Október 4. Hétfő

Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klinika és Elmegyógyintézetre. 

-Hogy írjuk, azt, hogy "pálya"? 

-P-vel - vágta rá Dave.

Október 8. Péntek 

-Riadó! Egyes számú közellenség. A sas leszállni készül. Ismétlem, eldobni - tette le a telefont. Hm. Azt hiszem, Dave túl sok kémfilmet néz.

Október 12. Kedd

A fotó eltűnt, és innentől kezdve egy fotóm sem szerepelt Cortez. A váltakozó képek sokkoltak, és azon kaptam maga, hogy nem tudom levenni a szemem a tévéről. Egymás után városok villantak be, New York és talán Los Angeles, aztán Budapest, majd megint valami hely Kaliforniában. Az itthoni házuk, ahol a nagyszüleivel él, majd a kinti, ahol a szülei laknak. A következő kép reptéri indulás/érkezés tábla. Aztán a repülő ablakából készült felvétel, amin csak a fehér felhőtakaró látszik. Majd a felbontott reptéri kaja. Egy autópálya a szélvédőn keresztül. Aztán ismét Budapest, a ferihegyi út. Aztán nyeltem egy nagyot, mert amikor a dal a "happy birthday" részhez ért, egy print screennel lementett kép villant be a Skype-ról. A szülei a kis képernyő ablakában látszottak. Ezt a fotót a Szent Johanna épülete váltotta, majd következett néhány felvétel, ismét utazásról. Konkrétan fojtogatott a videó hangulata, aztán csak bámultam az utolsó képkockát. Cortez facebook-profilja volt. A kép mentésekor a falán pát másodperce posztoltak, 14 üzenete jött és 21 barátfelkérése. Aztán minden elsötétült, véget ért a szám. Mindannyian némán néztük a tévét, pedig már nem ment semmi. 

A videót látva rájöttem, egyáltalán nem ismerem. És ha valaha is egyedül éreztem magam, az valószínűleg soha nem közelítette meg azt, ahogyan Cortez felnőtt. Egyszerűen szembe kellett néznem azzal, hogy felszínes, előítéletes, és végtelenül buta vagyok! És nem mellesleg pedig egy dög. Hurrá.