Január 21. Péntek

-Bernáth és Haraszti! Az iskola területén tilos a dohányzás. Amennyiben nem szeretnétek hogy soron kívül eltanácsoljanak titeket, tartsátok be a házirendet.

-Mi nem dohányzunk - ordította Andris, mire hangos röhögés tört fel. 

-ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!

-He? - nézett fel Ricsi álmosan.

-Talán tessék - ciccegett az ofő. 

-Bocs - legyintett Ricsi.

-Talán bocsánat.

-Oké.

-Talán rendben! - kerekedett el Haller szeme. - Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani - vakargatta a fejét.

-Stresszesnek tetszik lenni? - kérdezte Zsolti. Mindannyian felnevettük, és még az ofő is elmosolyodott.

-Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben - olvasott bele, aztán unottan felnézett. - A buszt. 

-Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életében - emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. - Szeretném megnyalni a könyökömet - olvasta fel Haller. - Ezt hogy érted? 

-Eddig nem sikerült - vonogatta a vállát Ricsi.

A történethez hozzátartozik, hogy a fiúk nem igazán értik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom, semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. 

Január 26. Szerda

-Délutánonként tanulnod kell, nem akarom felrúgni az életed, és nem akarom, hogy romoljon az átlagod, ráadásul kardos és a szüleid is megutálnának. Azt meg végképp nem akarom, hogy Neményinek igaza legyen. Úgyhogy erre kitalálunk valamit.

-Mit vársz, mit csináljak? Álljak ki az ablakba, és közöljem mindenkivel, hogy a barátnőm vagy? -  kérdezte röhögve, mire én is felnevettem.

Cortez belekapaszkodott az ablakkeretbe, majd fölpattant egy padra, és kiállt az ablakba! Mindenki döbbenten nézte, Ricsi vigyorogva bólogatott, Virág elképedve bámulta, Dave és Macu vették telefonnal, Zsolti fütyült, Kinga ordított, hogy "Megőrültél??? Kiesel!!!", az a-s lányok sipákoltak, mindenki más pedig lefagyva, elképedve nézte. 

-Oké - szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. - Figyelnétek kicsit? Kösz - kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. - Ott, a padon... - mutatott felém. 

-Hagyd abba! Könyörgök, hagyd abba! - motyogtam alig halhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire. 

-...a barátnőm! - kiáltotta. - Reni, köszönnél a többieknek? - szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban. 

Azonnal zúgolódás kezdődött, mindenki susogni és duruzsolni kezdett, közben folyamatosan hol engem, hol az ablakban álló (!!!) Cortezt figyelték.

-Ha valaki még nem tudná esetleg... - magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy "oké". - Ja - kapott Cortez a fejéhez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat követte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. - És szeretem - tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam, és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől.