalmába, amit nem tudott megfogalmazni. Egyrészről hatalmat érzett a férfi felett, másrészről pedig csak nagyon-nagyon szerette és minden vágyát teljesíteni akarta.

Kioldotta a melltartókapcsát, majd lassan lehúzta válláról a pántokat. Nem voltak nagy mellei, de a férfi imádta, tudta jól. Már nyoma sem volt annak a szégyellős kislánynak, aki eleinte volt. Akkoriban szinte összegubózott volna legszívesebben, most pedig büszkén állt ott, s még ki is húzta magát, hogy partnere jobban megcsodálhassa őt. A Professzor lehúzta róla a fekete csipke tangát is, így teljesen meztelenre vetkőztetve a Griffendélest. Nem fázott, de ahogyan a férfi végighúzta melleitől lefelé a kezét, egészen a combjáig, megborzongott. Libabőrös lett, mellbimbói megkeményedtek. Ekkor ismét elkapott egy olyan pillantást, amiért odáig volt: látta a másikon, hogy Ó, igen!, teljesen odáig van érte.

A férfi ismét átkarolta, fejét a melleibe temette,és sóhajtott egy nagyot. Hogy ez a vágyfokozás miatt volt-e, vagy magában, csendesen hálát adott az égnek, amiért megkapta őt, azt nem tudta, de mindkettő eshetőség nagyon tetszett neki.

Miután elengedte, lehajolt hozzá, megcsókolta, s közben finoman nyomást gyakorolt rá, ezzel is jelezve, hogy dőljön el az ágyon. Nem kapott visszautasítást, így már szinte a férfin feküdt. Megszakította a csókot, majd a nyakát vette célba, miközben a Professzoron lévő ing gombjait gombolta ki. Mire elért az utolsóhoz is, nyelvével már a férfi felsőtestét fedezte fel, egészen a hasáig. Hol apró csókokkal hintette, hol a fogával harapdálta, hol a nyelvével barangolta be a feszes bőrt. Egyre lejjebb haladva, egyre hangosabb hangokat hallatott Perselus, s egyre sűrűbben vette a levegőt. Az eddig teljesen normális levegővétel, átváltozott valamiféle kéjes, néha gyorsabb ütemű sóhajtozásba, nyögdécselésbe.

Mikor a nadrágjától és alsónadrágjától is megszabadultak, férfiassága jelezte, hogy szinte fájdalmasan vágyja a lányt. Hermione ránézett, majd egy mosollyal nyugtázta a látottakat. Nem egy egyszerű, sima mosollyal; egy kacér, kirívó mosollyal. Száját beharapta, majd a férfi felé hajolt, hogy adjon neki még egy csókot. Rövidke pillanat volt ez, mert szinte rögtön vissza is csúszott az ágy végébe, hogy boldoggá tegye szeretőjét. Áthajolt férfiasságán, majd csókokkal borította a hasától kezdve a medencecsontján végighaladva. Ez határozottan csak a másik, és saját vágyai húzása volt, hogy, ha lehet, még jobban vesszen meg érte a másik. Mikor már megunta ezt a pár másodperces játékot, Perselus férfiasságát megtartva, lentről, fölfelé végignyalta. Erre azért volt legfőképp szükség, hogy minél inkább csússzon, mert nem szeretett volna egy másodpercnyi kellemetlenséget sem okozni a másiknak. Szájába vette a férfit, majd perceken keresztül hajszolta a másikat a kielégülés felé.

-Iszonyatosan jól csinálod!-nyögte két levegővétel között, s Hermione szinte nem is figyelt rá, mert nem akart kizökkenni abból, amit csinált. Persze, nem ment el a füle mellett ez az információ, sőt! Nem is információ, hanem egyenesen dicséret! Elraktározta az agyába, hogy majd később, újra elővegye, és ha átgondolja, jól emlékezzen rá.

Mikor abbahagyta, száját megtörölte, de szinte ideje sem volt, mert a férfi rögtön megcsókolta, s maga alá gyűrte. Melleit kezdte gyúrni, előbb kezével, majd ajkai közé vette mellbimbóját, s szívogatni kezdte. A lány sóhajaiból pontosan jól tudta, hogy amit csinál, az több, mint kellemes. Lefelé kezdett haladni, aminek hatására a lány reflexből szélesebbre nyitotta combjait, s közéjük hajolva nem akart mást, csak boldoggá tenni őt. Tudta, hogy partnere ettől nem fog a csúcsra jutni, de szerette volna, ha érzi, hogy menten feltudná falni. A lány nyögdécselései, és a hajába bele-beletúró kezek, amik olykor erősebben rándultak össze, mind bizonyítéka volt, hogy jó szerető.

Percekkel később, mikor Hermione maga felé kezdte húzni szerelmét, tudták, hogy ennyi, kész, nem bírják tovább egy percig sem. Perselus erre a pillanatra várt, hogy a lány úgy akarja őt, mint még soha. Nem habozott sokáig, fölé hajolt, majd belé hatolt.

Egy hangos nyögéstől és szisszenéstől vízhangzott a szoba. Mindketten tisztában voltak vele, hogy elég rég voltak már együtt, és a lánynak eleinte meg kell szoknia párja méretét. Percekkel később, már a fájdalmas nyögéseket átvették a kéjes, izgató nyögdécselések. Imádták egymást. Vagyis Perselus imádta Hermionet. Mivel a lánynak nem volt összehasonlítási alapja, neki a férfi volt a legjobb. De Perselus Pitonnak volt viszonyítási alapja, volt dolga már egy-két nővel, és bátran kijelenthette, hogy neki az egyik legjobb nő az ágyban, az Hermione Granger volt.

Percekig hajszolták magunkat a kielégülés felé, s mikor a férfi már nem bírta tovább, hangos nyögésekkel élvezett el. Hermione két karját a nyaka köré fonta, úgy szorította, miközben csókokat lehelt az arcára. Amikor a Mardekáros visszatért a jelenbe, még nem húzódott ki a lányból, hanem ő is ölelésbe fogta, s csókokat nyomott a másik arcára. Percekig feküdtek így, mígnem Perselus kihúzódott belőle, s egy bájitalt hozott a lánynak.

-Ezt idd meg.-adta oda neki. A Griffendéles az utasítása szerint cselekedett, majd mindketten elnyúltak az ágyon.

-Szeretlek.-hangzott a nem túl sűrűn kimondott szó a férfi szájából. Pontosan ezért volt ekkora értéke, mert nem sokat mondta. Hermione elmosolyodott, majd megcsókolta. Kezüket összekulcsolva aludtak el, s nem gondoltak semmit, csak azt érezték, hogy roppant boldogok.

---------------------------------------

Instagram: Cicakak97