A fenti zenét ajánlom meghallgatásra, ha hangulatot szeretnénk a fejezethez.
∆~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~∆

Egyes jel használat megkülönböztetés céljára fog szolgálni.
∆~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~∆

Új Asgard utcái teljesen kongtak az ürességtől, Loki tappancsainak csattogása és a szerelmespár lépteinek tompa kopogása volt az egyetlen hangforrás. Házak ablakai beszögelve, 2-3 villámhárító minden tetőn. Sigyn azt fürkészte, mikor bukkan már fel valahol egy lakó, ellenben Tommal, aki rettenetesen unta magát. Egészen más elképzelései voltak az estével kapcsolatban. Egy kutya farát követni az éjszakában? Ész megáll.

Sigyn kiszúrt két alakot, akik vele szemben jöttek, egyértelműen nők. Az egyiknek nagy pocakja volt, míg a másiknak hosszú fekete fonatos haja. Mikor meglátták, hogy Sigyn integet feléjük egyszerre torpantak meg, majd a fonatos hajú hölgyemény elkezdett szaladni, egyenesen Tomot vette célba.

Dühös volt, szét vetette harag. Az a személy került a szemei elé, aki megnyomorította egy jó barátja és társa életét. Lendületből ugrott rá, és terítette a hátára. Tomnak ideje sem volt még nyekkennie sem, azonnal kapta az első ütést az arcára, amit három másik követett.

Loki lökte le a dühöngő nőt Tomról, meglepően nagy erővel, meg sem kottyant neki.

Újra megindulni készült, de a másik nő vissza tudta fogni a pocakja ellenére.

- Nyomorult kétszínű kígyó, hogy jutnál a pokolra! Bárcsak ott hagytunk volna Asgardban, hogy ott pusztulj! - fröcsögte rekedésig, a nyakán és a homlokán is kiakadt egy-egy ér.

- Maga meg miről beszél? - formálta meg nehezen a szavakat a sajgó állkapcsával. - Sosem találkoztunk.

- Ne merészelj itt nekem hazudozni, azok után, hogy volt pofád ide jönni Loki! - Felhagyott a kapálózással, nem akarta, hogy a várandós anya és gyermeke megsérüljenek valahogy általa.

- Jobb, ha tudja, hogy a nevem Tom Conrad, és annak a Thor fickónak hoztuk vissza a dögjét! Ő Loki! - mutatott az állatra maga mellette.

Loki felágaskodott, ugatott, morgott, nyüszített, mintha mondani akarna valamit. Ezek után Tom mögé ment, elkezdte lökdösni. Menniük kellett, és minél hamarabb... Azonban eleredt az eső, most még gyengén, de lesz ez ennél sokkal, de sokkal rosszabb. A kutya komoly erővel kezdte tolni a férfit, akit közben majdnem fel is borít.

- Hagyjál már, menj a gazdádhoz! - rivallt a kutyára hevesen.

Felerősödött az eső, úgy szakadt rájuk hírtelen, hogy egy pillanat alatt eláztak. Felhangzott egy irdatlan nagy üvöltés a távolból, és mintha csak erre reagált volna, a villám becsapott tőlük három méterre. Tom és Loki csak nézték a jelenetet, a két nő a fülüket fogták, Sigyn pedig sikítva és sírva gubózott össze földön. Tommal az élen mind ott termettek mellette.

- Fedezékbe kell mennünk! - kiáltja túl az eső zúgását a fonatos hajú nő. Felsegíti Tom szerelmét a földről, aki alig bír menni a sokk miatt.

A férfi menne utánuk, de most a várandós tartja vissza. - Neked fel kell menned oda! - mutatott fel a szirte. - Ezt Thor csinálja, csak te tudod lenyugtatni!

- Megőrült? Ha elindulok afelé a hibbant felé megcsap a négynegyvenes!

- Nem fog! Thor villámai nem ártanak neked! Menj már! - taszított a férfin egy nagyot a menetirány fele.

Tom visszanézett, de már csak azt látta, hogy a nő eltűnik az esőben. - Na, most már elegem van! - villantak meg a smaragd zöld szemei a dühtől. Azt nem láthatta, hogy kutya barna szemei is zöldre váltottak. - Lelököm onnan a francba, és megszűnik minden gondom!

~|§§§|~

Thor a szokásos idő előtt egy kicsivel már fent volt a szirten, és a sziklán ült három üres 100% -os whisky társaságában a lábai mellett heverve, a negyedikből már csak egy apró korty maradt. Kavargott a gyomra a rengeteg italtól és a forróságtól, amit okozott az egész testében. A szemei üvegesek voltak, a látása akár a hullámzó tenger. Ennek nem így kellene lennie. Ha valaki, akkor Thor bírja a szeszt. Lehet nem kellett volna bevennie azokat a bogyókat. Mire is jók? Talán altató.

