November 5. Péntek

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

-Na, ide figyelj! - bökött Zsolti felé. - Vagy  idióta maradsz, és folytatod ezt a gyerekes viselkedést, vagy felnősz végre, és akkor hajlandó vagyok járni veled - mondta ki szemrebbenés nélkül, mire tátva maradt a szám. 

Mindenki, de tényleg mindenki lefagyva bámulta őket, erre aztán senki sem számított. Fogalmunk sem volt, mit reagáljunk, egyszerűen sokkot kaptunk. 

-Nos? - fonta össze a karhát Kinga. Zsolti zavartan pislogott kettőt, és elröhögte magát. 

-Hát. Akkor a második - közölte vihogva.

November 23. Kedd

-Ki volt?

-Senki - ráztam meg a fejem. 

-A senki nem tud telefonálni - nézett rám anyu, mivel a tagadásom még inkább felkeltette az érdeklődését. Addig kérdezősködött, még végül letettem a villám.

-Gomba.

-Nem, ez brokkoli - turkált apu a tányérjában. 

-Nem, úgy értem, Gomba hívott. 

November 24. Szerda

-Most akkor mi van? - kérdezte Virág szomorúan. 

-Rennek elment az esze, én meg kereshetek majd egy új bandát, miután megfejeltem Gombát. 

-Ó!-sóhajtott egy nagyot Virág. 

-Asszony, te maradj csöndben! - csitította Zsolti.

-Mit mondtál - hüledezett Kinga. - Te hímsoviniszta állat!