Augusztus 31. Kedd

-És te nem üzensz neki? - kérdeztem.

Kinga rögtön tudta, hogy kire gondolok, úgyhogy vadul megrázta a fejét, miközben beleharapott a sonkás-majonézes-tojásos szendvicsébe. Megtörölte a száját, és komolyan rám nézett.

-Veled ellentétben én ezt a nyarat arra tettem fel, hogy felejtsek, nem arra, hogy szenvedjek. Ráadásul nekem Zsolti olyan, mint egy Rihanna-szám. Ha eszembe jut, nem megy ki a fejemből, és idegbajt kapok tőle. Nem is akarok rágondolni!

Szeptember 1. Szerda

-Csoki - köszöntött minket, mire elmosolyodtam. Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé. - Hát....végzősök lettünk - mondta már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze. 

-Még csak tizenegyedikesek vagyunk - törtem össze az álomképet könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkodott.

-Tényleg, ki jön Neményi helyére? - kérdezte Zsolti. 

-Ú, úúú! - csillant fel Virág szeme  - Edward! Jöjjön Edward! 

-Értsd már meg, hogy Edward Cullen nem létezik - fogta a fejét Kinga.

-De miért? Most kéne egy osztályba járnia velünk. Ő is tizenhét... - vitatkozott Virág. 

-Virág, te vagy a világon a legostobább ember - jelentette ki Kinga.

Szeptember 2. Csütörtök

 Mi bajom van nekem? Arnold helyétől búcsúzkodok, Cortez padját megsimítom. Na, most vagy kifejezetten szeretem a fákat, vagy totál begolyóztam.