^ - Thor. ^

Hallott meg egy vékonyka hangot maga mögött. Enyhén remegve fordult oda. Öccse jelent meg kisgyermek korából.

^ - Thor, kérlek játssz velem! - ment hozzá közelebb ártatlan és egyben könyörgő tekintettel. - Thor... - szontyolodott el hirtelen. - Miért nem játszol velem, megígérted - eredtek el a könnyei. - Hazug vagy! Hazug... - törölgette a könnyeit kicsi kezeivel. ^

Thor csak pislogott és bámult bambán. Ez nem a valóság! Ez nem a valóság! Ez nem a valóság! Folyamatosan hajtogatta magában. De mégis... Olyan valóságosnak hatott.

¶ - Kidobtál az ablakon nyomorult! - kiáltott rá egy idősebb hang a másik oldaláról. ¶

Egy kicsit idősebb, kamaszkorú, talpig sáros Loki szúrta le a szemeivel.

¶ - Annyira sértette az egodat a vesztés gondolata, hogy voltál képes a toronyablakból kihajítani! - Úgy gesztikulált a kezeivel és a lábaival, hogy nagy cseppekben hullott le róla a vastag rétegű szutyok. - Mit csináltál volna, ha meghalok? ¶

Szürke, már-már fekete felhők gyűltek az égen. Semmilyen természetes fényforrás nem szűrődött át.

^ - Anya azt mondta, hogy sose hazudjunk egymásnak - hüppögi kipirult könnyáztatta szemekkel. ^

Legszívesebben eltűnt volna onnan, de nem tudott, nem engedelmeskedett a teste. Megjelent egy harmadik látkép is, még a Bifröst elpusztulását megkövető időszakból. Teljes arany díszes öltözékben, kezében a Gungnir.

° - Soha semmit nem akartam jobban, csak, hogy végre veled egyenlő félként bánj velem. °

|- Minő meglepő, semmit sem láttál, semmit sem vettél abból észre, hogy mennyi szenvedésen mentem keresztül.|

Ennek a Lokinak súlyos sérülései voltak, aki most kilépett a fiatalabbik énje mögül. Begipszelt kar, sínbe rakott láb. Azután került, ilyen állapotba, hogy felkaparták a Stark torony padlójáról.

Thor könnyei elkezdtek megeredni, aminek a példáját a felhők is követték.

¶ - Soha többet nem segítek neked, nem érdemled meg! ¶

° - Aztán mégis mindig kiálltam melletted, még akkor is, ha tudtam, sosem fogod megköszönni. °

| - Egyszer voltam igazán nyakig a bajban, de akkor épp lefoglalt, hogy jó pofizz a hős barátaidnak. |

Az eső jobban kezdett esni, ahogy a férfi szíve egyre erősebben facsarodik össze. Akkor kapta meg a kegyelemdöfést, amikor az ötödik alak is megjelent. Közvetlenül a lábai előtt hevert. Belilult fej, kivérzett szem, amikkel egyenesen őrá meredt.

∆ - Tisztában vagy vele, hogy mindig miattad áldozom fel magam? Te ölsz meg engem. ∆

Akkora gyötrelmes üvöltést engedett felszínre törni a torkából, hogy a saját feje is belesajdult. Bár visszatérhetne hozzá. Kívánta most is, ahogy eddig is.

~|§§§|~

Sokasodnak a villámcsapások a városon belül, de azok nem tarthatták vissza a rohanó párost, sőt, folyamatosan gyorsultak. Szemük élénken világított a sötétben, egyre áthatóbban.

Látókörükbe került egy kitüremkedés, ami a szikla volt, azon pedig Thor. Loki minden csepp erejét latba vetve gyorsított, de Tom sem maradt le mögötte. A kutya átugratott Thor feje fölött, míg Tom a vállaiba markolva parancsolt megálljt a lábainak.

Loki az esőbe vonyított, szájából kismillió zöld fénypont szűrődött fel, amik a felhők közé férkőztek. Szerte foszlatta a vihart. A fények hirtelen lefelé csaptak, egyenesen Tom felé, és eltűntek szájában.

- Áh! - fogott a víztől nedves homlokára. Nagyokat pislogott, mire kitisztult az elméje. Most már teljes valójában. Látta, hogy fivére bevérzett, enyhén felpuffadt szemekkel leste őt. - Jó nagy felfordulást csináltál testvér. - Nem egy szívmelengető köszönésforma ez Lokitól, de hát ez ő. - Neked hála mindig vásárra kell vinnem a bőrömet - húzta el pimaszul a szájat, de ez a reakció azonnal lehervadt róla.

Thor könnyei folyóként eredtek meg, amiket hiába zárt össze, rútul törtek utat. Az iménti varázslat hatására nem reagált rá az ég. Az igazsággal dacolva ingatta fejét, töredezett mozdulatokkal. - Csak képzellek - mondta nehezen forgó nyelvvel. - Nem vagy itt - fedte el a szemét, aminek a nyomása tompa szúrást váltott ki a bevérzett szemeiben.

Sír. Szégyenérzet nélkül tárta fel Loki előtt a bánatát, erre sosem volt példa. - Ne butáskodj már Thor. Látképeket látsz, hogy nem hiszel nekem? - megfogta a bátyja vállát, de ő durván elcsapta a kezét.

Hirtelen támadt erejéből felpattant, alig állt a lábán, mégis hátrált, átgázolva az üveg kupacon. - Nem nem nem! Képzelgés vagy! - vágta, olyan erővel a kezében tartott üveg Loki felé, amennyire tudta.

Elkapta a repülő tárgyat, közvetlen az arca előtt. - Itt vagyok - közölte higgadtan, és a földre ejtette az üveget.

Ez túl sok volt a gyomrának, mindent kilökött magából, hogy megkönnyebbüljön. Felperzselte a torkát, nyelvét és a szájüregét. Szédült, bódult állapotban hátrált a szirt fele.

- Ne ne ne! - Loki a testvére után ugrott, aminek következtében beverte a mellkasát. Nem kellett sok hozzá, hogy kicsússzon a kezei közül. Thor szinte eszméletlenül lengett le a hegyről, ha lezuhan, a hullámok neki csapják a hegyoldalnak, és kitöri a nyakát. - Testvér, kérlek! - Ez a mondat átszakította a kábulatát. Felemelte a fejét, és ugyan homályosan, de öccse nézett vissza rá. Megszorította a csuklóját, majd a lábával ellökte magát a hegytől, a lendületben Loki segített rá. Átrepült fölötte, és ért végül földet a hátán koppanva.

- Ez kevésen múlott - terült el ő is egy kicsit a nedves földön. Amikor azonban felült, azonnal visszazuhant a hátára. - Uh! - nyögött fel. Thor lendületből nyomódott a mellkasának, miközben a karjaival is szorosan ölelte.

- Sajnálom - hallatszott ki Loki mellkasából. - Sajnálom sajnálom sajnálom. Minden rosszat, amit elkövettem ellened megbántam...

- Thor elég, részeg vagy - szakította félbe. Megpróbált fölkelni, de nem járt sikerrel.

- Három év minden napján, minden éjjelén, minden percében csak azon járt az eszem, hogy hol rontottam el a testvériségünket. Nélküled nem tudok uralkodni, lemondtam róla.

- Hogy mit csináltál?

- Szükségem van rád! Azért nem lett belőlem egy kész csődtömeg, mert tudtam, hogy csalódnál bennem. Kérlek drága öcsém, ne hagyj magamra!

Lokinak kivételesen nem jöttek szavak a szájára, csupán kettő, de azok többet értek ezer szónál: Többé nem - átölelte Thor hátát, amitől az izmai azonnal ellazultak.

Thor egy jó darabig nem eresztette el öccsét, de aztán jobbnak látták nem nedves fűben feküdni. Mindketten a sziklának dőlve ültek egymás mellett.

- Ezúttal hogyan csináltad? - kérdezte laposakat pislogva.

- Neki köszönd - simogatta meg a kutya fejét, aki egészen idáig meglapulva figyelte az eseményeket. - Elkísért hozzád, a familiárisom. Komolyan rólam nevezted el? - Thor szelíden vigyorogva bólogatott. - Mindenesetre Vé a neve. Egy lélek darabot kitéptem magamból, és belé ültettem, az emlékeimmel együtt, aztán a könyvembe rejtettem. Valamint, amíg apánk képében uralkodtam lementem Hell birodalmába is - fél kézzel megfogta Vé pofáját, aki készségesen tárta ki a száját, hogy gazdája belenyúlhasson. Egy összetekert sárga pergamen darabot húzott ki a torkából. A halál listából lett kitépve az a lap, és Loki lehúzta onnan a nevét. - Tudtam, hogy Thanos előbb vagy utóbb megtalál, ezért bebiztosítottam magam. Egyetlen hátránya az emlékezet kiesés volt, ami csak akkor törik meg, ha azzal a személlyel találkozok, aki Vét kiengedte. - Végszóra Thor elszunnyadva dőlt rá Loki vállára. A megkönnyebbültségtől, olyan szintű fáradtság szakadt rá, hogy nem küzdött ellene sokáig. - Ne már bátyám, lemaradtál a briliáns tervemről - közölte duzzogva. Az álmosság egykettőre megfertőzte őt is, küzdeni se tudott volna ellene. Vígan pislogtak le rájuk a csillagok.

Reggel, amikor felmentek hozzájuk, azt látták, hogy egymásra dőlve alszanak teljes nyugalomban.

~ Néha csak egy ölelés kell. ~